Johann Pendert és Anna Bader

Johann Pendert ( 1817-1892 ) Zsámbékon született 1817.05.30-án Jakob Pendert ( 1786-1843 ) és Barbara Kahn ( 1776-1839 ) fiaként. Anna Bader ( 1818-1894 ) Telkiben született 1818.02.19-én Georg Bader ( 1794-1843 ) és Barbara Knapp ( 1794-? ) lányaként. 1840.11.24-én kötöttek házasságot Telkiben. Pendert János földműves Zsámbék 330.szám alatti lakos 1892.01.29-én halt meg. Bader Anna Zsámbék 330.szám alatti lakos vízkorban halt meg 1894.12.03-án.

Georg Peller és Anna Maria Ziegler

Georg Peller ( 1838-1881 ) Vörösváron született 1838.04.07-én Johann Peller ( 1795-1846 ) és Catherina Mannhertz ( 1796-1856 ) fiaként.
Anna Maria Ziegler ( 1841-1885 ) Vörösváron született 1841.12.08-án, Johann Ziegler ( 1802-1875 ) és Elisabeth Guth ( 1808-1856 ) lányaként.
1861.11.27-én kötött házasságot Georg Peller 337.szám alatti lakos és Anna Maria Ziegler 161.szám alatti lakos.
1881.10.20-án Peller György zsellér, 89.szám alatti lakos, tüdőbajban halt meg.
1882.11.16-án Weiszer Lipót özvegy zsellér ősapám elvette feleségül Ziegler Anna Mária özvegyet, a 89.szám alatt laktak.
1885.02.11-én meghalt Ziegler Mária zsellér, 89.szám alatti lakos, tüdőbajban.

Johann Nick és Catherina Carl

Johann Nick ( 1822-1886 ) Vörösváron született 1822.08.12-én Martin Nick ( 1783-? ) és Magdalena Elsand ( 1787-1844 ) fiaként. Catherina Carl ( 1836-1870 ) Vörösváron született Joseph Carl ( 1800-1871 ) és Barbara Kozek ( 1806-1879 ) lányaként. Johann Nick első házasságát 1858.09.29-én kötötte Magdalena Kaiser ( 1837-1861 ) hajadonnal, Johann Nick a 256.szám, Magdalena Kaiser a 321.szám alatt lakott. 1861-ben meghalt Magdalena Kaiser a 278.szám alatt. 1861.04.22-én Johann Nick özvegy, 268.szám alatti lakos elvette feleségül Catherina Carl 118.szám alatti hajadont. 1870.02.02-án Karl Katalin zsellér, a 268.szám alól meghalt vérfolyásban. 1870.08.02-án Nick János özvegy elvette feleségül Müller Terézt Steckl György özvegyét, a 268.szám alatt laktak. 1886.01.26-án meghalt Nick János zsellér, 268.szám alatti lakos tüdőbajban.

Mathias Pfeiffer és Catherina Spiegelberger

Mathias Pfeiffer ( 1837-1912 ) Vörösváron született  1837.09.12-én Jakob Pfeiffer ( 1810-1856 ) és Catherina Brandhuber ( 1817-1906 ) fiaként. Catherina Spiegelberger ( 1839-1917 ) Vörösváron született Johann Spiegelberger ( 1811-1888 ) és Teresia Nick ( 1816-1888 ) lányaként. Mathias Pfeiffer és Catherina Spiegelberger 1861.02.11-én kötött házasságot, Vörösváron a 75.szám alatt laktak. Mathias Pfeiffer napszámos 1912.08.17-én. reggel 8.órakor halt meg. Catherina Spielberger 1917.10.02-án halt meg vérhasban, a vörösvári állami iskolában létrehozott járványkórházban.

Johann Botzheim és Julianna Breier

Johann Botzheim ( 1829-1904 ) Vörösváron született, 1829.08.28-án,  Mathias Botzheim ( 1786-1829 ) és Anna Maria Feldhoffer ( 1792-1847 ) fiaként. Julianna Breier ( 1837-1863 )  Vörösváron született 1837.01.01-én Johann Breier ( 1800-1843 ) és Teresia Nick ( 1800-1880 ) lányaként. Johann Botzheim és Julianna Breier 1856.01.30-án házasodtak össze Vörösváron, Johann Botzheim a 256.szám, Julianna Breier a 264-es szám alatt lakott. Julianna Breier 1863.09.11-én tifuszban halt meg Vörösváron. Johann Botzheim özvegy inquilinus 1864.04.26-án vette feleségül Elisabetha Guth ( 1845-1890 ) hajadont. Elisabetha Guth 1890.01.24-én halt meg tüdőbajban. Johann Botzheim napszámos 1904.10.30-án.d.e.11.órakor halt meg gyomorrákban Vörösváron a 29.szám alatt.

Finnországi németek

Finnország a 13.századtól svéd uralom alatt állt, az orosz-svéd északi háború (1700-1721) után egy része Karélia orosz terület lett, Viborg volt a terület fővárosa. 1809-ben újabb háborút vesztettek az oroszok ellen a svédek, az oroszok megkapták Finnországot és 1812-ben hozzácsatolták Karéliát. 1917-ben független lett Finnország, 1939-1940-ben elvesztették az oroszok elleni téli háborút, Karélia orosz terület lett. 1941-ben visszafoglalták a finnek Karéliát, 1944-ben újra elfoglalták az oroszok és elűzték az itt élő finneket és svédeket. Finnországban a középkor óta éltek német kereskedők. Az orosz uralom idején Oroszországból és a Baltikumból telepedtek ide németek. A legtöbb német Viborgban élt, ez egy kereskedőváros volt a középkor óta, finn, svéd, orosz, német lakosai voltak. Az itteni evangélikus németek 1636-ban saját templomot építettek, 1812-ben a lakosság nyolcada 362 személy volt német itt. 1727 óta hivatalos nyelv volt a városban a német, 1841 óta volt itt német iskola. 1940-ben kitelepítették a szovjetek az itteni németeket. Helsinkiben 1858 óta volt német közösség, 1864-ben épült meg az evangélikus templomuk, saját iskolájuk és könyvtáruk 1881 óta létezik. 1913-ban 1334 német, 1923-ban 2214 német élt Helsinkiben. az I.világháború után németek menekültek ide a kommunizmus elől Szentpétervárról. Az 1930-as években 950 német felnőtt élt Finnországban. 1944-ben a finn-német háború alatt 500 német állampolgárt internáltak és 1945-ben kitoloncoltak Németországba.

Helsinki evangélikus templom 1864

Lublin és Cholm/Chelm környéki németek 1795-1940

Lublin lengyel terület volt, Lengyelország felosztásakor Ausztria kapta meg 1795 és 1809 közt. Napóleon 1809-ben a Varsói Nagyhercegségnek adta, 1815-ben Oroszország kapta meg. A területre elsőként svájci mennoniták érkeztek. A francia Montbeliard településről 1791-ben költöztek Podoliába, majd onnan 1795 és 1800 közt a Lublin környéki Urzulin és Michelsdorf falvakba. 1797-ben csatlakozott néhány Galíciából jött svájci mennonita család a többiekhez, ezek előtte az ukrajnai Vyshenka településen éltek. A mennoniták egy része 1807-ben áttelepült a volhíniai Eduardsdorfba, a többiek 1837-ben telepedtek át Volhíniába. A helyükre porosz mennoniták költöztek, ők előtte az ukrajnai Molotschna telepen éltek. 1833-ban 717 német élt a területen, 1864-ben 28 településen éltek németek itt. Az itteni németek túlnyomó többsége 1864 és 1885 közt érkezett, a legtöbben 1864 és 1874 közt. A bevándorlás oka az oroszországi jobbágyfelszabadítás volt, eredményeként munkaerőhiány jött létre a területen. A lengyel földbirtokosok a Visztula vidékén toboroztak német telepeseket ide. 1868-ban 6224 német telepes élt a területen. A telepesek főleg Babiak, Dabie, Gostynien, Kolo, Lipno, Sompolno és Varsó környékéről érkeztek. A vallásuk evangélikus volt, három plébániájuk volt, 1784 óta Lublin, 1876 óta Chelm-Kamien, 1925 óta Cycow. 1897-ben elrendelte az orosz állam a kizárólagos orosz nyelvű oktatást a területen. Az első világháború kitörése után a német férfiakat besorozták az orosz hadseregbe, a többieket 1915-ben deportálták Belső-Oroszországba, innen a háború után tértek vissza. 1918-ban a helyreállt Lengyelország része lett a terület. 1939-ben elfoglalta Németország, az itt élő 32 000 németet áttelepítették a Wartheland területére.

A fehér vonalak jelzik a területre érkező németek származási területeit

A nagy piros pontok a terület központjai, a kis piros pontok német lakta települések