Alt-Samara volt az utolsó Oroszországban alapított külföldi mennonita kolónia. A Volga egy mellékfolyója mentén, a Kondurcha folyó mentén feküdt, Szamara várostól 130 km-re északra.
Nyugat-Poroszországban továbbra is erős volt a kivándorlási vágy Oroszországba, de I.Miklós cár 1835-ben törvényben megtiltotta nekik a bevándorlást. Azonban Claas Epp nevű egyik vezetőjük elérte 1853-ban Miklós cárnál, hogy újra engedélyezze a bevándorlásukat, a Volga-vidéken hozták létre településeiket, am Trakt kolónia néven. 1859-ben II.Sándor cárnál elérte Epp, hogy engedélyezze a porosz mennoniták letelepedését Alt-Samara területén. A telepesek földet és pénzügyi támogatást kaptak az orosz államtól és mentességet a katonai szolgálat alól. 1863-ban Epp evangélikus telepeseket is toborzott Lodz környékén, ők 1863 és 1867 közt érkeztek a területre. Összesen 11 mennonita település jött létre itt 1859 és 1870 közt. 1859-ben az első települést Sándor cár tiszteletére Alexandertalnak nevezték el. 1878-ig érkeztek Poroszországból a mennonita bevándorlók. Alt-Samara mennonita részének Alexandertal volt a neve, az evangélikus résznek Konstantinov. A kolónia belefogott a tej és sajt készítésbe, az itteni szakemberek malmokat építettek. Miután megépült a vasút, gabonát és állati termékeket exportáltak az orosz piacra, gazdaságilag virágzott a terület. 1941-ben az összes itt élő németet Kazahsztánba deportálták.
