A tanács harmadik alkalommal tart kihallgatást Gerardin és az elhunyt Grossbardt veszekedéséről, Most Jakob Pöll budai fuvaros polgár tesz vallomást az ügyről. Ő azt hallotta, hogy a két vitás fél Grossbardt feleségéről beszélt és ezen vesztek össze. Úgy értesült, hogy az elhunyt azért neheztelt meg Gerardin tímárra, mert az felmászott az ő feleségéhez a falra és onnan nézte a kurucokat a mezőn. A dolog bosszantotta Gerardin feleségét is, aki gyakran mondogatta a férjének, hogy már megint Grossbardt feleségénél volt. Egyik pénteken Gerardin egész nap böjtölt, Grossbardt pedig vele, a tanúval evett-ívott és a tímárt bosszantotta, aki időnként figyelmeztette, hogy hagyja nyugton. Amikor Grossbardt ököllel mellbe vágta, akkor mozdult Gerardin. Üstökön ragadta bosszantóját és földhöz vágta, majd hátra ment leülni. Grossbardt azonban továbbra sem nyugodott, újabb verekedést provokált. Másnap Grossbardt elment a felcserhez az átélt harag miatt dupla beöntést kérni. A beavatkozás után azonban már nem tudott felállni, s nem tartotta be, mit tilos ennie vagy innia. Szájbetegséget kapott, megharapta a felcser ujját, aki szétfeszítette a száját, ezután pedig erősen feldagadt a feje. Végül mégis egyezséget kötött Gerardin tímárral a tanú, a pesti ácsmester Joseph Maurer jelenlétében. Gerardin kárpótlásként 2 font viaszt és két misét igért az elhunyt Grossbardtnak. A tanú azt is elmondja, hogy Grossbardt egyáltalán nem fogta vissza magát, vedelte a bort és disznóhúst evett, majd hamarosan meghalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése