A település már a kelták idején lakott volt, 2600 éves települést és sírokat találtak a régészek. A 7-8 században említették először a települést a következő neveken: Marchotala, Marahtale, Mahrtale. A név, az alemann ló elnevezésből - marah - származik. Később egy sziklán itt épült egy kolostor, Halahof és felesége Hidiberg alapította Marhctala monostor néven. Fiúk Agylolf gróf 776-ban átadta a bencés Szent Gallen kolostornak, fennmaradt erről egy oklevél ott. A helyén a 10.században egy várat építettek a sváb hercegek. A várnegyedben 993 előtt épített II.Hermann herceg egy Péter és Pál apostoloknak szentelt templomot. A vár előtt épült meg a mai plébániatemplom 998.02.11-én szentelték fel. A kolostor vezetői nemesi családokból kerültek ki, akik gyakran elhanyagolták kötelességeiket. Ezért 1171-ben gróf Hugo von Tübingen egy harmadik kolostort alapított, egy premontrei kolostort , 12 szerzetest és néhány apácát hívott, 1802-ig létezett ez a kolostor. A vár alatt és a kolostor körül keletkezett települést Obermarchtalnak nevezték el, lejjebb a Duna mentén keletkezett települést Untermarchtalnak nevezték. A kolostor nagy vagyont szerzett adományokból és vásárlásból, fénykorában a 18.században, 9 plébániával rendelkező falut és 14 kisebb falut birtokolt 6000 lakossal, 1400-ban apátság lett a kolostor. 1500-ban szabad birodalmi apátság, az apát a Reichstag képviselője lett. A harmincéves háborúban ( 1618-1648 ) súlyosan megsérült az apátság épülete, 1686 és 1769 közt egy új apátság épült. A templomot barokk stílusban kezdték építeni, a kolostor tükörtermét már rokoko stílusban fejezték be. 1802-ben szekularizálták / államosították a kolostort, a szerzeteseket elűzték, eladták egy bajor hercegi családnak, a Thurn und Taxis családnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése