Lambrecht Axel és Maria Stadler

Maria Stadler 1628.03.07-én született Blasiwald településen, Simon Stadler és Katharina Büchler lányaként.
Lambrecht Axel és Maria Stadler 1649-ben Gündelwangenben kötött házasságot. Ekkor Lambrecht Axel favágó volt, az üveggyár ( Glashütte )  közelében Grünwald településen lakott, sajnos a települést, ahonnan jött nem tudtam elolvasni, vsz Bajorországból jött. Maria Stadler a régi üveggyár közelében lakott ( Blasiwald ).
1650.05.10-én született Elisabetha lányuk, itt írtak Lambrecht Axel származási helyéről, a szöveg szerint Bavariaból ( Bajorország ) Chiemsee-hez közelről jött ( tehát a Chiemsee tó melletti egyik településről ).
Lambrecht Axel 1675.04.28-án halt meg Holzschlag településen.
Maria Stadler 1686.12.02-án halt meg Holzschlag településen.
A 1649-es házasság, rákattintva eredeti méretben látható a kép.

Leonard Steinmayer és Anna Maria Zenner

 Aulendorfban az anyakönyvet 1684-ben kezdték vezetni. Leonard Steinmayer ( 1649 - 1724 ) és Anna Maria Zenner első ismert gyereke Anna Maria 1686.03.01-én született, Johanna 1689.04.28-án. 

Leonard Steinmayer következő gyereke Joseph Anton 1696.02.12-én született, Anna Maria 1697.04.20-án, Johann 1700.03.22-én, ekkor már Gertrud Vogler volt a felesége, tehát Anna Maria Zenner 1689 és 1696 közt halt meg. 

Leonard Steinmayer 1724.05.11 -én halt meg Tannhausen településen, ami 1970 óta Aulendorf része, a foglalkozásához azt írták hogy hóhér.

Gertrúd Vogler 1733.12.15-én halt meg. 

Leonard Steinmayerről két szöveget találtam az interneten, Anton Birlinger és Friedrich Pfaff 1888-ban írt Alemannia könyvében a 101 és 108 oldalak közt. 

Az első egy igazolás. 1676.08.19-én adták ki Hans Michael Leitnernek a mestermunkájáról. Georg Eitzenmayer a Königsegg grófság törvénybírója állította ki: Én jóváhagytam az uradalomban egy boszorkányságbíróság felállítását a joghatóságom alatt Hosskirchben, Margaretha Sautert Ebenweilerből boszorkánysággal vádoltak és halálra ítélték. A legjobb hóhér Leonard Steinmayer Aulendorfból, az ő kérésére és támogatásával Hans Michael Leitner Weingartenből végezte ki Margarethát, szabályosan karddal jól végezte ki, ezzel elvégezte Hans Michael Leitner a mestervizsgáját ahogy kell, ezért mesternek tekinthető, ő kérte erről egy okirat kiállítását az uradalomtól, a szokásos igazolást állították ki Hans Michael Leitner mesternek.

A másik egy boszorkányper 1688.01.28-án, Thomas Zoller a vádlott, a bíróság tagjai az Ammann-polgármester, Stabhalter-alpolgármester, Richter-bíró és az esküdtek. Az ősöm Leonard Steimayer hóhér is ott van. 

A per végén a Stabhalter ezt mondta az ősömnek: Leonard mester, figyeljen oda a felolvasott ítéletre. Azután az írnok felolvasta az ítéletet. Az ítélet felolvasása után kérdezi a Stabhalter: Kérdezem Leonard mester, először, másodszor, harmadszor, a felolvasott ítéletet helyesen és jól megértette ? Erre igent mond. A Stabhalter tovább beszél: Amikor végrehajtod a törvényes ítéletet jól érthetően beszélj, a szegény bűnős kezét és lábát megkötve vigyed a városba. 

Ezután a Stabhalter három részre tört egy botot, a nép közé dobta és így szólt: Az Isten adta az igazságos ítéletet, Isten legyen kegyes szegény lélekhez. 

Az ítélet végrehajtása után így szólt az ősömhöz : Én a Stabhalter mondom, a törvényes ítélet végre lett hajtva. Az ítélet végrehajtása a jog szerint törvényesen történt.

Vörösvár 1696

A magyar kamara 1696-os összeírásában Vörösvárt is összeírták.
Az összeírás szerint Vörösvár sík földön fekszik hegyek és erdők között Budától nyugatra két mérföldnyire. A többi szomszédos község ismeretlen a német emberek számára , úgy mint az egész terület. ( Ez nem volt csoda, a pilisi járás területén csak néhány mai település volt lakott. Vörösvár szomszédai közül az 1690-ben szerbek által újratelepített Csobánka és az 1693-ban német telepesek által újra benépesített Pilisborosjenő/Weindorf  létezett ekkor.)
Csáky László itt a keresztény földesúr, amit neki be kell szolgáltatni, az még teljesen ismeretlen, hiszen a három mentes év még alig telt el. ( Ez azért jelentős megjegyzés, mert azt jelzi hogy a telepesek többsége 1692-ben és utána érkezett.
Ekkor Csáky László volt a földesúr, aki 1649-ben kapta a III.Ferdinándtól a tatai uradalmat és annak részeként Vörösvárt.)
A török időkben ezen Vörösvár községet török helyőrség foglalta volt el. Borkimérés van ezen határban és aki ilyent saját hasznára nyit, 15 krajcárt köteles a községnek fizetni minden akó bor után.( Ez talán a Zöldfa vendéglő volt, aminek a helyén ma a bányatavak vannak.)
Valamint egy régi, téglakövekből épített kastély is látható volt itt annak idején, de már egészen összeomlott, csak a jó anyagból épített boltozatos pince sértetlen még, nagysága kb. 10 öl hosszú és 2 öl széles. ( Itt a középkori Podmaniczky kastélyról van szó.)
Gyümölcsösök is voltak ezen határban szép számmal a török időkben, de a masírozó népek teljesen tönkretették. A hegy alatti községtől fél órányira kelet felé teljesen puszta szőlőkertek vannak, amelyeket az mostani német lakosok elkezdenek kicsit rendbe hozni, de bor még nem terem ottan. ( Az összeírásból kiderül nemcsak káposztát termeltek a török alatt mint Cselebi írta, hanem gyümölcs és szőlőtermelés is folyt Vörösváron.)
A szántóföldek közepesek, kicsit vannak megművelve, azért a császárnak a tizedet és a földesúrnak a kilencedet le kell adni.
A fent leírt Vörösvárt erdők veszik körül és mindenféle jó építő és tűzifája van. Erdők, rétek, legelők nagysága ismeretlen a lakosok számára. A település 22 fél és 44 negyed házból (telekből) áll.