Mathias Peller és Theresia Preier

Mathias Peller 1765.december 23-án született Adam Peller ( 1729 - 1797 ) és Anna Maria Nick ( 1734 - 1772 ) fiaként Vörösváron.
A Preier nevet később Breier alakban használták Vörösváron.
Theresia Preier 1766.szeptember 10-én született Simon Preier ( 1733 - 1806 ) és Barbara Gechter ( 1738 - 1783 ) lányaként Vörösváron.
Mathias Peller és Theresia Preier 1787.január 17-én házasodott össze Vörösváron.
Mathias Peller 1788-ban Vörösváron a 164-es szám alatt lakott.
Mathias Peller 1824.március 3-án halt meg Vörösváron.
Theresia Preier 1832.november 28-án halt meg Vörösváron.

Johann Krisan és Dorothea Zeffar

Johann Krisan 1718 körül született, Dorothea Zeffar 1723 körül született.
1746.09.05-én kötöttek házasságot Buda Újlakon.

Az Újlakon született gyerekeik: 1747.11.15 Katharina, 1749.03.10 Rosina, 1750.12.18 Eva, 1753.01.14 Anna Maria, 1754.12.30 Maria Anna, 1757.03.23 Johann, 1758.09.27 Tekla, 1761.03.10 Julianna. 

Johann Krisan 1763.12.19-én halt meg Buda Újlakon.

Dorothea Zeffar 1765.11.07-én halt meg Buda Újlakon.

Sarepta és a morva testvérek

A morva testvérek már 1729-ben megjelentek az Orosz birodalom területén, tagjaik Észtországban és Livóniában térítettek, Zinzendorf gróf is meglátogatta a közösséget, 1742-ben már 13 500 tagja volt ott az egyháznak. 

1763-ban II. Katalin cárnő német telepeseket hívott Oroszországba. Az orosz állam képviselői tárgyaltak a morva testvérek képviselőivel, akiknek az egyik célja a térítés volt a pogány népek közt. Az oroszok erre a célra a a vad. nomád kalmüköket ajánlották nekik. 

1765-ben érkezett Herrnhutból az első öt egyháztag Caricinbe, a kalmük sztyeppe vidékére, itt létrehozták Sarepta települést. A projekt gazdaságilag sikeres volt, 1768-ban dohánygyárat hoztak létre és egy pamutfeldolgozó üzemet. Ezenkívül szőlőt termeltek és 1773-ban egy gyógyfürdőt hoztak létre, amit sokan látogattak. Gazdaságilag virágzott a település.

A fő cél, a térítés, viszont kudarcba fulladt, az oroszok közt tilos volt téríteniük, a testvérek nagy nehezen megtanultak oroszul, viszont a kalmükök nem nagyon tudtak oroszul, a kalmük nyelv megtanulása viszont nem nagyon ment. A kalmükök kereskedni voltak csak hajlandóak, a térítés nem érdekelte őket, Az orosz hatóságok 1822-ben megtiltották a testvéreknek a térítést a kalmükök közt. 

Végül a testvérek feladták és 1892-ben az utolsó egyháztag is visszatért Herrnhutba.

Sarepta

Ezt a települést a német nemzetiségű morva testvérek alapították 1765-ben Caricin ( ma Volvográd ) közelében, a Volga egyik mellékfolyója a Sarpa mellett, a kalmük sztyeppén, Asztrahán kormányzóságban.

II. Katalin 1763-as bevándorlási felhívása hatására érkezett az első öt morva testvér Németországból 1765-ben és alapította meg a települést, később még többen követték őket. A település 25 km-re feküdt Caricin várostól. 1767-ben vízvezetéket építettek a testvérek a hegyekből. Megkapták az orosz kormánytól a 30 éves adómentességet. 1768-ban dohány és pamut gyárat hoztak létre. Az itt termelt textíliák közkedveltek voltak az egész Volga-vidéken. 1771-ben 66 telepes élt itt.

A kolónia neves volt borászairól és kézműveseiről. Sarepta volt a legnevesebb oroszországi német kolónia. A telepesek féltek a kalmük rablóktól és a közeli török csapatoktól. Ezért 1769-ben erődöt építettek, hat bástyája és 12 ágyúja volt. 1780-ban templom épült a településen. 19.században romlottak a szabad vallásgyakorlás feltételei Oroszországban, ezért 1892-ben az utolsó morva testvér is elhagyta a települést. Viszont 30 ezer evangélikus német maradt ezen a környéken. 1901-ben 1338 evangélikus német és 734 orosz élt a településen. 

Sarepta templom 1780

Szentpétervár környéki németek 1765 - 1942

II. Katalin 1763-ban adta ki a telepeseket Oroszországba hívó nyilatkozatát.
Szentpétervár környékére 1765-ben és 1766-ban érkeztek német parasztok, akik három települést hoztak létre: Neu-Saratowka ( 7 km Szentpétervártól ) , Srednja Rogatka ( 5 km ), Kolpino ( 20 km ). Ekkor 110 család jött Brandenburg, Württemberg, Schwaben és Hessen-Darmstadt területéről. Azután alapítottak még három települést 110 km-re Szentpétervártól, Jamburg megyében 1767-ben:
1,Luzk, itt Pfalzból jött katolikus bajorok telepedtek le,ezek egy része tovább vándorolt 1789 és 1792 közt Ukrajnába Dnyepropetrovszk mellé, itt alapították meg Jamburg települést, később 67 evangélikus sváb és hesseni jött a helyükre, ezek egy része takács volt.
2, Porchowo, ide szintén katolikus pfalzi bajorok jöttek, ők is elvándoroltak Ukrajnába, Jamburgba, később evangélikusok jöttek a helyükbe: Bajor o, Hessen-Darmstadt, Pfalz és Porosz o területéről, köztük is voltak takácsok
   3, Frankfurt. Ide is katolikus bajorok jöttek Pfalzból, ők is elvándoroltak Ukrajnába, Jamburgba, majd 21 evangélikus német család jött a helyükbe.
I.Sándor cár 1804-ben új nyilatkozatot adott ki telepesek Oroszországba hívásáról. Ennek hatására 1809-ben újabb 90 család jött Württemberg, Baden-Durlach, Elzász és Poroszország területéről Szentpétervár környékére. Hat település jött létre:
1,Strelna, 1812-ben jött létre, ( 15 km ) itt volt Konstantin nagyherceg palotája, származási helyek: Baden, Württemberg, Porosz o.
2. Oranienbaum, 1812-ben jött létre, ( 40 km )
3. Peterhof.1812-ben jött létre (15 km ), itt volt a cárok nyári palotája.
4. Kronstadt, ( 30 km ) 1809-ben jött létre
5. Iswara, ( 80 km ) 1809-ben jött létre, Baden, Württemberg, Porosz o és Lengyel o területéről jöttek a telepesek.
6. Kipen ( 33 km ) 1812-ben jött létre
1810 és 1820 közt három új német település jött létre: Pavlovsk, Friedental és Carszkoje Szelo.
1820 után a német településekről kirajzó népfelesleg új német településeket hozott létre az első világháború kitöréséig, összesen 40 településen éltek a Pétervári kormányzóságban. A létszámuk az 1799-es 1047 főről 1914-re 11 445 főre nőtt. 1870 után ők is osztoztak a többi oroszországi német sorsában, a cári elnyomás, majd a szovjet terror következett. 1941 augusztusában 26 000 németet deportáltak innen Szibériába. Az itt maradt 2400 németet 1942 októberében Lublin vidékére szállították a német hatóságok. 1945-ben elfogták őket a szovjet csapatok, azután Szibériába és Kazahsztánba deportálták őket.

Joseph Drexler kocsmáros

Joseph Draxler először vadász / erdész - jäger volt Szentivánon 1751 és 1757 közt, majd kocsmáros ott 1758 és 1762 közt, majd Leányváron volt kocsmáros 1765 és 1773 közt. Első felesége Eva ( 1715-1751 ) volt. Közös gyerekük: Martin 1751.08.24, akinek keresztapja Martin Kossovics uradalmi provizor volt, keresztanyja Elisabetha Kocz, akinek férje nemes Adam Mathejovics uradalmi rationista volt. Eva 1751.09.13-án halt meg Szentivánon. Második felesége Barbara Wolner ( 1727-1758 ) volt, 1752.09.20-án vette feleségül Szentivánon. Közös gyerekeik: Adam Joseph 1753.07.01, Marianna 1754.06.08, Joseph 1756.03.02. Barbara Wolner 1758.07.20-án halt meg Szentivánon.  Harmadik felesége Klara Steiger volt, Franz Joseph Dillmann mészáros özvegye, 1758.08.21-én vette feleségül Szentivánon. Közös gyerekeik: Adam 1760.03.17, keresztapja Adam Mathejovics provizor volt, keresztanyja Elisabetha Kocz, Elisabeth 1760.03.17, Johann Jakob 1762.03.07.

Paul Arnold kocsmáros

Paul Arnold 1765.04.22-én vette feleségül Sabina Patost, Joseph Minichpauer szentiváni kocsmáros özvegyét, ekkor sörfőző volt a foglalkozása. 1765 és 1770 közt szentiváni kocsmáros.

Budajenő 1765-1771

A taxális adóösszeírásban Anton Martin kirurgus szerepel.

Szentiván 1765-1770

A taxális adóösszeírásban Paul Arnold caupo / kocsmáros szerepel.