Honvédlista 1849 Vörösvár

Vörösváron Gauble Pétert írták össze, ő Csehországban született, mészáros volt a foglalkozása, római katolikus, önkéntes volt a honvédeknél, 1848.09.16-án vonult be, 1849.10.01-én szerelt le, egyszerű honvéd volt, kapott elbocsátó levelet.

Honvédlisták 1849

A Pest megyei Levéltárban található egy összeírás 1849-ből, összeírták azokat járásonként, települések szerint, akik harcoltak magyar oldalon a szabadságharcban. A rovatok a következők: település neve, honvéd neve, születési helye, milyen rendű, vallás, polgári állapota, önkéntes katona, sorozott katona, bevonulás és hazatérés időpontja, van e elbocsátó levele, rangja a hadseregben, régi erkölcsi magaviselete, megjegyzések

http://mnl.gov.hu/mnl/pml/honvedlistak

Aloysius Luncz atya

Aloysius Luncz ( 1848-1928 ) atya, Georg Luncz néven született Zsámbékon 1848.10.15-én, a Magyar utcában, a 272.szám alatt. Apja Georg Luncz ( 1818-1859 ), anyja Rosalia Kimmel ( 1823-1900 ) volt, az én szépszüleim. Mivel tehetséges fiú volt, Esztergomban tanult a bencés gimnáziumban, 80 fiú közül ő volt az osztályelső. 1867.07.31-én érettségizett le, még abban az évben belépett a Pannonhalmi apátságba szerzetesnek, a rendi neve Aloysius lett. 1870.08.05-én tette le a harmadévi fogadalmat, 1873.08.10-én az ünnepélyes fogadalmat. 1874.07.30-án pappá szentelték. 1874.08.15-én tartotta első ünnepi szentmiséjét Zsámbékon a székesfehérvári segédpüspök Johann Pauer jelenlétében, aki itt szentelte fel Torbágy új nagy és kisharangját. Ezután 1879 és 1907 közt gimnáziumi tanár volt Kőszegen és Sopronban. 1882.12.12-én kapta meg tanári diplomáját filozófiából és természettudományból, 1909 és 1920 közt a celldömölki apátság gazdaságát irányította. 1920-tól alapát az apátságban. Celldömölkön halt meg 1928.08.30-án. 

Galíciai németek 1774-1940

Amikor felosztották 1772-ben Lengyelországot Poroszország, Oroszország és Ausztria, Galíciát a Habsburg birodalom kapta meg. 1774-ben érkeztek az első németek, parasztok és kézművesek, Galíciába Németországból Lembergbe / Lvovba. 1781-ben  kiáltványt adott ki II.József császár, amelyben parasztokat és kézműveseket toborzott Németországból, földet és több évi adómenteséget igért nekik. Szintén 1781-ben adta ki vallási türelmi rendeletét, amely a protestánsokra is vonatkozott, így ők is bevándorolhattak a Habsburg birodalomba, ekkor még a Mennonita protestáns szekta tagjai is bevándoroltak Lemberg környékére. A toborzás Pfalzban és a Saar-vidéken történt 1782 és 1785 közt. A toborzást segítette egy osztrák terület Pfalzban, a Winnweiler terület, innen sokan jöttek Galíciába. A telepesek a Rajnán hajóztak Speyerig, onnan a Fekete-erdőn és Odenwaldon át Ulmig, majd a Dunán hajón Bécsig, onnan kocsival Brünn, Olmütz, Mährisch Neustadt, Bielitz útvonalon Krakkóig és onnan Galíciába. 1782 és 1785 közt 3216 család 14669 személy jött Galíciába. Ferenc császár idején 1802 és 1805 közt még 1200 család érkezett, 1811 és 1848 közt még 400 család jött. Galíciában lengyelek, ukránok, zsidók, németek, románok, lipovánok, örmények, csehek, szlovákok, magyarok éltek. 1900-ban keleti részen 64,5 % ukrán, 21 % lengyel, 13,7 % zsidó, 0,3 % német és 0,5 % egyéb élt. A nyugati részen 78,7 % lengyel, 13,2 % ukrán, 7,6 % zsidó, 0,3 % német és 0,2 % egyéb élt. Galícia az első viágháború után Lengyelország része lett, 1939-ben elfoglalta a Szovjetunió. 1940-ben kitelepítették a németeket, 54 000 személyt Németországba.

Galícia a lila rész

1848-1849 Vörösváron

1848-as nemzetőrök

1848 törvényei Vörösváron is felszámolták a jobbágyságot, megszűnt a robot, a kilenced és többi teher. Teljes jogú tulajdonosai lettek a földnek a volt jobbágyok. Megszűnt az egyháznak járó tized is. Ezenkívül jogilag egyenlőek lettek a volt nemesekkel és egyháziakkal.
Amikor létrehozták 1848-ban a nemzetőrséget, Vörösvár 182 gyalogost küldött a Nemzetőrségbe. Amikor Görgey Artúr visszavonult Győrből Budára 1849.január.4-én csapatai egy része átvonult Vörösváron.
Az őt követő osztrák Windischgrätz serege január.5-én foglalta el Budát és Pestet. Vörösváron és környékén osztrák és orosz csapatok is táboroztak 1849-ben, sok katonát házakba szállásoltak el.1849.május-júniusban Buda környéke újra magyar kézbe került, ekkor Pest megye sorozást tartott a megyében, Vörösváron 8 emberből egy vonult be Lemperger Jakab.