1710.12.15 Mathias Henneholt és Ursula ügye

Miután meghalt a budai Mathias Henneholt és felesége Ursula és gyerekeik is, tanúvallomást tett Budakesziről Anton Hader paraszt és Sebastian Senn és Dietrich Schattl, a vallomásokból kiderült, hogy Ursula, a Rabutin ezred hadnagya Hans Kaspar lánya volt, nem tudják hogy él e még az apa és annak Franz nevű fia. Ezért a hagyatékot - remélve, hogy nincs örökös - magszakadás címén a város magához veszi, az átvételt a Városi Főkamarási Hivatal intézi. 

1710.12.29 Miután magszakadás miatt városi tulajdonként jegyzőkönyvezték Mathias Henneholt hagyatékát, jelentkezett Franciska Teichmann budakeszi lakos, hogy ő Ursula Henneholt nővérének lánya. Eddig nem jött hír arról, hogy él e még Hans Kaspar hadnagy, ezért Franciska Teichmann kérésére a tanács eldöntötte, hogy mentesül a hagyatékhoz tartozó ház őrzésétől és a két szőlő művelésétől. A Halászvárosban lévő ház 35 forintos eladását engedélyező 1710.11.29-én kiadott határozatot - a vevő Mathias Winckler volt - a rokonsági fok miatt visszavonják és Franciska Teichmann kapja, de 35 forintot kell letétbe helyeznie biztosítéknak, ha előkerülne egy közeli és jogos örökös. A két szőlőt úgy kapja meg, hogy meg kell vásárolnia. Az egyik szőlőt a Gellért hegyen a reszelőműves felett 80 forintért. A másikat szintén a hegyen 60 forintért. 1711.12.31-ig 70 forintot kell fizetnie a városnak 8 % kamattal, az összeg másik felét szintén kamattal 1712.12.31-ig. Ha előkerülnek a törvényes örökösök, az asszony egyezzen meg velük, ha tud. A döntésre emlékeztetni kell a Városi Telekkönyvi Hivatalt.

1707.01.03 Nikolaus Gerardin ügye

A tanács sommás tanúkihallgatást tart az elhunyt Grossbardt özvegye által folyó év január 7-én Nikolaus Gerardin ellen indított ügyben.

Első tanúként a negyven év körüli ( 1667 ), katolikus vallású Sebastian Sehn budakeszi parasztot hallgatják meg, aki a bajorországi Wolnzachban született. A tanú kijelenti: Gerardin Eszéken gyakran ingerelte az elhunytat azzal, hogy amikor a kurucok a pesti mezőn voltak, számtalanszor átment Gerardin feleségéhez. a házukból, a falra állva nézték a kurucokat. Grossbardt és Gerardin egyszer összeverekedett Wagner fogadójában, de a tanú akkor nem volt jelen. A verekedés után Grossbardt beteg lett, feküdt és ápolták. Egy alkalommal Grossbardt az eszéki várban lévő fogadóból az alsóvárosba ment a Fekete Ház melletti istállóban elhelyezett lovaihoz. Az oda- és a visszaút egy egész napot vett igénybe, mert Grossbardt nagyon fáradt és erőtlen volt,A tímár egyezséget akart kötni a verekedés miatt Grossbardttal és azzal fenyegette meg, ha nem egyezkedik vele, akkor Pécset elárulja a főispánnak, hogy az ismert tűzvész miatt elveszítette a lovat és a kocsit. Sehn beszámol arról is, hogy Grossbardt halála után Jakob Pöll is vitába keveredett Gerardinnal, aki két pisztolyt szegezett rá. Pöll kilötte a kezéből az egyik pisztolyt, majd megkérdezte tőle, vele is azt akarja tenni, mint Grossbardttal.

A második tanú a harmincöt éves ( 1672 ), katolikus vallású Kaspar Peter budakeszi paraszt, aki a morvaországi Johannesthalban született. Kaspar Peter saját szemével látta, amikor este felé Grossbardt részeg volt, Gerardin azonban egész nap böjtölt. Mivel Grossbardt féltékenykedett Gerardinra, a két férfi összeverekedett, mindketten hevesen küzdöttek. A tímár leteperte a földre Grossbardtot, rátérdelt és ököllel erősen ütlegelte, később megrugdosta, majd háromszor erősen mellbe vágta. Később ismét egymásnak estek, de a tanú akkor már nem volt jelen, de azt hallotta, Jakob Pöll- akit svábul Jäcklnak hívnak - ott volt. 

Itt a két budakeszi tanú érdekes, főleg a születési helyük.