Gross Ullersdorf Keresztelő János katolikus templom

Gross Ullersdorf katolikus templom

A templom mellé épített kápolna

Krisztus keresztútja Sebastini festményei

A katolikus templom belseje

A katolikus templom előtti kereszt

Krisztus a kereszten relief

A Zerotin család egyik sírkőve

A templom eredetileg 1599-1603 közt evangélikus templomnak épült reneszánsz stílusban. A katolikusok 1620-ban megkapták a templomot. A Zerotin család egy sírkápolnát épített hozzá magának 1725-1730-ban. A templom értékes része a Krisztus keresztútját ábrázoló festménysorozat 1784-ből, Franz Anton Sebastini (1724-1789) morvaországi barokk festő műve. Ő főleg Sziléziában festett, de Morvaországban is dolgozott.

Boszorkányperek Gross Ullersdorfban

Boszorkányszombat az ördög megkereszteli követőit

Boszorkányégetés

Morvaország északi részén 1678 és 1692 között boszorkányperek folytak. Heinrich Franz Boblig von Edelstadt (1612-1698) volt az inkvízíciós biró, az üldözésnek 104 halálos áldozata volt, Gross Ullersdorfban 56, a másik üldözési központban Mährisch Schönbergben 48. A kastély árkádos udvarán folytak a kivégzések. Az ügy 1678-ban vette kezdetét Warmsdorf faluban. Marina Schuch a miséről hazavitte az ostyát és odaadta a tehenének hogy több teje legyen. Erről tájékoztatták a helyi plébánost Eusebius Leandrus Schmidt fanatikusan prédikált a mágia és boszorkányság ellen. Schmidt tájékoztatta az ügyről Mährisch Schönberg dékánját Christoph Alois Lauthnert és az ullersdorfi uradalmat. Gross Ullersdorf várkapitánya Adam Vinarsky von Krizov volt, az ő felesége pedig Anna Sybilla von Galle grófnő, II.Premek von Zerotin lánya, ő volt az 1678-ban meghalt II.Premek kiskorú fiainak gyámja,  a  házaspár fanatikus katolikus volt. Ők Boblig inkvizítorhoz fordultak, Boblig mint inkvizítor a sziléziai Neisse feledelemségben 200 embert végeztetett ki 1638 és 1653 között. Utána fellebezési bíró volt Prágában, szeretett halálos itéleteket hozni. Az első per Marina Schuch, Dorothea Groer szülésznő, Dorothea David tanitónő ellen folyt. Azután egyre több embert jelentettek fel és tartóztattak le. A kínzások hatására a vádlottak a letartóztatottak ellen vallottak.Sok népszerűtlen embert tartóztattak le. Az inkvizítort segítette munkájában Zerotin gróf, a prágai fellebezési bíró Jakob Weingarten, az olmützi püspök titkára Elias Isidor Schmidt. Az inkvízició letartóztatta Gross Ullersdorf plébánosát Thomas Königet, Römerstadt plébánosát Johann Franz Pabstot,  Gross Ullersdorf papírmanufaktúra tulajdonosának Göttlichernek a feleségét. Boblig meghívást kapott a Liechtenstein hercegektől Mährisch Schönberg városába inkvizíciós eljárásra. Itt Boblig korlátlan hatalmat kapott a gyanús emberek letartóztatására. Ennek lett áldozata Schönberg dékánja Lauthner, akit az ördöggel való szövetséggel vádoltak és 1685-ben nyilvánosan elégettek. Az üldözés 1692-ben lett leállítva.

Gross Ullersdorf kastélykápolna

Gross Ullersdorf kastélykápolna angyalkórus

Gross Ullersdorf kastélykápolna angyalkórus

Gross Ullersdorf kastélykápolna angyalkórus

Ullersdorf kastélykápolna

A kastély kápolnája 1742-1744 közt épült. A kápolnát 1742-ben Johann Christoph Handke (1694-1774) morvaországi barokk festő festette ki.

Gross Ullersdorf kastély

Gross Ullersdorf kastély

Gross Ullersdorf kastély külső fal festett freskóval

Gross Ullersdorf kastély árkád

Gross Ullersdorf kastély ebédlő

Gross Ullersdorf kastély kályha 1567-ből

A kastélyt Johann Zerotin építette 1580 és 1589 között. Egy gótikus vízivárat épített át egy háromszárnyas reneszánsz kastélynak, árkádos udvarral. A külső falát festett vakolat díszíti. A kastély 1693 óta egy háromszárnyas barokk kastély francia kerttel. A nyugati szárnyban a kápolnát Johann Christoph Handke morvaországi barokk festő képei díszítik. A kastély ebédlőjében festett menyezetkazetták és a Zerotin család tagjait ábrázoló festmények vannak. A kastélyban képgyűjtemény van olasz, flamand, holland festők műveiből. A kastélyban fegyvergyűjtemény és régi kályhák is találhatók az 1500-as évekből. A 30 éves háború után itt rendeztek boszorkánypereket Heinrich Boblig inkvizítor vezetésével.

Gross Ullersdorf

Barokk magtár

A papírmúzeum épülete

A papírmúzeum épülete

Síremlék 1806-ból

Gross Ullersdorf ma Velké Losiny Morvaországban fekszik. Itt született 1798.02.08-án Michael Weiser (1798-1845) ősapám. Ma neves fürdőváros, 1351-ben említik az itteni kénes forrásokat, Johann Zerotin 1592-ben épített fürdőházat a forrásokra. A várost 1296-ban említették először Ulrici villa néven, ez németül Ullersdorfot jelent. A város a morva őrgrófok birtoka volt kezdetben, majd 15.század elején Mährisch Schönberg város zálogbirtoka, 1496-ban lett Zerotin zálogbirtok, 1507-ben pedig Zerotin család birtoka. Johann Zerotin átépítette az 1412-ben épült gótikus vízivárat (a keleti szárny része), reneszánsz kastély lett belőle, a külső falát freskó diszíti. A fehérhegyi csata (1620) után elvették egy időre a Zerotin családtól, később visszakapták. A 30 éves háború után boszorkánypereket tartottak a kastélyban. A település 1802-ig Zerotin birtok, utána a Liechsteintein család birtoka 1945-ig. A városban 1596-ban papírmanufaktúra épült, az épületet a 18.század végén barokk stílusban átépítették. A manufaktúrában kézi erővel merített papír készült. Az épület 1987 óta papírmúzeum.

Kitelepített svábok

Ma egy szomorú évforduló napja van. Ezen a napon kezdődött meg a magyarországi németek kitelepítése. A budaörsi svábok kitelepítésével kezdték meg a mai napon.

XII.Károly Vörösváron 1714

XII.Károly svéd király 1706-ban

XII.Károly (1682-1718) svéd király (1697-1718) uralkodása idején zajlott az északi háború (1700-1721). Svédország ellenfelei Dánia, Lengyelország, Oroszország voltak. XII.Károly legyőzte őket, de az oroszok újraszervezték hadseregüket és 1709-ben Ukrajnában Poltavánál legyőzték a svédeket. XII.Károly török területre menekült serege maradványaival, 1714-ben innen tért haza. Pitestiben gyűlt össze 1500 svéd katona, 10.27-én indultak el, XII.Károly egy nap után hátrahagyta őket és két kisérőjével lovagolt tovább. Az útját Ballagi Mór az utazásról szóló könyvében rekonstruálta. A vöröstoronyi hágon 11.08-án lépett Erdélybe Szeben városába, itt postalovakat bérelt és két postalegény kiséretében lovagolt Szászsebesig, ahonnan postakocsin ment Bécsig. Magyarországon 8 napon alatt haladt át, a rekordgyorsaság oka a sajátos postarendszer volt, a postakocsiállomásokon pihent lovakat lehetett bérelni, így a pénzes emberek gyorsan haladhattak. A legfontosabb állomások Gyulafehérvár, Zilah, Debrecen, Pest voltak. Pestre 11.14-én ért, itt átkelt Budára a hajóhídon. Azután a Buda-Bécs útvonalon haladt, ennek első postakocsiállomása volt Vörösvár. Bécsbe 11.16-án ért, utána átlovagolt Németországon rekordgyorsasággal, Passau, Regensburg, Bamberg, Würzburg, Kassel voltak a legfontosabb városok közben. November 22-én ért el Svéd Pomerániába Stralsund városába.

A témáról szól a töriblog cikke
http://toriblog.blog.hu/2008/04/17/xii_karoly_nagy_vagtaja

1706 Pfeffershoven levele

A kuruc korból kevés forrás maradt fenn, ezért érdekes Johann Ferdinand Pfeffershoven báró budai várparancsnok levele. A levélben természetbeni adókat vett ki Budakeszi, Páty, Bia, Törökbálint, Tök, Zsámbék lakóira. Az első szám a széna mennyiségét mutatja mennyi szekérnyi, a második a takarmány mennyiségét mennyi mérő, 1 mérő 40 kg vagy 54 liter, a harmadik szám a települések faadótartozását mutatja mennyi ölben, 1 öl 1,9 méter. A legtöbb adója Töknek 10, 20, 17 és Zsámbéknak 10, 20, 16, ezek lehettek a legnépesebb települések. Közepes Pátynak 6, 11, 10 és Biának 5, 7, 17 és 1/2. Kevés Budakeszinek 3, 4, 26 és Törökbálintnak 2, 4, 0. 

Jakob Merk és Johanna Steinmayer

Johanna Steinmayer (1689-1749)  1689.04.28-án született Aulendorfban Leonard Steinmayer ( 1649- 1724 ) és Anna Maria Zenner lányaként. Jakob Merk (1685-1751) és Johanna Steinmayer 1710.11.26-án házasodtak össze Aulendorfban. Vörösváron 1715.09.24-én jelentek meg Catherina lányuk születésekor. Jakob Merk colonus volt. Johanna Steinmayer 1749.03.08-án halt meg Vörösváron. Jakob Merk 1751.12.23-án halt meg Vörösváron.

Johann Martin Mirk és Anna Maria Karl

Johann Martin Mirk/Merk ( 1728-1796) Vörösváron született 1728.10.20-án Jakob Merk (1685-1751) és Johanna Steinmayer (1689-1749) fiaként. Anna Maria Karl/Carl (1729-1794) Vörösváron született 1729.04.24-én Andreas Carl (1699-1776) és Barbara Schenzl (1695-1774) lányaként. Martin Mirk és Anna Maria Karl 1748.11.12-én kötött házaságot Vörösváron. Martin Mirk colonus volt. Anna Maria Karl 1794.02.23-án halt meg Vörösváron. Martin Mirk 1796.10.22-én halt meg Vörösváron.

Joseph Mirk és Anna Maria Strobelberger

Joseph Mirk (1755-1834) Vörösváron született 1755.02.23-án Johann Martin Mirk (1728-1796) és Anna Maria Karl (1729-1794) fiaként. Anna Maria Strobelberger (1772-?) 1772.06.12-én született Gregor Strobelberger (1724-1794) és Anna Maria Nick ( 1729-1799) lányaként. Joseph Mirk első felesége Eva Kossek (1754-1793) volt Johann Martin Kossek és Magdalena Gillinger lánya, őt 1776.11.28-án vette el. Eva Kossek 1793.04.19-én halt meg. Joseph Merk és Anna Maria Strobelberger 1793.05.29-én kötött házasságot Vörösváron. 1787-ben Joseph Mirk Vörösváron a 175.szám alatt lakott. Joseph Mirk 1834.06.26-án halt meg gangranában (üszkösödés). 

Georg Mirk és Teresia Mannhertz

Georg Mirk (1797-1873) Vörösváron született 1797.03.21-én Joseph Mirk (1755-1834) és Anna Maria Strobelberger (1772-?) fiaként. Theresia Mannhertz (1799-1881) Vörösváron született 1799.01.28-án Mathias Mannhertz (1762-1833) és Magdalena Scheller (1766-1806) lányaként. Georg Mirk és Teresia Mannhertz 1818.11.25-én kötöttek házasságot Vörösváron. Georg Mirk telkes 1873.06.29-én halt meg Vörösváron a 347.szám alatt. Teresia Mannhertz telkes 1881.03.07-én halt meg Vörösváron 347.szám alatt.

Johann Mirk és Maria Sauter

Johann Mirk (1833-1879) Vörösváron született 1833.01.08-án Georg Mirk (1797-1873) és Teresia Mannhertz (1799-1881) fiaként. Maria Sauter (1833-1914) Vörösváron született 1833.05.23-án Martin Sauter (1809-1891) és Magdalena Martin (1815-1898) lányaként. Johann Mirk gazda 1850.05.01-én vette feleségül Maria Sautert. Johann Mirk házában Vörösvár 130.szám alatt 1879.04.18-án öngyilkos lett, agyonlőtte magát. Maria Sauter 1914.04.26-án délután 3 órakor halt meg.