Weiler-Simmerberg címere

Sankt Gallenkirch címere

Szent Gallenkirch templom mennyezeti freskók és gótikus szobrok

Szent Gallenkirch templom belső, oltárok és szószék

Szent Gallenkirch templom - külső

A templom gótikus-barokk stílusban épült. A templom elődje egy kápolna 1307-óta létezik, a templom 1474-ben épült, 1483 óta önálló plébánia, 1669-ben nagyobb lett és tornyot kapott.

Az északi oldalán van egy kereszt 1769-ből. 

A mennyezet barokk freskói 1774-ből származnak, Christoph Klausner festette. A kórus felett a eucharistia látható, baloldalon Ábrahám és Izsák jelenete, jobboldalon Mária és a kis Jézus, elől Jézus szíve, hátul az igazság mérlege, a templomhajóban a királyok imádják Jézust, Eszter és Ashavérus, Judit és Holofernes, Dávid király.

Amikor felújították a templomot 1996-ban 1500 körül készült gótikus freskókat fedeztek fel a falakon: Az eredendő bűn az Édenben, Isten az állatokat az embernek adja, Kiűzetés a Paradicsomból, A mágusok imádják Jézust, Mária látogatása, Jézus megkeresztelése a Jordán folyóban.

1898-ban készültek az üvegablakok, baloldal Szent Antal, jobboldal Szent Ferenc, a hajóban a Szent család.

1786-ban készült a főoltár és a mellékoltárok. A főoltár képén Szent Gallus látható, aki egy alemann herceg társaságában egy bálványt dob a Bodeni-tóba.

A jobboldali mellékoltáron Szent József szobra, a baloldalin egy rózsakeresztes Madonna szobor.

A kórus 1680-ban épült, a szószék 1787-ben, látható rajta : Mária, a jó pásztor, Krisztus és Mária, Krisztus és Magdolna. A galérián egy festmény látható a 12 apostol képe, 1780-ban készült.

A templomban gótikus szobrok is találhatók, köztük Szent Lucius szobra, Az orgona 1787-ben készült. 

St Gallenkirch - Vorarlberg

A falu Ausztriában, Vorarlberg tartományban fekszik. A település 1300 körül jött létre, a svájci Wallis kantonból jött telepesek alapították, egy kápolna 1307-ben épült itt, a mai Szent Gallen templom 1474-ben épült, 1669-ben egy torony épült mellé. 1483-ban már  önálló plébániája volt a településnek. A település részei: Gortipohl, Gargellen. 

Itt született 1662 körül Anna Vergud ősöm, aki 1689-ben Aulendorfban lett Ignatz Locher ősöm felesége.

Weiler Altenburg vár

A várat a 13.században építette Eberhard von Weiler, a Szent Gallen kolostor hűbérese.

A család kihalta után Habsburg kézre került a faluval együtt 1570-ben, ekkor készült róla egy rajz. Itt volt az osztrák bírói hivatal 1681-ig, amikor átköltözött a mai városháza épületébe, ezután üresen állt 1784-ig, ekkor lebontották.

Weiler Szent Balázs templom

A 12.századi régi templom helyén 1795 és 1800 közt épült, Johann Georg Specht tervei alapján.

A mennyezet freskóinak többsége Andreas Brugger ( 1737 - 1812 ) német festő műve, Izsák feláldozása, Jézus hegyibeszéde, a Bárány ( Jézus ) imádása a  legjelentősebbek. 

A főoltár Karl Killer műve, 1935-1938 közt készült, egy érdekes szoborcsoport van rajta, a megfeszített Jézus, a gyászoló Mária és János és a térdelő Magdolna, Longinus római tiszt lóháton a lándzsával.

Weiler Szent Sebestyén kápolna

1628-ban a pestis után épült, a megmenekültek hálájából.

Weiler városháza

1681-ben épült osztrák hivatali épületnek, 1922 óta városháza.

Weiler im Allgäu

Eredetileg önálló település volt, 1968-ban egyesítették Simmerberggel, azóta Weiler-Simmerberg a neve. Eredetileg kelták éltek itt, majd Kr.e 15-ben római terület lett, Róma bukása után alemannok foglalták el, akik később a Frank királyság uralma alá kerültek.

Először 894-ben említik a települést Vuilare néven, ez a latin villarium-tanya szóból származik, ebből lett Weiler később. Ekkor a Szent Gallen apátság birtoka a falu. Később megkapta az apátság hűbérese, a von Weiler család, akik lovagok voltak, ezek több várat építettek, Weilerben az Altenburg várat.

1553-ban kihalt a család, 1570-től Habsburg birtok a falu. 

A harmincéves háború idején kétszer felgyújtották a svédek a falut, csak a fogadó maradt meg, ahol a svéd tisztek laktak, 1627-ben a felgyújtás mellett pestisjárvány is sújtotta a falut, megfogadták hogy egy kápolnát építenek ha megmenekülnek, 1628-ban épült meg, 1639-ben szentelték fel a Szent Sebestyén kápolnát. Egy zarándokhely volt a környék lakóinak, Oberstaufen és Steibis lakói jártak főleg ide, a kelések és a leforrázás gyógyításáról volt híres.

1681-ben épült egy osztrák hivatali épület, ebből lett a városháza 1922-ben.

A régi 12.századi templom helyett, 1795 és 1800 közt épült az új Szent Balázs templom.

1806-ban megkapta a falut Bajorország.

1809-ben a helyiek csatlakoztak a tiroli franciaellenes felkeléshez.

Innen származott Maria Blank ősöm, aki 1668-ban Hochdorfban lett Christian Denz ősöm felesége.

Peter Lintner és Maria Werndler

A házaspár már Gündelwangen anyakönyve 1639-es kezdete óta Holzschlag településen élt. 

Itt született gyerekeik: 1640.03.19 Johann, 1642.08.20 Bartholomeus, 1644.12.18 Lucia, 1649.03.28 Christian, 1658.04.28 Barbara.

Peter Lintner 1686.01.07-én halt meg Holzschlag településen.

Maria Werndler 1686.01.12-én halt meg Holzschlag településen.

Johann Krisan és Dorothea Zeffar

Johann Krisan 1718 körül született, Dorothea Zeffar 1723 körül született.
1746.09.05-én kötöttek házasságot Buda Újlakon.

Az Újlakon született gyerekeik: 1747.11.15 Katharina, 1749.03.10 Rosina, 1750.12.18 Eva, 1753.01.14 Anna Maria, 1754.12.30 Maria Anna, 1757.03.23 Johann, 1758.09.27 Tekla, 1761.03.10 Julianna. 

Johann Krisan 1763.12.19-én halt meg Buda Újlakon.

Dorothea Zeffar 1765.11.07-én halt meg Buda Újlakon.

Johann Georg Bockschütz és Anna Maria Krisan

Johann Georg Bockschütz 1736 körül született, a gyerekei születésekor írták a nevét Bokschitz, Bogesits, Bachsitz. Bugsitz formában is.

Anna Maria Krisan 1753.01.14-én született Buda Újlakon, Johann Krisan ( 1718 - 1763 ) és Dorothea Zeffar ( 1723 - 1765 ) lányaként.

1772.02.10-én házasodtak össze Buda Újlakon. Újlakon született gyerekeik: 1773.12.08 Georg, 1776.10.19 Anton, 1779.07.16 Jakob, 1782.05.24 Anton, 1789.02.16 Magdalena, 1791.09.09 Joseph, 1794.12.06 Viktoria. 1794-ben Újlakon a 138-as szám alatt éltek.

Johann Georg Bockschütz 1796.01.25-én halt meg Buda Újlakon gutaütésben.

Anna Maria Krisan 1796.09.20-án halt meg Buda Újlakon. 

Thomas Halmschlager és Maria

1695-ben már Vörösváron éltek, itt született gyerekeik: 1695.03.10 Barbara, 1700.03.28 Georg, 1702.12.24 Johann, 1705.07.08 Lorenz, 1707.07.03 Maria Anna,
Thomas Halmschlager 1723-ban már meghalt, mert felesége özvegy ekkor már.
Maria 1732.08.23-án halt meg Vörösváron, az életkora alapján 1670 körül született.

Georg Wiest és Barbara Wingert

Georg Wiest 1660-ban született nagyjából, egy Weilheim nevű településen ami 1972 óta Hechingen település része, Hohenzollern tartományban.

1691 márciusában vándorolt ki feleségével és gyerekeivel, a felesége neve valószínűleg Barbara volt, mivel 1693-tól Vörösváron születtek gyerekeik: 1693.08.01 Johann, 1695.05.08 Elisabeth, 1695.09.09 Christian, 1697.04.17 Magdalena. Ezután meghalt Barbara 1697-ben.

A második felesége Barbara Wingert volt Jakob Wingert ács és Katharina lánya a sváb Finningen településről, amit nem lehet azonosítani, 1677 körül született, 1697.08.11-én vette feleségül Vörösváron. Georg Wiest foglalkozása ács és bognár volt. 

A közös gyerekeik neve Vörösváron: 1698.08.17 Magdalena, 1699.09.21 Johann Michael, 1703.12.18 Kaspar, 1706.12.18 Barbara, 1709.01.13 Anton, 1710.05.05 Anton.

Barbara Wingert 1712.10.14-én halt meg Vörösváron.

Georg Wiest harmadik felesége Klara Heysinger ( 1685 - 1757 ) volt, 1713.08.31-én kötöttek házasságot Vörösváron. Közös gyerekeik Vörösváron: 1714.08.11 Joseph, 1716.04.01 Maria Barbara. 

Georg Wiest 1721.03.07-én halt meg Vörösváron. Az özvegye Klara Heysinger 1728.05.24-én lett Paul Pinder ( 1662 - 1736 ) fazekas felesége.

Mathias Wiest és Barbara Halmschlager

Mathias Wiest 1690 körül született Georg Wiest ( 1660 - 1721 ) fiaként.

Barbara Halmschlager 1695.03.10-én született Vörösváron Thomas Halmschlager ( ? - 1723 ) és Maria ( 1670 - 1732 ) lányaként.

1719.11.06-án kötöttek házasságot Vörösváron. 

Mathias Wiest colonus volt és Wagner - bognár a foglalkozása. 1747-ben az egész család a gyerekekkel együtt Perbálra költözött,  Maria Wiest ( 1726 - ? ) kivételével, aki még előtte 1747-ben Johann Moser ( 1724 - 1773 ) felesége lett.

Barbara Halmschlager 1756.06.12-én halt meg Perbálon.

Mathias Wiest 1756.10.20-án halt meg Perbálon.

Christoph Moser és Katharina Wickh

1702.11.21-én kötöttek házasságot Vörösváron, e szerint Christoph Moser apja Johann Moser volt és egy Sankt Wolfgang nevű településről származott. Katharina Wickh apja Johann Wickh volt és egy nem beazonosítható Pirting nevű sváb településről származott.

Vörösváron született gyerekeik: 1703.08.08 Rochus, 1707.02.04 Johann Georg, 1709.07.31 Barbara, 1712.03.21 Georg, 1714.10.31 Johann Martin, 1715.12.06 Nikolaus, 1718.01.26 Mathias, 1719.04.05 Anna Maria, 1723.01.26 Gertrud, 1724.06.08 Johann.

Katharina Wickh 1749.04.21-én halt meg Vörösváron.
Christoph Moser 1751.07.09-én halt meg Vörösváron.

Joseph Bockschütz és Rosina Morner

Rosina Morner 1793.07.03-án született Vörösváron Martin Morner ( 1754 - 1833 ) és Theresia Merk ( 1750 - 1830 ) lányaként.

Joseph Bockschütz esete elég bonyolult, mert a házasságnál nem írták oda a születési helyét, bizonyos támpontot ad, hogy később Boksits, Bockschitz alakban is szerepelt a neve gyerekei születésénél, ezenkivül Georg Papp volt a házassági tanúja neve és ebben az időben élt egy ilyen nevű ember Óbudán. A Family Search keresője alapján Budán és környékén egyetlen Joseph Bockschütz született ebben az időben, 1791.09.09-én Buda Újlakon Joseph Bockschütz, aki Johann Georg Bockschütz ( 1736 - 1796 ) és Anna Maria Krisan ( 1753 - 1796 ) fia volt.

Joseph Bockschütz és Rosina Morner 1812.01.18-án kötött házasságot Vörösváron.

Joseph Bockschütz 1838.08.21-én halt meg Vörösváron tüdőbajban.

Rosina Morner 1869.10.04-én halt meg Vörösváron a 331.szám alatt.

Martin Botzheim és Anna Maria Isaak

Martin Botzheim 1776.07.15-én született Vörösváron, Martin Botzheim ( 1739-1801 ) és Marianna Peller ( 1753-1804 ) fiaként.
Anna Maria Isaak 1783.07.19-én született Vörösváron Kaspar Isaak ( 1741-1795 ) és Margaretha Götz ( 1748 - 1798 ) lányaként.
1801.02.04-én kötöttek házasságot Vörösváron.
Anna Maria Isaak 1825.06.01-én halt meg Vörösváron.

Martin Botzheim 1829.03.20-án halt meg Vörösváron.

Szt Ottilia kápolna

1863-ban épült.

Feldkirch Szent Márton templom

A templom tornya 750 körül épült, 1264-ben említik először a templomot, a 30 éves háború idején elpusztult. 1650-ben újjáépült, 1748-ban barokk stílusban átépítették.
A főoltár Szent József halálát ábrázolja, a kórus szobrai Szent Márton, Szent Flórián, Szent Sebestyén és Szent Barbara. A jobboldali mellékoltáron alul Szent Nepomuk képe, fent Szent Márton, a baloldali mellékoltáron alul Mária és a gyermeke rózsákkal körbevéve, felül Szent Cecilia. A mennyezetfestés a 20.század közepén készült Szent József életét ábrázolja.

Feldkirch címere

Feldkirch

1974 óta Hartheim am Rhein település része. 1160-ban egy iratban Veltkilcha néven említik. 1475-ben 10 család élt a településen. A 30 éves háború idején megsemmisült a település. 1690-ben épült újra a Wessenberg kastély. A település műemlékei a Szent Márton templom, a Szent Ottilia kápolna   a városháza. Itt született 1730-ban Martin Fausler ősapám.

Michael Kiechlin

Michael Kiechlin először 1705.05.28-án jelent meg Feldkirchben, neki és egy Anna nevű nőnek ekkor született Elisabeth nevű lánya. Azután 1712.12.02-án született egy Anna Faller nevű nőtől Anna Maria nevű lánya. Utána már Anna Schwab nevű nőtől születtek gyerekei Feldkirchben: 1715.12.18 Michael, 1718.09.22 Katharina, 1721.06.08 Johann. 

Michael Kiechlin 1737.10.07-én halt meg Feldkirchben.

Johann Fausler és Agatha Kiechler

Johann Fausler ( 1704 - 1771 ) Schlageten településen született, ez St Blasien része, a település Urberg plébánia filiája volt, 1704.12.08-án Kaspar Fausler és Barbara Mayer fiaként. 

Agatha Kiechler / Kiechlin ( 1703 - 1756 ) Michael Kiehlin ( ? - 1737 ) lánya volt, sajnos a születése idején apja még nem élt Feldkirchben, csak 1705-ben jegyezték fel Elisabeth lánya születését. 

Johann Fausler és Agatha Kiechler 1727.05.06-án kötött házasságot Feldkirchben, amely Baden déli részén fekszik a Rajna közelében, ma Hartheim am Rhein település része. Feldkirchben született gyerekeik: 1728.12.27 Johann, 1730.11.06 Martin, 1732.06.09 Maria, 1734.01.27 Paul, 1735.12.14 Katharina, 1738.02.03 Agatha, 1739.09.15 Ursula, 1742.05.12 Felix, 1744.12.09 Maria Anna, 1747.08.26 Susanna.

1755-ben vagy 1756 elején kivándorolt a család Zsámbékra, ahol 1756.03.17-én meghalt Agatha Kiechler. Johann Fausler ezután valamikor elvett egy Elisabeth ( 1720 - 1773 ) nevű nőt. 

Johann Fausler 1771.04.26-án, Elisabeth 1773.05.10-én halt meg Zsámbékon.

Johann Heiss és Barbara Gölin

1645.05.26-án jelentek meg Möhringenben, ekkor született Martin fiúk. Ismert gyerekeik Möhringenben: 1647.02.01 Johann, 1650.11.02 Anna, 1653.10.11 Anna, 1656.12.21 Ursula.

Szent Jakab templom Esslingen

Egy régebbi templom helyén épült 1589-ben.
A szószék 1682-ben készült, eredetileg az Amtenhausen kolostorban volt, amikor felszámolták a kolostort került ide.
A keresztelőmedence a 16.századból való, 1774-ben átalakították.

Esslingen

Esslingen 1972 óta Tuttlingen város része. Először 1225-ben említik Ezze Linga néven, 1275-ben már Ezzelingen a neve. Egy Ezzilo nevű személytől származik a név. Esslingen és Möhringen évszázadokon át szoros kapcsolatban álltak. 1520-ban Ippingen településsel együtt a három település, Möhringen uradalom néven a Fürstenberg család birtoka lett. 1806-ban Badenhez csatolták a települést. Innen költöztek Möhringenbe Johann Schneckenburger és Barbara Speckh őseim 1640-ben.

Michael Schneckenburger és Anna Hölzlin

1606-ban kötöttek házasságot Esslingenben, tehát 1580 körül születtek, a feleség apjának neve is szerepelt, Gallus Hölzlin, ő 1550 körül születhetett és 1623.10.21-én halt meg Esslingenben.

Ismert közös gyerekeik: 1607.10.03 Anna, 1609.08.14 Maria, 1610 Gallus, 1612.01.29 Agatha, Johann fiúk még 1606-ban születhetett.

Michael Schneckenburger 1634.04.03-án halt meg Esslingenben.

Anna Hölzlin 1634.04.11-én halt meg Esslingenben.

Gallus Speckh és Agatha Welckler

1602.04.07-én kötöttek házasságot Esslingenben, nagyjából 1580 körül születhettek. Közös gyerekeik Esslingenben: 1603.05.09 Johann, 1605.02.22 Agatha, 1608.02.23 Georg, 1609.10.29 Barbara, 1612.02.03 Maria, 1613.04.29 Katharina, 1615.02.24 Margaretha, 1616.11.01 Martin, 1618.01.29 Martin, 1620.11.20 Dominik.
Agatha Welckler 1633.10.29-én halt meg Esslingenben.
Gallus Speckh 1635.07.23-án halt meg Esslingenben.

Johann Schnekenburger és Barbara Speckh

Johann Schneckenburger születése nincs az Esslingen anyakönyvében, de Michael Schneckenburger ( ? - 1634 ) és Anna Hölzkin ( ? - 1634 ) fia volt, ez két keresztházasságból és egy halálból derül ki, 1634.11.30-án Jerg Speckh - Gallus Speckh fia feleségül vette Esslingenben Agatha Schnekenburgert Michael S lányát, 1642.10.11-én halt meg Möhringenben Gallus Schnekenburger Esslingenből, egy Gallus Schnekenburger található Esslingenben, ő Michael S fia volt.
Barbara Speckh 1609.10.29-én született Esslingenben Gallus Speckh ( ? - 1635 ) és Agatha Welckler ( ? - 1633 ) fiaként.
1636.08.04-én házasodtak össze Esslingenben. Közös ismert gyerekeik Möhringenben: 1640.06.08 Johann,1642.01.09 Maria, 1645.08.07 Anna. Később visszaköltözhettek Esslingenbe, mert itt született 1650.11.30-án Andreas fiúk.

Martin Heiss és Maria Schnekenburger

Martin Heiss 1645.05.26-án született Johann Heiss ( 1620 - ? ) és Barbara Gölin ( 1620 - ? ) fiaként Möhringenben.
Maria Schnekenbeurger 1642.01.09-én született Möhringenben Johann Schnekenburger ( 1607 - ? ) és Barbara Speckh ( 1609 - ? ) lányaként.
1666.06.14-én kötöttek házasságot Möhringenben. Közös gyerekeik: 1670.03.14 Maria Anna, 1671.11.04 Martin.
Martin Heiss 1674.01.03-án halt meg Möhringenben.

Maria Schnekenburger 1674.07.01-én Adam Weber felesége lett Möhringenben. Közös gyerekeik: 1675.03.22 Anna, 1678.01.12 Adam, 1680.10.16 Anna, 1682.10.25 Andreas. 

Maria Schnekenburger 1700.07.07-én halt meg Möhringenben.

Jakob Eidenpenz és Eva Sunthauser

Valamikor 1645 körül házasodtak össze. Közös gyerekeik: 1646.09.17 Andreas, 1651.03.20 Margaretha, 1652.03.20 Eva.
Eva Sunthauser 1652.03.20-án meghalt Möhringenben.
Jakob Eidenpenz valamikor 1655-ben elvette feleségül Margaretha Goelt. Közös gyerekeik: 1656.04.14 Katharina. 1663.06.01 Johann, 1668.03.10 Andreas.

Christoph Fischler és Margaretha Eidenpenz

Christoph Fischler ( 1650 - 1734 ), 1650 körül született ismeretlen helyen, az apja Simon Fischler ( 1624 - 1699 ) volt, az anyja neve ismeretlen. A foglalkozása Jäger - vadász volt.
Margaretha Eidenpenz 1651.03.20-án született Möhringenben, a szülei Jakob Eidenpenz ( 1620 - ? ) és Eva Sunthauser ( 1624 - 1652 ).
1677.02.13-án kötöttek házasságot Möhringenben.

Közös gyerekeik: Margaretha 1678 - nincs benne az anyakönyvben, 1679.07.12 Franz Karl, 1680.09.16 Maria Franziska, 1681.11.21 Ignaz, 1683.02.25 Eduard Joseph, 1684.09.10 Johann Christian, 1685.11.11 Hans Martin, 1690 Hilarius - nincs az anyakönyvben, 1691.03.12 Georg Philipp.

Margaretha Eidenpenz 1731.04.01-én halt meg Möhringenben.

Christoph Fischler 1734.08.21-én halt meg Möhringenben.

Simon Fischler és Katharina Gut

Simon Fischler ( 1624 -1699 ), 1662.01.06-án jelent meg Möhringenben, ekkor vette feleségül Ursula Martint ( 1629-1683 ), aki 1683.02.16-án halt meg Möhringenben, a házasságból nem ismertek gyerekek. 

A házasságnál leírták hogy Simon Fischler Tirolból származott, volt egy előző házassága, ebből két fia ismert, Christoph ( 1650 - 1734 ) és Georg ( 1657 - ? ).

 Georg Fischler valamikor 1689 előtt feleségül vette Maria Rebmannt ( 1661 - ? ), ebből a házasságból egy fiú ismert Anton, aki 1689.05.06-án született Möhringenben ezután eltűnt a család.

Simon Fischler harmadik felesége Katharina Gut ( 1650 - 1723 ) lett, őt 1683.09.14-én vette feleségül, ebből a házasságból egy lány ismert, Katharina ősanyám, aki 1684.11.23-án született Möhringenben. 

Simon Fischler 1699.02.20-án halt meg Möhringenben.

Katharina Gut 1723.05.26-án meg Möhringenben. 

Az Aquincum és Arrabona közti római úthálózat

A cikkben szó van Vörösvárról is, rajta haladt keresztül a kereskedelmi  út egy szakasza,

http://nuclearmorphology.hu/tortenelem/adalekok-a-tabula-peutingeriana-es-az-itinerarium-antonini-utikalauzok-tavolsagi-es-helynev-adatainak-helyes-ertelmezesehez/

Obernau plébánia és régi városháza

1912-ben épült a két épület.

Obernau Maria Frieden erdei kápolna

1712-ben épült, 1920-ban kibővítették.

Obernau új templom

A templomban található egy 1490 körül készült Mária szobor.

Obernau régi templom

Obernau

1978 óta Aschaffenburg egyik kerülete. Az őskor óta lakott terület. 1191-ből van az első írásos említése. 1283-ban egy dokumentum szerint volt már szőlőtermesztés itt és volt egy kápolna is a településen. 1486-ban itt vezetett át egy kereskedelmi útvonal Nürnberg és Augsburg közt.
1551-ben egy adólista szerint 52 háztartás, nagyjából 260 lakos élt itt.
1594-ben a Pfinzing-Atlasz ábrázolt a települést Obernaw néven, ebből az évből fennmaradt egy kőcímer is, Obernau címere, Wolfgang von Dalberg Mainz érsekétől, ez megtalálható Obernau városházán.
1600 óta a település neve Obernau, előtte Obernheim volt.
1632-ben 171 halálos áldozata volt a pestisnek, 32 háztartás maradt meg, 160 ember.
1656 óta a helyi kápolna védőszentje Szent Péter, azután Szent Péter és Pál.
1712-ben épült egy erdei kápolna, a Maria Frieden.
1788-ban lett önálló plébániája és 1792-ben saját temploma, előtte Ruchelnheim plébániájának volt a filiája. 1942-ben leégett a régi templom, a maradványokat lebontották 1962-ben és egy új épült, a torony megmaradt a régi templomból.
Itt született Kilian Leikam ősapám és itt volt iskolai tanár 1676 és 1697 közt, itt született 1697-ben Gertud Leikam ősanyám.

A település címere

A település a 1594-es térképen

A genovaiak a Krímben

http://ntf.hu/index.php/2018/01/10/kaffa-es-a-hunyadiak/