Vörösvár a középkorban

Vörösvár középkori elődje Királyszántó vagy Kisszántó falu volt.
A falu eredetileg királyi birtok lehetett, amit királyi szolgálónépek laktak.
Az első említése 1367-ben történt, amikor lezajlott az óbudai apácák Kande birtokának határjárása. A Vajonca (ma Határ) patak volt a két település határa, a pataktól nyugatra feküdt Királyszántó.
A XIV-XV. században köznemesi birtokosai voltak, 1398-ban Királyszántói Márton fia Miklós és Királyszántói László királyi emberként szerepel. 1424-ben beiktatták Királyszántó vagy Kisszántó felének zálogbirtokába Kusali Jakcs unokáját és annak fiait.
Az óbudai apácáknak is volt birtokrészük, 1465-ben a pilisi apát az apácák Kande és Királyszántó birtokainak határán lévő Királytava részen kivágatta a fákat és a halastavat lecsapolta.
A XVI. század elején a Podmaniczky család itt a birtokos. Podmaniczky János kisszántói jobbágyai 1508-ban felmentést kaptak a vámfizetés alól a királytól.
1529-ben megemlítik a Podmanicky család kisszántói udvarházát.
I.Ferdinánd 1534-ben visszaadja Kisszántót a Podmaniczky testvéreknek Jánosnak, Rafaelnek, Buriánnak, mert visszatértek a hűségére.
Podmaniczky Rafael 1559-ben halt meg örökös nélkül, birtokait az udvarházzal a király eladományozta.

Vörösvár a török korban 1541-1686

Buda 1541-es török elfoglalásával a mai Vörösvár területe török uralom alá került.
Lala Musztafa pasa 1543-1544-ben török palánkvárat épített a mai Vörösvár területén, itt török helyőrség volt 1683-ig.
Több török adóösszeírás történt Vörösváron. Vörösvár elődjét Királyszántót/Kisszántót először 1546-ban írták össze. Ekkor mint puszta Budához tartozott, a birtokosa Hadzsi Ferhád volt. A jövedelme 278 akcse, a búzatized 12 kile vagyis mérő, a vegyes tized 6 kile, a széna tized 11 szekér. Tehát volt lakossága, csak kevés.
A második összeírás 1559-ből, a harmadik 1562-ből van. Szintén 1559-ben meghal Podmaniczky Rafael Királyszántó utolsó középkori birtokosa. Nincs utóda, ezért birtokait köztük Királyszántót az udvarházzal a király eladományozta.
Vörösvár 1580-ban újra lakott, mint rác falu. 1595-ben 1000 akcse jövedelmű puszta.
A korszakban a végvári katonák zsoldja sokszor éveket késett, ezért többek közt a török területek ellen vezettek zsákmányszerző támadásokat, főleg az állatokat hajtották el.
Már 1578-ban magyar végváriak Nádasdy Ferenc dunántúli és Pálffy Miklós komáromi főkapitány vezetésével Komáromból Vörösváron át Buda alá mentek, hogy elhajtsák a budai törökök ménesét.
1579-ben a tatai hajdúk megtámadták a vörösvári taligásokat és szekereseket.
A tatai és komáromi katonák 1581-ben Vörösvár ellen támadtak.
1584-ben az érsekújváriak vörösvári marhákat hajtottak el.
A tizenöt éves háború során amikor Esztergomot visszafoglalták a töröktől, a Vörösváron gyülekező felmentő török sereget 1595 -ben szétverték a vörösvári csatában Nádasdy Ferenc és Pálffy Miklós vezetésével a keresztények.
Buda környékét 1662-ben visszafoglalták egy időre a Habsburgok, így Vörösvárt is elfoglalták, de már 1663-ban újra török kézen van. Ekkor vonul át egy török sereg Érsekújvár ostromára Vörösváron, Evlia Cselebi is tagja a seregnek, leírása ekkor készül el Vörösvárról.
A sikertelen 1683-as bécsi ostrom után visszafoglalják Esztergomot a keresztények, Vörösvárt ekkor elhagyja a török. A térség feletti török uralomnak Buda 1686-os visszafoglalása vetett véget.