1715 Pentele és Csobánka

1715-ben 29, 1720-ban 32 szerb élt Pentele ( ma Dunaújváros ) településen. A szerbek egy része arról a településről kapta a nevét ahonnan bevándorolt ( Adonyi, Ercsi, Perkátai, Fejérvári, Venyimi, Székelyi, Vukovári, Tolnai, Esztergomi, Csobánkai ). A legtöbben Csobánkáról jöttek, 1715-ben öten, 1720-ban heten viselték ezt a nevet, 1711 után érkeztek a településre.

Honvédlista 1849 Budakalász

1.Unger József, Kalászon született, paraszt, szolga jogállású, önkéntes volt, 1849.01.05-től 1849 aratásig volt egyszerű honvéd, nincs elbocsátó levele.
2. Szaupp János, Borosjenőn született, paraszt, szolga jogállású, önkéntes volt, besorozták, 1848 decemberétől 1849 augusztusáig volt egyszerű honvéd, nincs elbocsátó levele.

3. Baján György, Csobánkán született, paraszt, szolga jogállású, önkéntes volt, 1848.05 és 1849.09 közt volt muzsikus honvéd, volt elbocsátó levele.

1849 Honvédlista Csobánka

Csobánkáról Spitzer Józsefet írták össze, ő Csobánkán született, paraszt volt, szolga jogállású, római katolikus, besorozták, 1849.06.04 és 1849.08.25 közt volt egyszerű honvéd, volt elbocsátó levele.

Szentendrei örmények

Az Erdélyi Örmény Gyökerek folyóirat 2010. novemberi számában jelent meg Száva Alex cikke a témában. 1690-ben történt a nagy szerb bevándorlás Csernovics Arzén szerb pátriárka ( Pec ) vezetésével, egy részük Budára, Szentendrére, Csobánkára települt. A törökök elöl menekültek a szerbek, 1690-ben a törökök visszafoglalták Szerbiát a Habsburg hadseregtől és közeledtek Belgrád felé, amit el is foglaltak a menekülés után. Szentendre ekkor Zichy István birtoka volt, 6000 szerb települt ide 1690-ben, itt volt a pátriárka székhelye is. Az itt letelepültek többsége Belgrádból menekült keresztény volt, nemcsak görögkeleti szerbek voltak köztük, hanem görögkeleti bolgárok, római katolikus dalmátok ( horvátok ) és örmények. Belgrádban a 17.században egy örmény kolónia volt, az örmények többsége közvetlenül Örményországból vándorolt Belgrádba. A Szentendrén és Budán összeírt örmények többségénél Armenia vagy Persia volt megadva szülőhelyként, pl: 1706-ban Martin Aramir Perszian esetében, Erevan, Persia lett leírva, Jereván perzsa uralom alatt állt akkor. A másik jellemző születési hely Moesia volt, ez a mai Bulgária területe. A belgrádi  örmények többsége római katolikus volt, saját papjuk volt Belgrádban, a domonkosrendi Jakob Cosaivich, egy részük maradt a régi örmény hitnél, monofizita keresztény volt, a többiek görögkeleti ortodoxok voltak. A katolikus örmények beolvadtak a dalmátok közé, az ortodoxok a szerbek közé, a monofiziták pedig áttértek idővel a görögkatolikus vagy római katolikus hitre. Ezekre két példa. Isak Muratovic ( eredetileg Szahag Muratian ), 1689-ben Belgrádban még örménynek írták össze, 1696-ban Szentendrén egy iratban Perszian-ként szerepel, 1697-ben már Rácz-nak  ( szerb ) vallotta magát, eredetileg monofizita örmény volt, aki beolvadt a szerbek közé. A második Szagarovic Jakab ( Hagop Zakarian ) , 1690-ben Belgrádból költözött Szentendrére, 1697-ben örményként írták össze. A leszármazottai a szerb közösség tagjai voltak.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csernojevics_Arzén

Pec pátriárkátus

Csenovics Arzén

Az újhartyáni németek 2

Újhartyánba néhányan érkeztek a Pilisből és környékéről. A következő családok érkeztek onnan, a Sulinet tanulmányban feldolgozott anyakönyvek szerint. 1831-ben Perbálról jött és ott született Bauer György, a felesége Weindracher Teréz Ebenthalban született. 1795-ben kötött házasságot Újhartyánban a Pesthidegkúton 1771-ben született Hammer Jakab- H György és Sauter Rozália fia, Ott Franciskával- O János és Hermann Regina lányával, aki 1773-ban Soroksáron született. 1841-ben jött Újhartyánra Funk Lipót, aki 1784-ben született és felesége Messinger Julianna- M József és Seidel Anna lánya, aki 1809-ben Csobánkán született. 1777-ben kötött házasságot Újhartyánban Hartmann János György, aki 1757-ben született és Massfelder Anna- M József és Herrmann Viktoria lánya, ő 1758-ban született Csolnokon, innen 1783-ban Vecsésre költöztek. 1791-ben kötött házasságot Till János- T János és Susana fia, ő 1756-ban Vértestolnán született, a felesége Becker Anna 1770-ben Dunaharasztiban született. A legérdekesebb a Kaltenecker család volt. 1795-ben kötött házasságot Kaltenecker János- K József és Stohmayer Erzsébet fia, 1776-ban Újhartyánban született, a feleség Schmidt Erzsébet- S János és Müller Anna Mária lánya Pesthidegkúton született. Az apa Kaltenecker József- K Magnus és Widenmann Apollonia fia Gremheimben Németországban született 1735-ben, 1759-ben kötött házasságot Dunaharasztiban Stohmayer Teréziával- S Oswald és Höchst Magdolna lányával, aki 1740-ben Dunaharasztiban született. Sokáig Dunaharasztiban, majd 1776-tól Újhartyánban éltek. 

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/ujhartyan/a_nemetek_betelepitese/pages/006_ujhartyani_nemet.htm

Martin Fausler és Barbara Hauser

Martin Fausler 1730.11.06-án született a badeni Feldkirch településen Johann Fausler ( 1704 - 1771 ) és Agatha Kiechler ( 1703 - 1756 ) fiaként. 

A Fausler család 1756-ban már Zsámbékon élt.

Martin Fausler és Barbara Hauser 1757.január.9-én kötött házasságot Tarjánban ( Komárom megye ), Barbara Hauser szülei Anton Hauser és Maria voltak.
Martin Fausler (1730-1788) és Barbara Hauser (1738-?) első ismert gyereke Georg 1758.10.24-én született Zsámbékon. 

A többi Zsámbékon született gyerek: 1761.07.18 Maria Anna, 1764.05.31 Anna Maria, 1766.07.19 Magdalena, 1769.05.25 Barbara, 1771.12.24 Johann.
 Az 1770-es zsámbéki egyházi lélekösszeirásban Martin Fausler 34 éves, Barbara Hauser 34 éves, Mária 6 éves. Martin Fausler foglalkozása pásztor volt az összeirásban.

1774.december.21-én Telkiben élt a család, itt halt meg 3 évesen Johann Fausler.
Martin Fausler 1788.05.07-én halt meg Csobánkán.

Neandervölgyiek a Pilisben

Neandervölgyi kőeszközök

Jankovich barlang

Neandervölgyi ősember

A középső paleolitikum (130-35 ezer éve) idején a Jankovich kultúra (50-30 ezer év) neandervölgyi ősemberei éltek a Pilisben.
A Jankovich kultúra a Vértes-Gerecse-Pilis hegységek területén volt található.
Lelőhelyei: Jankovich barlang (Bajót), Szelim-lyuk (Bánhida), Bivak barlang (Pilisszentlélek), Kis-kevélyi barlang (Csobánka), Pilisszántói kőfülke.
A Jankovich barlangban megtalálták a barlangi medve, kőszáli kecske, őstulok, bölény, mammut maradványait, a neandervölgyi zsákmányait.
Megtalálták a fegyverét is, a levél alakú lándzsahegyeket.
A neandervölgyiek vadásztak és gyűjtögettek, kb 50 km-es körben vadásztak.
Főleg barlangban laktak, de fennmaradtak kőből, fából, elefántcsontból készült kunyhóik maradványai is.
Az általuk használt kőbaltákat, kőkaparókat, kőkéseket használták a hús és bőr darabolásához, eszközkészítéshez, stb.
A neandervölgyiek hittek a túlvilágban, halottaik mellé virágokat és vörös okkerfestéket temettek a túlvilági útra. 

Vörösvár 1695

Pest megye 1695.június.13-i közgyűlési jegyzőkönyvében kétszer szerepel Vörösvár.
Wattay János nevében Juhász János eltiltotta a vörösváriakat Burum (Csobánka) és Solymár praediumok jogtalan használatától.
Fromwolt Anna Mária, Hartl János majd Hochburger Lipót özvegye nevében Gasics János ügyvéd tiltakozást jelent be, mert megbízója vörösvári jobbágyaitól arról értesült, hogy az óbudaiak és Wattay János jobbágyai a vörösvári erdőket jogtalanul használják. Eltiltja őket a vörösvári erdők használatától.
A második bejegyzés azért jelentős, mert kiderül hogy Csáky László zálogba adta Vörösvárt. Ezek a zálogbirtokosok toborozhatták a vörösvári telepeseket Németországban, az osztrák tartományokban és máshol. A korban sok birtokos vett fel kölcsönt és adta ezért cserébe zálogba a egyik birtokát. A zálogbirtokos szabadon rendelkezett a birtok bevételeivel, abban volt érdekelt hogy a lehető legnagyobb bevételt szerezze meg ez idő alatt a birtokból. Egy lakatlan vagy gyéren lakott birtok kevés jövedelmet jelentett, ezért a ilyenkor a legfontosabb cél új lakosság toborzása volt.