Walddeutsche / Erdei németek

Ezek a németek a Beszkidek hegységben, Galíciában éltek. Galícia 1340-ben lett lengyel terület, 1340-ben foglalta el Nagy Kázmér lengyel király a Halicsi fejedelemséget. Ezután indult el a németek betelepítése a területre, 1349-ben említették őket először, a 15.század elején ért véget a telepítés. A német telepesek Sziléziából és Szászországból jöttek. A 18.századra többségében ellengyelesedtek. Egy kis német nyelvsziget fennmaradt Biala - Bielitz és Zalishchyky városok környékén.

A narancssárga területen éltek az erdei németek

Lengyelországi örmények

Az örmények a 14.században érkeztek a Krímből Lengyelországba, a városokban telepedtek le, főleg kereskedők voltak, Európa és a Közel-Kelet közt közvetítették az árukat, Lvov és Czernowitz volt a két központjuk. 1356-ban Nagy Kázmér lengyel király autonómiát adott az örményeknek Lvovban, az örmény tanács 12 tagja intézte belső ügyeiket örmény nyelven. 1365-ben itt létesült a lengyelországi örmény érsekség, 1367-ben székesegyházuk épült itt. 1630-ban egyesült a lengyelországi örmény és a katolikus egyház, az örmény katolikusok megtarthatták szertartásaikat.

Lvov katedrális 1367

Galíciai németek 1774-1940

Amikor felosztották 1772-ben Lengyelországot Poroszország, Oroszország és Ausztria, Galíciát a Habsburg birodalom kapta meg. 1774-ben érkeztek az első németek, parasztok és kézművesek, Galíciába Németországból Lembergbe / Lvovba. 1781-ben  kiáltványt adott ki II.József császár, amelyben parasztokat és kézműveseket toborzott Németországból, földet és több évi adómenteséget igért nekik. Szintén 1781-ben adta ki vallási türelmi rendeletét, amely a protestánsokra is vonatkozott, így ők is bevándorolhattak a Habsburg birodalomba, ekkor még a Mennonita protestáns szekta tagjai is bevándoroltak Lemberg környékére. A toborzás Pfalzban és a Saar-vidéken történt 1782 és 1785 közt. A toborzást segítette egy osztrák terület Pfalzban, a Winnweiler terület, innen sokan jöttek Galíciába. A telepesek a Rajnán hajóztak Speyerig, onnan a Fekete-erdőn és Odenwaldon át Ulmig, majd a Dunán hajón Bécsig, onnan kocsival Brünn, Olmütz, Mährisch Neustadt, Bielitz útvonalon Krakkóig és onnan Galíciába. 1782 és 1785 közt 3216 család 14669 személy jött Galíciába. Ferenc császár idején 1802 és 1805 közt még 1200 család érkezett, 1811 és 1848 közt még 400 család jött. Galíciában lengyelek, ukránok, zsidók, németek, románok, lipovánok, örmények, csehek, szlovákok, magyarok éltek. 1900-ban keleti részen 64,5 % ukrán, 21 % lengyel, 13,7 % zsidó, 0,3 % német és 0,5 % egyéb élt. A nyugati részen 78,7 % lengyel, 13,2 % ukrán, 7,6 % zsidó, 0,3 % német és 0,2 % egyéb élt. Galícia az első viágháború után Lengyelország része lett, 1939-ben elfoglalta a Szovjetunió. 1940-ben kitelepítették a németeket, 54 000 személyt Németországba.

Galícia a lila rész

Bulgáriai albánok

A katolikus albánok Kopilovci bányásztelepülésen éltek Csiprovci mellett, a 15.századtól éltek ott 1688-ig. Petar Bogdan bulgár püspök írt róluk jelentéseiben: 1640, 1200 albánról ír, 1647, 1200 albán, akik főleg bulgárul beszélnek, 1658, 1500 albán, már csak bulgárul tudnak. 1688-ban Csiprovciban felkelés tört ki a törökök ellen, ekkor elpusztították a törökök Kopilovcit. Az ortodox albánok sok helyen éltek Bulgáriában, a többség északon a következő településeken: Arbanasi, Tarnovo mellett, Cservena Voda, Russe mellett, Poroishte, Razgrad mellett, Dobrina, Provadia mellett, Devnya, Várna mellett, éltek még Szófiában is. Délen Gorno Arbanasi és Dolno Arbanasi falvakban, Asenograd mellett, Trákiában Mandrica faluban, Ivaylograd mellett.

Dobrudzsai ukránok

Az őseik zaporozsjei kozákok voltak, akik 1775-ben az orosz cári elnyomás elől a Duna-deltába menekültek a Török birodalomba. Az orosz-török háború 1828-1829 után 1856-ig a Duna-delta orosz terület lett. Ezért a kozákok 1830 és 1840 közt tovább menekültek a Török birodalomba Dobrudzsába. Dobrudzsa északi részét Románia kapta meg 1878-ban, ma 30 000 ukrán él Észak-Dobrudzsában.

Lipovánok

A lipovánok ma 100 000-en élnek a Budzsák, Észak-Dobrudzsa, Bukovina és Moldva területén. 1654-ben vallási reformot hajtottak végre az orosz ortodox egyházban, akik ezt nem fogadták el azok voltak az óhitűek, ezeket kegyetlenül üldözte az orosz állam. Az üldözés elől a 18.században a Duna-delta területére, Észak-Dobrudzsába és a Budzsákba menekültek a Török birodalomba, néhány ezren pedig Bukovinába. 1817-ben 1200 lipován család élt Budzsák területén. A főbb településeik a következők. A Dunától északra a Budzsák területén: Wylkowe, Kilija, Ismajil, Nowaja Nekrasowka itt halászok élnek. A Dunától délre Észak-Dobrudzsában: Tulcea, Ó-Kilia, Mahmudia, Ieroplava, Stistovca, Ghindaresti, Sarichioi, Carcaliu itt is halásznak, a belső részen két faluban gazdák élnek: Slava Cercheza, Slava Rusa. Moldva területén főleg Bukovinában élnek és Pisc faluban ez ma Braila külvárosa.

lipován férfi hagyományos viseletben 1940

Gagauzok Besszarábiában

Ma 175 000 gagauz él a korábbi Besszarábia területén, ezek ortodox törökök. A gagauzok a kunok leszármazottai, a Balkán déli részén éltek, a 13.században katolikusok lettek, később áttértek az ortodox hitre. A nomád gagauzok 1812 és 1845 közt költöztek Dobrudzsából és Kelet-Bulgáriából Budzsákba, Avdarman, Comrat, Tomai, Cismichioi településekre, később egy részük a Krímbe költözött.

Besszarábiai bulgárok

Az első bulgárok a 18.század végén költöztek a törökök elől Budzsákba. 1812-ben Oroszország területe lett Besszarábia, újabb bulgár menekültek érkeztek, nyugaton Bolgrád város környékén és délen telepedtek le. 1819-ben 24 000 bulgár élt Besszarábiában. A következő orosz-török háború 1828-1829 után újabb bulgár menekült hullám érkezett a törökök elől Besszarábiába Bulgáriából.

Albánok Besszarábiában / Ukrajnában

Besszarábia déli része ma Ukrajna része, Budzsák a terület elnevezése. Albánok a 18-19.században vándoroltak be Oroszországba. A többség a 1768-1774-es orosz-török háború után menekült oda Bulgáriából, a háborúban ezek az ortodox albánok az oroszok mellett harcoltak, 1700 család érkezett. A Krímben, Kercs és Yenikale környékén telepedtek le. Később Odessza környékén és Budzsákban telepedtek le albánok, majd beolvadtak a görög, orosz, ukrán népességbe. Ma 3 településük létezik a Zaporozsje területen és egy falu Karakurti, a Budzsák területén. Karakurtit 1811-ben alapították az albánok.

Bukovina nemzetiségei 1930

A románok lila szín, ukránok világoszöld, német fekete, sárga zsidó, piros lengyel, magyar (csángó) sötétzöld, kék lipován ( óhitű orosz ), szürke egyéb.

Bukovinai németek 1780-1940

A terület a középkorban a Moldvai fejedelemség része volt, a 14.században erdélyi szász iparosok és kereskedők települtek ide, a 17.századra beolvadtak a moldvai csángókba. Bukovinát 1775-ben foglalta el a Habsburg birodalom, ekkor a többség román volt, éltek még ott ukránok, lipovánok ( óhitű oroszok ), lengyelek, csángó magyarok, örmények. A terület Galícia része lett, 1849-ben lett önálló tartomány. 1784-1785-ben jött egy nagy német bevándorlási hullám, parasztok és iparosok, Szepeségből, Bánátból, Galíciából ( protestánsok ), Rajna-Pfalzból, Badenből, Hessenből. Később innen települtek Galíciába, Besszarábiába, Dobrudzsába. 1850 után sok német vándorolt ki, főleg az USA-ba. 1875-ben nyílt egy német nyelvű egyetem Czernowitzban, 1920-ig létezett. Az 1910-es népszámlálás szerint a tartomány 38 %-a ukrán, 34 %-a román, 13 %-a zsidó, 9 %-a 72 000 német és 5 % egyéb, lengyel, lipován, magyar, örmény. 1918-ban elfoglalták Bukovinát a románok, erőszakos elrománosításba kezdtek. 1940-ben 96 000 német élt Bukovinában. 1940-ben elfoglalta Bukovina északi részét a Szovjetunió, ezután egész Bukovinából kitelepítették a németek túlnyomó részét 89 000 embert. 1945 után még 7500 német vándorolt ki az NSZK-ba.

A narancssárga terület Bukovina

Bukovinai és Besszarábiai németek, zöld színű területek

Besszarábia nemzetiségei 1930

Ekkor 57 % volt román, 12 % orosz, 11 % ukrán, 7 % zsidó, 6 % bulgár, 3 % német, egyéb 1 %, ezek gagauzok, örmények, görögök, albánok voltak. A térképen a lila szín a román, a zöld ukrán, kék orosz, sötétbarna bolgár, szürke gagauz, világosbarna német, sárga zsidó.

Besszarábiai németek térkép 2

A főbb németlakta területeket jelzik Besszarábiában a sárga foltok.

Besszarábiai németek térkép 1

A barna nyíl az első hullám, Poroszországból és Lengyelországból. A lila nyíl a második hullám északi útvonala, a sárga nyíl a második hullám dunai útvonala.

Besszarábiai németek 1814-1940

Besszarábiába 1814 és 1842 közt 9000 német vándorolt be Baden, Württemberg, Elzász, Bajorország, Poroszország és Lengyelország területéről. 1940-ben 93 000 német élt ott. Oroszország a 1806 és 1812 közti Törökország elleni háború eredményeként szerezte meg Törökországtól Besszarábiát 1812-ben. Az itt élt tatárok elmenekültek és a ritkán lakott területre új telepeseket kellett szerezni. I.Sándor cár 1813.11.29-én kiáltványt adott ki, ebben kiváltságokat igért a német telepeseknek: földet, kamatmentes kölcsönt, 10 éves adómenteséget, belső önkormányzatot, vallásszabadságot, mentességet a katonai szolgálat alól. A telepesek 2 hullámban jöttek. Az első hullám Poroszországból ( Posen, Danzig, Marienwerder, Bromberg )  Lengyelországból - Lodz és Varsó környékéről 1700 család, ők már 1814-ben megérkeztek, ezek főleg lutheránusok voltak. Jelentős részük 1800-ban a porosz királyság toborzására jött főleg Württembergből Lengyelországba, de svábok, poroszok, mecklenburgiak és más németek is voltak köztük, 1806-ra már lejártak a kedvezményeik és 1812-ben Napóleon seregei elpusztították a területet. A második hullám Délnyugat-Németországból: Baden, Württemberg, Elzász, Bajorország, Pfalz, innen 2000 család érkezett, a Dunán hajón jöttek, 1817-ben jöttek a legtöbben. 1831-es lengyel felkelés leverése  után az oroszok Orosz-Lengyelországból újabb német telepeseket toboroztak Besszarábiába, ezek a telepesek eredetileg Poroszországból, Mecklenburgból és Württembergből származtak. A telepesek állami földeket kaptak, 1842-ben 24 településen éltek. A falvakban belső önkormányzatuk volt, maguk választották vezetőiket. 1871-ben már 150 településen éltek. A legtöbben evangélikusok voltak, 13 lelkészségük volt, a reformátusok Svájcból jöttek, Shabo faluban volt lelkészségük, a baptistáknak 7 lelkészsége volt, a katolikusoknak 4 plébániája. Az evangélikusok székhelye Odessza volt, papjaik a Baltikumban Dorpat / Tartu ( ma Észtország ) egyetemének teológiai karán tanultak. Minden falunak volt saját német általános iskolája, német volt a tanítási nyelv, 1880-tól bevezették az orosz oktatását az iskolákban, 1918-tól a román uralom alatt államosították iskoláikat és román lett a tanítási nyelv, volt még egy fiú és egy lány középiskolájuk is. 1871-ben elvesztették kiváltságaikat és 1874-ben bevezették Oroszországban a kötelező katonai szolgálatot, ezek hatására 1874 után 25 000 német vándorolt ki Besszarábiából az USA-ba, Kanadába, Brazíliába, Argentinába. 1880-tól megindult az oroszosítás Besszarábiában is. Besszarábiát 1918-ban elfoglalta Románia, megindult az erőszakos románosítás. 1940-ben elfoglalta a Szovjetunió Besszarábiát, ezután kitelepitették a 93 000 németet Németországba.

A középkori lőfegyverek Európában

http://mibol-mive.blog.hu/2013/08/17/a_lopor_tortenete

Az ulmi skatulya

Őseim ilyen hajókon jöttek a Dunán Svábországból Magyarországra. A hajóról van egy festmény az ulmi városháza homlokzatán.

http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2013/01/ulmi-skatulyak.html

Az ulmi skatulya

Az ulmi városháza homlokzata

Az ulmi városháza homlokzata

Az újhartyáni németek 2

Újhartyánba néhányan érkeztek a Pilisből és környékéről. A következő családok érkeztek onnan, a Sulinet tanulmányban feldolgozott anyakönyvek szerint. 1831-ben Perbálról jött és ott született Bauer György, a felesége Weindracher Teréz Ebenthalban született. 1795-ben kötött házasságot Újhartyánban a Pesthidegkúton 1771-ben született Hammer Jakab- H György és Sauter Rozália fia, Ott Franciskával- O János és Hermann Regina lányával, aki 1773-ban Soroksáron született. 1841-ben jött Újhartyánra Funk Lipót, aki 1784-ben született és felesége Messinger Julianna- M József és Seidel Anna lánya, aki 1809-ben Csobánkán született. 1777-ben kötött házasságot Újhartyánban Hartmann János György, aki 1757-ben született és Massfelder Anna- M József és Herrmann Viktoria lánya, ő 1758-ban született Csolnokon, innen 1783-ban Vecsésre költöztek. 1791-ben kötött házasságot Till János- T János és Susana fia, ő 1756-ban Vértestolnán született, a felesége Becker Anna 1770-ben Dunaharasztiban született. A legérdekesebb a Kaltenecker család volt. 1795-ben kötött házasságot Kaltenecker János- K József és Stohmayer Erzsébet fia, 1776-ban Újhartyánban született, a feleség Schmidt Erzsébet- S János és Müller Anna Mária lánya Pesthidegkúton született. Az apa Kaltenecker József- K Magnus és Widenmann Apollonia fia Gremheimben Németországban született 1735-ben, 1759-ben kötött házasságot Dunaharasztiban Stohmayer Teréziával- S Oswald és Höchst Magdolna lányával, aki 1740-ben Dunaharasztiban született. Sokáig Dunaharasztiban, majd 1776-tól Újhartyánban éltek. 

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/ujhartyan/a_nemetek_betelepitese/pages/006_ujhartyani_nemet.htm

Az újhartyáni németek 1

Újhartyánra a birtokosa, Grassalkovich Antal ( 1694-1771 ) gróf telepítette az első németeket 1764-ben, később is érkeztek német telepesek oda. A többség származási helye: Dunaharaszti, Soroksár, Taksony, néhányan Szigetszentmártonból, Szigetújfaluból érkeztek és a Pilisből is jött néhány bevándorló. Innen vándoroltak ki Örkényre az 1780-as években, az 1790-es években sokan Ceglédbercelre és néhányan Vecsésre mentek. A katolikus templom 1776-ban épült.

Grassalkovich Antal gróf

Újhartyán katolikus templom

A Dunántúl a 10.században

http://archeologia.hu/keleti-gyokerek-nyugati-alapok

Simon az esztergomi grúz

Tardy Lajos írta le könyvében az esetet. 1769-ben Mária Terézia utasítására összeírták a Magyarországon élő török alattvalókat. Ennek során kérdezték ki Esztergomban a 22 éves Hadzsi Simont, a macedóniai Melenik városában lakó görög Hadzsi János, örökbefogadott fiát. Elmondta, hogy grúz, II.Heraclius uralkodó alattvalójaként esett fogságba, rabszolgaként vette meg Melenik városában Hadzsi János. Hat éve hozták Magyarországra görög kereskedők és boltokban szolgált. Most épített Esztergomban társával Antunovics Demeterrel egy boltot és most osztrák alattvaló akar lenni. II.Heraclius először Kahétia ( 1744-1762 ) majd Grúzia ( 1762-1798 ) uralkodója volt.
http://nemzetisegek.hu/repertorium/2003/04/bar03.pdf

II.Heraclius grúz király

Római katona levele Pannoniából Egyiptomba

Az egyiptomi Aurelius Polion, az Aquincumban állomásozó  Legio II. Adiutrix katonájának levele Egyiptomba családjának.

http://juharizsuzsanna.blog.hu/2014/03/06/a_katona_ketsegbeesett_levele?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare

Molnár József festő

Ma van a Zsámbékon született Molnár József ( 1821-1899 ) festőművész, grafikus halálának évfordulója.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Moln%C3%A1r_J%C3%B3zsef_%28fest%C5%91,_1821%29

Molnár József

Ábrahám kiköltözése 1850

Dezső feláldozza magát Károly Róbertért 1855

Oroszországi németek története

Egy videó az oroszországi németek történetéről.

https://www.youtube.com/watch?v=Wq2hHATWu7M

A vecsési németek

Vecsés földesura Grassalkovich Antal ( 1734-1794 ) herceg volt, ő 1786-ban telepítette be Vecsést. Ekkor 30 német, 10 magyar és 10 szlovák család érkezett, később is jöttek újabb német telepesek Vecsésre. A származási helyeik szerint Pest megye pesti oldaláról: Szigetújfalu, Taksony, Dunaharaszti, Soroksár, Újhartyán és a Pilisből: Nagykovácsi, Biatorbágy, Békásmegyer, Jenő ( Buda vagy Boros ) érkeztek.

Grassalkovich Antal herceg

Népszámlálási adatok

Az elmúlt 200 év magyarországi népszámlálási adatai települési szintig.

http://index.hu/tech/2014/03/03/itt_vannak_ketszaz_ev_nepszamlalasi_adatai/

http://konyvtar.ksh.hu/neda

Egy gót lelőhely Wielbarkban

http://www.asonyomon.hu/wielbark-archaeological-field-school-elmenybeszamolo-a-2013-as-asatasrol/