1737.07.08  Esztergom és Dorog közti határper

Esztergom város tanácsában Faichtinger József bíró elmondta, hogy a Dorog és Esztergom városa között lévő határviták elkerülésére megküldik a káptalani prefektusnak a város és az akkori prefektus között 1719-ben kötött egyezség másolatát. Az irat átadásával megbízzák Faichtinger József bírót és Zilizy Andrást.

1737.08.07  Esztergom és  Dorog és Kesztölc közti határ

A bíró elmondta, hogy Pestről magával hozta azt a vizsgálati jegyzőkönyvet, amit a káptalan készített a dorogi és a kesztölci határról.

1738.07.12 Dorog és Kesztölc közti határvita

Esztergom város Zilizy Andrást és Faichtinger Józsefet a dorogi és kesztölci viták miatt az ítélőmesterhez, a jegyzőt pedig Bars és Hont megyéhez küldik, hogy onnan az ügyben bírákat küldjenek.

1738.08.20 Dorog és Kesztölc közti határ

Az ítélőmester Bacskády Pál és Hont megye jegyzője helyett Missics Mihály kiment a Dorog és Kesztölc közti határvita elrendezésére. A belső tanácsból ( Esztergom város ) Zilizy András bírót, Faichtinger Józsefet, Walter Györgyöt, Gánóczy Istvánt és a jegyzőt, a külső tanácsból Heberong Mátyás szószólót, Czirk Bertalant, Pásztor Istvánt, Szentgály Istvánt, Knepffl Mihályt és Lukács Istvánt küldték ki.

1917 vérhasjárvány

Pest megyében 1917 júliusában tört ki a vérhasjárvány négy településen. Pilisvörösváron az ott elhelyezett bosnyák katonák közt tört ki a járvány. A katonákat a község járványkórházába helyezték el, miután ez kevés volt a település egy házat is kibérelt erre. A szénbánya támogatásával egy 30 ágyas járványkórházat állítottak fel. Pesthidegkúton szintén a katonák közt tört ki a járvány, akiket Budapestre szállítottak kezelésre. Csepelen is kitört a járvány. Solymáron négy megbetegedés volt, a pilisvörösvári szénbánya gépésze és családja. 

Augusztusban már 21 Pest megyei településre terjedt ki a járvány. Pilisvörösváron augusztusban 308 megbetegedés volt, 36-an haltak meg. Csepelen 166 betegből 6-an haltak meg. Solymáron 62 betegből 4-en haltak meg. Pest megyében összesen 879 betegből 69-en haltak meg. 

Voltak még új megbetegedések szeptember, október, november hónapokban is, de már kevesebben betegedtek meg. A vérhasjárvány áldozata lett a Spiegelberger Katalin szépanyám, 1917.10.02-án halt meg az állami iskolában felállított járványkórházban. 

1872-1873 Kolerajárvány

1872-ben tört ki a kolerajárvány első szakasza Pest megyében, ekkor kevesen betegedtek meg, 47 községben 617 fő, ebből 260 halott.

1873-ban tört ki a második szakasz Pest megyében, ennek sok halálos áldozata volt. 1873.május 3 és október 31 közt tartott a járvány. 89 községben 10711 megbetegedés volt és 4727 halott. Ennek esett áldozatul Nothelfer Anna ősanyám, 1873.07.18-án halt meg Vörösváron kolerában. Az egész országban 190 000 halottja volt a két év járványnak.

1739-1740 pestisjárvány

Ebben az időszakban pestisjárvány volt az egész országban. Néhány olyan település adatai, ahol őseim éltek ekkor és akik közül többen meghaltak a járvány során.

Torbágy 1739 április és október közt tartott a járvány, kb: 220 halott volt.

Budajenő és Telki 1739 május és november közt, kb: 150 halott.

Budakeszi 1739 június és 1740 április közt, kb: 538 halott, a település lakóinak fele halt meg.

Budaörs 1739 május és 1740 április közt, kb: 259 halott, a lakók fele meghalt.

Óbuda 1739 június és 1740 április közt, kb: 888 halott, a lakók fele meghalt.

Pesthidegkút 1739 május és 1740 január közt, kb: 174 halott.

Pilisborosjenő 1739 március és 1740 április közt, kb: 80 halott.

Üröm 1739 május és 1740 január közt, kb: 98 halott.

Törökbálint 1739 májusában tört ki, halálos áldozatok száma nem ismert.

Zsámbék 1739 június és 1740 április közt, kb: 828 halálos áldozat.

1695.06.21

Fejér megye nemesi közgyűlése kiadott egy védlevelet Csernovics Arzén szerb pátriárka részére, a megye rendjei Szapáry Péter alországbíró támogatásával a rácoknak letelepedést engednek Sóskút, Tárnok, Százhalom és Berki pusztán, ahol tartoznak a megye közös terheit viselni és minden gonosz cselekedettől magukat távol tartani.
Csernovics Arzén 1695.06.20-án kérte levélben a közgyűléstől, hogy Sóskút, Tárnok, Százhalom, Berki pusztákat a szerbek betelepíthessék, akiknek ő szolgál görög szertartással. A megyétől kért oltalomlevelet.  

1715 Pentele és Csobánka

1715-ben 29, 1720-ban 32 szerb élt Pentele ( ma Dunaújváros ) településen. A szerbek egy része arról a településről kapta a nevét ahonnan bevándorolt ( Adonyi, Ercsi, Perkátai, Fejérvári, Venyimi, Székelyi, Vukovári, Tolnai, Esztergomi, Csobánkai ). A legtöbben Csobánkáról jöttek, 1715-ben öten, 1720-ban heten viselték ezt a nevet, 1711 után érkeztek a településre.

1753.04.05 Hodulka Kata ügye

Az áristomban lévő Hodulka Kata előtt felolvasták, és elmagyarázták a vallomását. A vallomásban nem tagadja hogy ő lopta el egy lánnyal együtt a szoknyákat, majd azokat bútorában elrejtette. Minderről értesítik a zsámbéki uradalom tiszttartóját, mivel a vádlott korában Perbálon lakott és ott is nevelkedett. Az ügyben a döntést elhalasztják. 

1753.04.18 Felolvasták Kindermann Jakab, zsámbéki tiszttartó levelét az áristomban lévő Hodulka nevű személyről, Hodulka Perbálon ment férjhez, majd férjét elhagyta, aki azóta meghalt. Az utóbbi időben semmit nem hallottak felőle. Míg Perbálon lakott, erkölcsi és magaviselete ellen nem volt kifogás. 

1753.05.21 Az áristomban lévő Hodulka Kata ügyében úgy határoztak, hogy tekintetbe véve tiszttartójának leveléből kiderült korábbi példás előéletét és mivel a lopásával okozott kárt teljes egészében megtérítette, 30 korbácsütésre ítélik. 

1752.08.12 Stugler Jakab ügye

A bíró és a jegyző írásban jelentést tett Stugler Ferenc és felesége Salligh Éva lopásáról.

1752.09.27 a tanács ülésén Stugler Jakab tolvaj vallomását felolvasták, hitelesítették, felesége Salligh Éva vallomását meghallgatták és hitelesítették. Az ügyben a döntést a további vizsgálatok miatt egy későbbi időpontra halasztják. 

1752.11.24 Felolvasták Bemsovics Márton, gróf Zichy Miklós tiszttartójának Óbudán október 29-én kelt válaszlevelét, amelyben tájékoztatja a várost, hogy a városi tömlöcben lévő Stugler Jakab Bogdányban kisebb lopásokat követett el. 

1752.12.07 Megtárgyalták a börtönben lévő Stugler Jakab tolvaj és felesége Salligh Éva ügyét. A vádlott csupán kisebb dolgokat lopott, azokat is részben visszaadta. Több mint egy hónapot töltött börtönben, ezért csupán 15 korbácsütésre ítélik és kitiltják a város területéről. Stugler Jakab feleségét, Salligh Évát, aki férje bűntársa volt, mivel egy hónapot már börtönben töltött, nem büntetik meg, csupán száműzik a város területéről. 

1749.10.11 Knor Mátyás ügye

Esztergom város tanácsa levelet kapott Pest megyétől, hogy Zsámbék nevű helységben egy esztergomi pék az országúton úgy megvert egy zsámbéki asztalost, hogy az belehalt sérüléseibe. Kéri Pest megye, hogy Esztergom városa kárpótolja az özvegyet és az árvákat. Knor Mátyás péket ezért elfogták és áristomba került.

1749.10.24 Szilcz József helyettes bíró és a jegyző elmondták, hogy kivizsgálták Knor Mátyás pék ügyét. Mivel a zsámbéki asztalos már a verekedés előtt beteges volt, majd utána még 12 hétig élt, ezért Knor Mátyást Lehner János, Laisz János és Vagner Antal jótállása mellett kiengedik az áristomból. 

1751.03.15 Felolvassák Horányi Gábor, Pest vármegye alispánjának március 9-én kelt levelét, amelyben tájékoztatja a várost, hogy az esztergomi pékek körülbelül másfél évvel ezelőtt Lenner József zsámbéki esztergályosmestert megverték és az belehalt a sérüléseibe. Az ügy tárgyalását a következő ülésre halasztják. 

1751.05.14 Felolvasták Horányi Gábor alispán május 8-án Budán kiadott levelét néhai Lenner József, zsámbéki lakos ügyében. Knor Mátyás péket a tanács elé idézték, aki Lenner József özvegyének kárpótlására 12 forintot ajánlott. Mindezt megírják az alispánnak. 

Lehner József 1716 körül született, 1749.09.23-án halt meg Zsámbékon.

Megalit kő Kevermesen

Egy olyan követ találtak az  újkőkor időszakából ( Kr. 3000 körül ), amelyikhez hasonlót Bretagne területén találtak egy sírkamrában. 

http://muemlekem.hu/magazin/megalit_rejtelyes_veset_nok_csornay_boldizsar

1710.12.15 Mathias Henneholt és Ursula ügye

Miután meghalt a budai Mathias Henneholt és felesége Ursula és gyerekeik is, tanúvallomást tett Budakesziről Anton Hader paraszt és Sebastian Senn és Dietrich Schattl, a vallomásokból kiderült, hogy Ursula, a Rabutin ezred hadnagya Hans Kaspar lánya volt, nem tudják hogy él e még az apa és annak Franz nevű fia. Ezért a hagyatékot - remélve, hogy nincs örökös - magszakadás címén a város magához veszi, az átvételt a Városi Főkamarási Hivatal intézi. 

1710.12.29 Miután magszakadás miatt városi tulajdonként jegyzőkönyvezték Mathias Henneholt hagyatékát, jelentkezett Franciska Teichmann budakeszi lakos, hogy ő Ursula Henneholt nővérének lánya. Eddig nem jött hír arról, hogy él e még Hans Kaspar hadnagy, ezért Franciska Teichmann kérésére a tanács eldöntötte, hogy mentesül a hagyatékhoz tartozó ház őrzésétől és a két szőlő művelésétől. A Halászvárosban lévő ház 35 forintos eladását engedélyező 1710.11.29-én kiadott határozatot - a vevő Mathias Winckler volt - a rokonsági fok miatt visszavonják és Franciska Teichmann kapja, de 35 forintot kell letétbe helyeznie biztosítéknak, ha előkerülne egy közeli és jogos örökös. A két szőlőt úgy kapja meg, hogy meg kell vásárolnia. Az egyik szőlőt a Gellért hegyen a reszelőműves felett 80 forintért. A másikat szintén a hegyen 60 forintért. 1711.12.31-ig 70 forintot kell fizetnie a városnak 8 % kamattal, az összeg másik felét szintén kamattal 1712.12.31-ig. Ha előkerülnek a törvényes örökösök, az asszony egyezzen meg velük, ha tud. A döntésre emlékeztetni kell a Városi Telekkönyvi Hivatalt.

Andreas Hueber kertész örökösödési ügye

Andreas Hueber budai kertész örökösödési ügye 1707.05.11-én vette kezdetét, ekkor a budai tanács Eckher tanácsost rendelte ki hagyatéka leltározására és felbecslésére.
1707.07.06-án Michael Grupp, vörösvári mészáros ősapám, az utódok nevében Andreas Hueber örökségének átadását kérte. A tanácsosok átadták a beadványt Johann Georg Götz részére, aki Anna Maria Hueber végrendeletének végrehajtója volt, hogy megtehesse kifogásait.
1708.03.17-én Michael Grupp újra a tanácshoz fordult a hagyaték öröklési ügyében. A tanács átadta a beadványt Georg Metokovicznak, a budai jezsuita atyák kijelölt megbízottjának és magyarázatot kértek tőle az örökösödési vitáról.

1708.04.16-án a tanács döntött, hogy Georg Metokovicz beadványa folyamatban marad és akkor lesz új döntés, ha kiderül, hány fő közt kell arányosan elosztani a kertész és felesége hagyatékát.

1708.09.17  A Zsámbékra hajtott tehenek ügye

Mathias Busasicz, Bartol Bukovicz és Ferentzi özvegye bepanaszolták a csordás Janót a budai tanácsnál, amiért a zsámbéki kurucok elhajtották a teheneiket, pedig megtiltották Janónak, hogy az állatokat kihajtsa a határból, ő mégis otthagyta a teheneket és elment a szőlőbe. Amikor észrevette az elhajtást, a tehenek után futott, de nem tudta Zsámbékról visszaszerezni. Janó az vallja, hogy 13 forint 25 dénárért lehet kiváltani a teheneket, a tanács meghagyta neki, hogy erről adjon majd be hiteles bizonyítékot és váltsa ki a teheneket.

1708.08.29 Franz Pauer ügye

A nagykovácsi parasztok becsületsértés és verekedés miatt bepanaszolták a budai tanácsnál a budai polgárt, Franz Pauer mészárost. A tanács kivizsgálta az ügyet, Pauernek 3 forintot kellett fizetnie, Johann Mereis, a sértett fél részére a fájdalomért, a felcsernek és pénzbüntetésként 4 forintot. 

Peter Stallbauer budai polgárjoga

1710.08.04-én Buda város közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái szerint, Buda város tanácsánál Peter Stallbauer budakeszi mészáros kérelmezte a budai polgárjogot és hogy kádár és szatócs legyen Budán. A tanács engedélyezte. Budakeszi Zichy Péter birtoka volt, 1698-ban telepítette a lakatlan településre a németeket.

A bécsi császári kripta

Itt vannak eltemetve azok a német császárok és magyar királyok, akiknek támogatásával jöttek a török kiűzése után a német bevándorlók Magyarországra ( köztük az őseim is ).

http://www.muemlekem.hu/magazin/becsi_csaszari_kripta_kozos_kiralyok

I. Lipót császár sírja

III. Károly császár sírja

Mária Terézia és  férje Ferenc császár sírja

A Karácsonyi család palotája Budán

Vörösvár utolsó földesurainak épült a Krisztina körúti palota.

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-tundoklo-karacsonyi-palota-szomoru-tortenete/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C3%A1tsonyi-palota

Wittlekofen története

1112-ben említik elsőként, a von Roggenbach család birtoka volt, akik a Zähringer család vazallusai voltak. 1609-ben lett a St Blasien apátság birtoka. Innen származott Magdalena Bindert ősanyám. 

Wittlekofen címere

Wellendingen története

1352-ben említették először, Welelingen néven, 1360-ban Wälelingen, 1506-ban Welladingen.

1460-ban Elisabeth von Werdenberg grófnő Johann von Rechberg özvegye eladta Bonndorf uradalmat Johann Hans von Lupfen grófnak. 1582-ben kihalt a Lupfen család. Az utolsó tulajdonos Peter von Mörsberg fia ( a család az elzászi Morimontból származik ) 1609-ben eladta a St Blasien kolostornak. 1806-tól Baden részeként önálló település 1972-ig, amikor Bonndorf része lett. Itt született Matheus Schumpp ősapám.

Wellendingen címere

Bonndorf Szent Péter és Pál templom

A templom már a 14.század végén létezett. 1402-ben Rudolf von Wolfurt és felesége a pálos rendnek adományozta. 1806-ban a Baden nagyhercegség tulajdona lett. 1842-ben elpusztult egy tűzvészben. Josef Berckmüller építette újra, 1850-re lett kész. 1893 és 1900 közt Franz Joseph Simmler felújította és kifestette. 

Bonndorf kastély

A kastélynak két elődje volt, egy földvár volt valahol Bonndorf közelében itt volt Bonndorf urainak székhelye, a Lindenbuck vár, a későbbi kastély helyén egy ház állt, amelyik a 13.század végén épült. A ház a nemes von Wolfurt  tulajdona volt aki Voralbergből származott. Wolfurt tulajdona volt a Tanegg vár és a Birkendorf uradalom. 1402-ben ő alapította a pálos kolostort Bonndorfban és Tannheimban. A ház később von Falkenstein, Hans von Rechberg lovag és von Lupfen gróf tulajdonában volt. 

1582-ben Heinrich von Lupfen halálával kihalt a család. Ezután Konrad von Pappenheim birtoka lett a Bonndorf uradalom, később elvette tőle a császár bűnei miatt és Karl von Zollern, majd Peter von Mörsberg báró lett a birtokos. A ház 1592-ben leégett, ezután Peter von Mörsberg épített egy kastélyt a helyére. 

Peter von Mörsberg ( + 1594 ) és fia Joachim Christoph von Mörsberg idején reneszánsz kastély épült, olyan sokba került az építkezés, hogy Joachim von Mörsberg 1613-ban 150 000 forintért eladta a kastélyt a St Blasien kolostor apátjának, Martin apátnak. 

Blasius apát idején 1723 és 1727 közt átépült a kastély barokk stílusban, kapott két tornyot, egy új kaput és lépcsőházat. A kastély termei freskókat kaptak, Franz Josef Spiegler műveit. A kapura Blasius apát címere került. 

A kastély mellé 1727-ben egy kápolna is épült, ezt 1820-ban átvitték a városi kertbe, a mennyezet Spiegler freskói ekkor elpusztultak. 

A kastély eleje

A kastély hátulsó része

Spiegler mennyezetfreskója

Blasius apát címere a kapu felett 

Bonndorf Germania szobor a városi kertben

A franciák feletti 1870-es győzelem emlékére emelték a Germania szobrot a kertben, az első világháború idején beolvasztották.

Kastélykápolna Bonndorf

A kápolna barokk stílusban épült Blasius Bender apát idején 1727-ben, Franz Joseph Vogel építész műve volt, vörös homokkőből épült. Szent Nikolaus és Blasius kápolna néven említették. 1820-ban szétszedték köveire és átvitték a városi Martin kertbe az eredeti helyéről, a kastély mellől. A szállítás során elpusztult a kápolna mennyezeti freskója, Franz Joseph Spiegler műve.

Bonndorf Martin Gerbert szobra a Martin kertben

1856-ban készítette Franz Xaver Reich a Martin kertbe.

Bonndorf  kolostor 1402 - 1806

1402.10.30-án Rudolf von Wolfurt és felesége Elisabeth von Krenkingen átadta a bonndorfi Szent Péter és Pál templomot és a hozzá tartozó jogokat, a fiúk Wolf, a polgármester, a városi tanács és templom hozzájárulásával a pálos rendnek. A rend vállalta cserébe a papi feladatokat a templomban és évente egy misét az alapítókért. Az alapítókat a templomban temették el. 

1402.12.22-én ezt megerősítette Marquard von Randegg Konstanz püspöke és átengedte Bonndorf plébániáját a rendnek. 

1418.05.11-én V.Márton pápa és a konstanzi zsinat is jóváhagyta ezt. 

1482-ben leégett a kolostor. A kolostor archívumát a 30 éves háború idején 1631-ben átvitték Klignau kolostorába ahol 1632-ben elégett. 

1612-ben a St Blasien kolostor tulajdonába került Bonndorf, ezután különböző tulajdoni és egyházjogi kérdésekben volt a két kolostor közti vita. 

1806-ban a Württemberg királyság feloszlatta Bonndorf, Berau, Stockach és Radolfzell kolostorait. Lefoglalták a kolostor épületét és földjeit, a könyveket megkapta a freiburgi egyetem. 

A kolostor temetője helyén létesült a városi kert, ide vitték át 1820-ban a kastélykápolnát. 

1842-ben leégett a kolostor épülete és a plébániatemplom, 1846-ban a régi épület helyén épült az új templom. A kolostor helyén most a Martin kert van, itt van Martin Gerbert szobra, Franz Xaver Reich műve. 

1815-ben készült egy rajz a templomról és kolostorról, Josef Köpfer műve.

Bonndorf birodalmi uradalom története

1250-ben örökölte meg a von Lupfen család, Küssaburg bárói a Stühlingen grófságot. 1582-ben kihalt a von Lupfen család, II. Rudolf császár odaadományozta Veit zu Pappenheim marsallnak a grófságot. A Pappenheim család hosszas pereskedésbe került a von Lupfen család örököseivel, akiknek 1605-ben nagy összegű kártérítést fizetett, ezért el kellett adniuk a grófság egy részét 1612-ben a St Blasien apátságnak, Martin Meister volt az apát ekkor. 1746-ban St Blasien apátjai fejedelmi rangot kaptak, ekkor Franz Schächtelin volt az apát. 

Az apátság közvetlenül a birodalom alá került, de közigazgatásilag Elő-Ausztria része maradt. 

1803-ban a franciák szekuralizálták az apátságot, a Máltai Lovagrend vette meg. 1805-től 1806-ig Württemberg királyság része volt. 1806-ban a Baden nagyhercegség része lett.

A St Blasien apátság címere

Határkő 1767-ből a Bonndorf uradalom és a Fürstenberg hercegség közt

Bonndorf birodalmi uradalom 1605 - 1806

Az uradalom 1605-ben lett leválasztva a Stühlingen grófságból ( Albgau ), a St Blasien apátság birtoka volt, 1806-ban beleolvadt a Baden nagyhercegségbe. 

Északról és délről a Fürstenberg hercegség, nyugatról az előausztriai Hauenstein grófság, délen érintkezik Klettgau grófsággal. 

Részei: 1, Bonndorf uradalom - Bonndorf az uradalom központja és mezőváros, 1800-ban 1300 lakos, Wellendingen, Münchingen, Boll, Gündelwangen, Holzschlag.

2. települések egyesítve a Bonndorf uradalommal 

- Grafenhausen ( hivatali és bírósági központ - Amt / Gericht ) 1609-ben vette az apátság. 

- Birkendorf falu egy része, 1612-ben vette az apátság

- Bettmaringen, ( felsőbb hivatali központ - Obervogteiamt ) 1800-ban 1300 lakos

3. Blumegg uradalom: Blumegg, Lausheim, Grimmelshofen, Aselfingen, Ewattingen ( 1418-ban vette az apátság ) 

4. Gutenburg uradalom: Gutenburg ( 1480-ban vették ), Uehlingen ( 1480 ), Krenkingen ( 1480 ), Detzeln ( 1480 ) Breitenfeld ( 1480 )  

Bonndorf uradalom 1806-ban

Bonndorf története

Bonndorf területe már a kőkorszaktól lakott volt. A területen később kelták, majd germánok éltek, 260 körül került a germán alemann ( svábok ősei ) törzs uralma alá. 496-ban a frank királyság foglalta el az alemann törzs területeit. Az Albgau terület része lett, a gau grófjának székhelye Gurtweil település volt. 1223-ban említették először a települést. Bonndorf földesura ekkor a Bonndorf gau grófja volt, ezek székhelye a Lindenbuck vár volt, a grófok hűbéreseiken keresztül kormányozták a településeket. 1290 után különböző tulajdonosai voltak a településnek, az utolsó a Lupfen grófi család 1582-ben kihalt, ezután II. Rudolf császár tulajdona lett. 1609-ben a St Blasien kolostor megvásárolta Bonndorfot. 1638-tól Bonndorf birodalmi apátság lett, szavazhatott a sváb tartományi gyűlésen. 1699-ben létrejött a Bonndorf uradalom, Bonndorf grófságon kívül ide tartozott: Gutenburg uradalom ( 1480-ban vette meg a St Blasien kolostor ), Bettmaringen uradalom ( 1418-ban vették meg ), Blumegg uradalom ( 1433-ban  vették meg ). 1746-ban a St Blasien apátja hercegi rangot kapott, Bonndorf grófságból fejedelemség lett. 1765-ben Martin Gerbert apát itt alapította meg Németország második takarékpénztárát. 1803-ban a franciák szekuralizálták St Blasien apátságot, előbb a Máltai lovagrend ( 1803 - 1805 ), majd a Württemberg királyság ( 1805 - 1806 ), végül Baden nagyhercegség része lett. 

Bonndorf település részei

Bonndorf város 1970-ben jött létre eddig önálló településekből, ezek a következők: Boll, Brunnadern, Dillendorf, Ebnet, Güldelwangen, Holzschlag, Wellendingen, Wittlekofen.

A város Waldshut körzetben, Freiburg kerületben fekszik.