Eraviszkusz pénzek

Eraviszkuszok Vörösváron

Eraviszkusz törzs területe

Eraviszkusz edény

Az eraviszkuszok egy kelta törzs volt, Kr.e.400 körül hódították meg a mai Pest, Fejér, Tolna megyék területét a Dunántúlon.
A függetlenségüket Kr.u.45-50 közt vesztették el, Claudius császár alatt hódította meg őket Róma.
A Kr.u 3.századra romanizálodtak elvesztették kelta jellegüket.
A törzs a hódítás előtt is fejlett volt, saját ezüstpénzt vertek, fazekasiparuk volt.
A törzs központja a Gellért hegyen volt, egy sánccal védett oppidum (település), itt volt a főisten szentélye is.
A kelták többféle házat építettek, a Gellért hegyen a házaikat négyszögletes tölgyfaoszlopok tartották, vesszőfonat volt oszlopok közt, amit agyaggal kentek be szigetelésnek.
A falvakban gödörházak voltak nyeregtető fedte őket.
A kelták növényt termesztettek, állatot tartottak, vadásztak.
A Gellért hegyen találtak bronzöntő műhelyeket, fazekaskemencéket. Vörösváron is megtalálták a törzs nyomát, kerámiatöredékeket találtak a földeken.

Langobard sír Vörösváron

Langobard településterület

Langobard vezér pajzsdudora

Langobard ezüstfibula (ruhacsat) másolat

Langobard fibula

1907-ben Mannhertz György a Fő utca.89. szám alatti telkén jégveremet ásott és közben langobard sírt talált.
A sírban a halott mellett korongolt edény, kétélű kard, lándzsahegy, pajzsdudor, zabla és vascsat volt. A leletet megvette a Nemzeti Múzeum.
A Langobardok a 480-as években telepedtek le Csehország és Alsó-Ausztria területén. Ekkor a Dunántúl a keleti gótok uralma alatt állt, akik Itáliát is meghódították.
A Fertő-tó környékén éltek a herulok tőlük keletre a szvébek (kvádok) a Dunántúl északi részén. A Dunántúl déli részén éltek a keleti gótok.
Nagy Theoderich keleti gót király 526-os halála után a langobardok elfoglalták a Dunántúl északi részét, a volt római erődöket és folyami átkelőket. 546-ban megszállták a Dunántúl keleti részét is, ekkor nemcsak katonailag megszállták, hanem sok langobárd is letelepült a Dunántúlon.
567-ben avar szövetségben felszámolták a Gepida államot az Alföldön, látva az avarok katonai erejét és veszélyességét az egész langobard nép elhagyta a Dunántúlt és Itáliába költözött 568-ban.

Császári követ Vörösváron 1662

Johann von Goess kardinális 1690

A törökök 1662-ben elhatározták hogy megbüntetik a Habsburgokat mert beleavatkoztak Erdély ügyeibe. A császár több követet küldött hogy elkerülje a háborút.
1662 decemberében indult el Goess báró Bécsből Ali pasához Temesvárra hogy békét kössön.
A követség tagja volt Heinrich Ottendorf, aki kém lehetett, mert lerajzolta az út során a török erődöket, rajzokat és szöveges leírást is készített, innen ismert az út.
A követség a Dunán ment Komáromig itt kiszálltak a jégtáblák miatt, onnan szárazon mentek Budára, majd a Buda-Eszék hadiúton Vörösmartig (Baranya megye),itt átkeltek a Dunán és Temesvárra mentek. Itt megállapodtak Ali pasával, de közben megindult a török hadsereg Köprölü Ahmed nagyvezér vezetésével.
A követ a nagyvezér elé ment Belgrádba, de nem tudtak megállapodni és túszként kisérte a török sereget Érsekújvárig. Buda és Érsekújvár közt biztos együtt mentek Evila Cselebivel.
A leírásban Ottendorf leírja az út állomásait. Odafele a Komárom-Dunaalmás-Esztergom-Sebesvár(helyesen Veresvár)-Óbuda-Buda szakasz is szerepel.
Esztergom és Vörösvár közt 4 mérföld távolságot ad meg.
Johann von Goess (1611-1696) Brüsszelben született Spanyol Németalföldön apja ott volt hivatalnok. Eleinte katona majd diplomata. III.Ferdinánd idején Rómában,Nápolyban diplomata, majd Dániában követ, innen küldték 1662-ben Temesvárra. Miután kiszabadult a török fogságból Bécsbe ment, ahol merényletet követtek el ellene.Utána Berlinben és Königsbergben volt diplomáciai küldetésben 1675-ig. Ekkor Lipót császár kinevezte Gurk püspökének, majd papnak szentelték. Többször járt Rómában diplomáciai küldetésben, 1686-ban kardinális lett, Rómában is halt meg. Strassburgban barokk kastélyt épített.

Richard Pococke és Jeremiah Milles Vörösváron 1737

Jeremiah Milles

Richard Pococke 1738 keleti ruhában

Richard Pococke (1704-1765) Oxfordban végzett, 1733 és 1742 közt Európában és a Török birodalomban utazott. 1743 és 1745-ben 2 kötetben írt az útról. 1756-ban az írországi Ossory majd 1765-ben Meath püspöke volt.
Jeremiah Milles (1714-1784) Pococke unokatestvére volt, Oxfordban és Etonban teologiát végzett és lelkész lett. Milles tagja volt a régiségek felkutatásával és leírásával foglalkozó Society of Antiquaries társaságnak, 1768-tól elnöke.
Az unokatestvérek 1737-ben jártak Magyarországon, főleg az itt látott antik római emlékeket írják a könyvben.
Esztergom után Csabán át érkeztek Vörösvárra, majd innen Szentendrére mentek Csobánkán és Pomázon át. Szentendre után Visegrádra mentek, majd átkeltek a Dunán Bogdánynál, következett Vác, majd Pest és Buda.
Amikor Vörösvárról Csobánkára mentek 2 mérföldre (3218 méter) Vörösvártól, az útjelző kereszttel szembeni templomromnál láttak egy római mérföldkövet.
A templomrom az elpusztult középkori Boron temploma lehetett a mai Vörösvár területén, a falu lakói a középkorban hozhatták ide a mérföldkövet a római útról.

A vörösvári csata 1595

Nádasdy Ferenc 1555 - 1604

Pálffy Miklós 1552 - 1600

Esztergom ostroma 1595

Amikor Esztergomot ostromolták a keresztények 1595-ben, augusztus 26-án a magyar lovas felderítők jelentették, hogy a budai pasa Szofi Szinán felmentő serege Óbudán és Vörösváron táborozik.
A haditanács úgy döntött megtámadják a törököket. A támadó sereget Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc vezette. A fő erő Csabára ment, itt nyolc törököt fogtak el akik kenyeret sütöttek a török seregnek.
Ezer lovas Nádasdy vezetésével Szentléleken, Szentkereszten át Szántóra ment, itt várták a Nagy-Kevély hegyen levő magyar csapat jelét.
A jelre egyszerre támadtak a vörösvári török táborra Szántó és Csaba felől, teljes győzelmet aratva a meglepett törökökön. Megöltek 200 törököt és elfogtak 64-et.
A felmentő sereg pusztulása után szeptember 2-án megadták magukat az esztergomi törökök. A törökök ezután felgyújtották Vörösvárt és feladták egy időre.

Tornádó 1924

A tornádó útvonala

Bia a tornádó után

1924.június.13-án tornádó vonult át a Pilisen.
A vonulási sebessége 24 km/óra volt, a vihartölcsér peremén 324 km/óra volt a szélsebesség.
A tornádó Bián alakult ki itt hatalmas károkat okozott 450 házból 400-at összedöntött, 4 halott és 30 sebesült volt. Ezután Pátyra csapott le itt elpusztította a Burgundia nevű falurészt, 2 halott és 18 sérült maradt utána. Pilisszentiván következett 35 ház tetejét megrongálta, 40 ház tetejét elvitte. Pilisvörösváron is megrongált épületeket, itt a gyümölcsösökben okozott óriási károkat. Tahin 58 ház rongálódott és több ezer fa tört ki. Ezután a tornádó elhagyta az országot.
A tornádó amikor Pilisszentivánon átvonult, nagymamám testvérét Pendert Annát felkapta és átemelte a kút felett és a kút másik oldalán lerakta.

Mária Terézia Vörösváron 1751

Mária Terézia, Lotharingiai Ferenc, József trónörökös

Mária Terézia (1740-1780) volt az első Habsburg uralkodó aki Budára és Pestre látogatott 1751-ben. Mielőtt Budára ért megállt Vörösváron
Mária Terézia és férje Lotharingiai Ferenc német - római császár (1745-1765).
Budán és Pesten is fényes ünnepségeket tartottak a tiszteletükre, diadalkaput építettek mindkét városban, ingyen vörös és fehérbor folyt az embereknek, a pesti diadalív erkélyén két zenekar játszott felváltva. A polgárőrség is felvonult tiszteletükre.
Ezután Gödöllőre utaztak Grassalkovich Antal gróf kastélyába. Grassalkovich még külön szobát is épített vörösmárványból Mária Teréziának a kastélyba.
Grassalkovich óriási három napos ünnepséget rendezett az uralkodópár tiszteletére, több ezer résztvevővel.