Vörösvár 1747

Az 1747-es lélekösszeírásban összeírták a taxalistákat és a postaállomás postamesterét és postásait. Taxalisták: nemes Paul Barbácsy, szolgái: Johann Bajer, Johann Holt, Rosalia Biber, Johann Knor pistor-pék, Anton Rath praxator-sörfőző, Georg Staugler molitor-molnár. Joseph Vaixer ad viridem arborem - caupo- Zöldfa kocsma kocsmárosa, szolgái: Johann Golgola, Magdalene Vorgeler. Posta: Paul Taibler postamester, felesége Elisabeth Wolf, nemes Joseph Teibler, Andreas Moser postás, Jakob Braun, Georg Béber, Anton Kort postások, szolgáló Eva Schlatter.

Postakocsi a 19.században

1750.10.15

Ezen a napon indult meg a személyszállító postakocsijárat (delizsánsz) Bécs és Buda között. A két napos utat 15 forintért, két borjú áráért tehette meg az utas. A delizsánsz utasokat, leveleket és pénzt szállított. 1824-ben tértek át helyette a könnyebb gyorskocsi használatára. A delizsánsz 1752.szeptember. 18- tól járt menetrend szerint, eleinte hetente, később naponta, 1888-ig járt a postakocsi az útvonalon. Az út 30 órás volt, négy utas ült a kocsiban, egy a bakon a kalauz mellett. A postakocsi érkezését postakürt hangjával jelezte a postakocsis, aki az egyik ló hátán ült. A bakon ülő kalauz foglalkozott az utasokkal és őrizte a küldeményeket. A jegyben három étkezés és éjszakai szállás ára is benne volt, reggel és este fél, napközben egy órás étkezés és 7 óra éjszakai pihenő. Budán a végállomás a Batthány téri vásárcsarnok helyén lévő postaház előtt volt. Vörösváron ekkor Paul Teibler volt a postamester, egyik ősöm is postakocsis volt, Joseph Kolhoffer szerepel az 1770-es lélekösszeírásban mint postilio, a posta magister alkalmazottja.