Johann Paul Teibler postamester

Johann Paul Teibler ( 1699-? ) 1726.08.06-án jelent meg Vörösváron mint hadnagy és mint postamester, 1750.12.16-án szerepel utoljára mint postamester Vörösváron. Első  felesége Anna Katherina Agner ( 1691-1746 ), aki Johann Georg Agner és Barbara lánya volt, ő 1746.01.03-án halt meg Vörösváron. Közös gyerekeik: Kasimir 1722, Theresia 1723, Karl Joseph 1726.08.06 keresztapja Paul Joseph Karl de Schwarzenberg élelmezési tiszt Budán, Franciska Elisabeth 1729.11.19 keresztszülei Franz Xaver Dossetl ercsi pásztor és Maria Barbara de Agner özvegy, Johann Joseph Nepomuk 1731.08.06 keresztszülei Karl Joseph de Schwarzenberg élelmezési tiszt és Barbara. Második felesége Elisabetha Wolf, ő 1744-ben Budán lakott és 1753.05.08-án Budán a Vízivárosban, 1744.05.12 és 1755.04.13 közt volt keresztszülő Vörösváron.

Postakocsi a 19.században

1750.10.15

Ezen a napon indult meg a személyszállító postakocsijárat (delizsánsz) Bécs és Buda között. A két napos utat 15 forintért, két borjú áráért tehette meg az utas. A delizsánsz utasokat, leveleket és pénzt szállított. 1824-ben tértek át helyette a könnyebb gyorskocsi használatára. A delizsánsz 1752.szeptember. 18- tól járt menetrend szerint, eleinte hetente, később naponta, 1888-ig járt a postakocsi az útvonalon. Az út 30 órás volt, négy utas ült a kocsiban, egy a bakon a kalauz mellett. A postakocsi érkezését postakürt hangjával jelezte a postakocsis, aki az egyik ló hátán ült. A bakon ülő kalauz foglalkozott az utasokkal és őrizte a küldeményeket. A jegyben három étkezés és éjszakai szállás ára is benne volt, reggel és este fél, napközben egy órás étkezés és 7 óra éjszakai pihenő. Budán a végállomás a Batthány téri vásárcsarnok helyén lévő postaház előtt volt. Vörösváron ekkor Paul Teibler volt a postamester, egyik ősöm is postakocsis volt, Joseph Kolhoffer szerepel az 1770-es lélekösszeírásban mint postilio, a posta magister alkalmazottja.

Moór Anna Vörösváron

Rehákné Moór Anna 1815 Donáth János festménye

Rehák József 1815 Donáth János festménye

Rehákné Moór Anna színésznő 1773-ban született Alsó vagy Felsőőrön.
1790-ben tagja az első magyar színháznak Budán. Az 1790.10.25-én és 27-én bemutatott első magyar nyelvű előadáson, Simai Kristóf Igazházi darabjában Julis szerepét játszotta.
1793-ban Rehák József ügyvéd felesége lett, 1796-ig a társulat tagja.
Moór Anna az első magyar színház vezető színésznője volt. Játszotta tragédiák ifjú hősnőit, érzékenyjátékok szenvedő asszonyait és lányait, vígjátékok leányszerepeit, résztvett énekesjátékokban és színpadi táncprodukciókban.
Fő szerepei : Eulalia (Kotzbue : Embergyűlölés és megbánás), Cora (Kotzbue : A nap szűze), Julia (Rómeó és Júlia), Alzír,Zaide (Voltaire), Angyelika ( Bessenyei : A filozófus), Etelka (Dugonics : A megszomorított ártatlanság) Bátori Mária (Dugonics).
A színház után Pesten élt, még fellépett 1807-ben a Pesten fellépő magyar társulattal.
1828-ban férjével vörösvári birtokukra költözött. Rehák József itt lett postamester.
Moór Anna Vörösváron halt meg 1842-ben.
Moór Anna adományozott a vörösvári templomnak 1828-ban egy vörösmárványból készült keresztkutat, ez még most is megvan.

Vörösvár 1718

Pest megye 1718.február.21-i közgyűlésén leírták a Vörösvár/Szentiván közti határjárást.
Az eljárást Forstall Tamás az ágoston rend budai királyi út melletti rendházának vikáriusa indította, Stattmajer Antal a domonkos rend pesti rendházának vikáriusa ellen, Vörösvár falu és Szentiván puszta közti határ megállapítására.
Szentiván ekkor az Ágoston rend birtoka, Vörösvárt a domonkos rend bérelte Johann Georg Krapff-tól.
A megyei tisztviselők mellett a két fél képviselői is jelen voltak, megjelent Melchior Penz ősöm is, gondolom ő képviselte a vörösvári jobbágyokat. A perben a solymári, óbudai, zsámbéki, töki, pátyi jobbágyok voltak a tanúk, akik egy része már a török alatt itt élt.
Az első tanú Perbáli Mátyás 50 éves solymári jobbágy szerint a legjobb tanú a budakalászi Breko Sztanko, (ő élt a török alatt Vörösváron).
A 17 - es tanú Csoma István pátyi jobbágy, elmondta hogy a nemrég meghalt Huszár István postamester állított Vörösváron először határjeleket, mert eleinte csak ő és a családja lakott Vörösváron.

Vörösvár első lakói

A mai Vörösvár helyén a török idején palánkvár volt, vörös színű falai voltak, innen a Vörösvár elnevezés.
A várban és mellette éltek a török katonák és családtagjaik. A vár mellett élhetett polgári lakosság is a katonák kiszolgálására : iparosok, pásztorok, kertészek, kereskedők, stb.
Itt zajlott le 1595-ben a vörösvári csata, amikor az Esztergomot ostromló keresztény sereg szétverte a Vörösváron gyülekező török felmentő sereget, Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc vezetésével. Vörösvárt 1683-ban elhagyták a törökök, amikor elvesztették Esztergomot.
A vár katonái és a polgári lakosság jelentős részben muzulmán bosnyákok és görögkeleti szerbek lehettek. A szerbek egy része a török kiűzése után Budakalászon telepedett le. Budakalászon élt egy 1710-es összeírás szerint Vörösvári Tamás (Thomas Vörösvárecz). Egy 1714-es határperben szerepel a budakalászi Brko Sztanko aki török idején Vörösváron élt és vadász volt.
A bécsi udvari kamara számára 1688.február.12-én készült jelentés szerint Vörösvár lakatlan volt. Vörösvár első lakója Huszár István postamester és családja volt, 1688.augusztusában a Győr és Eszék közti postaállomások jegyzékében szerepel Vörösvár.
Utána jelentek meg az első német telepesek, 1689.július.4-én kapott engedélyt 4 sváb család a budai kamarától a vörösvári letelepedésre. Az engedély szerint szabadon művelhették a földet, ipart űzhettek és kereskedhettek.
Pest megye 1690-es adóösszeirása szerint a postamester él itt néhány német lakossal.