Lengyelországi örmények

Az örmények a 14.században érkeztek a Krímből Lengyelországba, a városokban telepedtek le, főleg kereskedők voltak, Európa és a Közel-Kelet közt közvetítették az árukat, Lvov és Czernowitz volt a két központjuk. 1356-ban Nagy Kázmér lengyel király autonómiát adott az örményeknek Lvovban, az örmény tanács 12 tagja intézte belső ügyeiket örmény nyelven. 1365-ben itt létesült a lengyelországi örmény érsekség, 1367-ben székesegyházuk épült itt. 1630-ban egyesült a lengyelországi örmény és a katolikus egyház, az örmény katolikusok megtarthatták szertartásaikat.

Lvov katedrális 1367

Vörösvár a középkorban

Vörösvár középkori elődje Királyszántó vagy Kisszántó falu volt.
A falu eredetileg királyi birtok lehetett, amit királyi szolgálónépek laktak.
Az első említése 1367-ben történt, amikor lezajlott az óbudai apácák Kande birtokának határjárása. A Vajonca (ma Határ) patak volt a két település határa, a pataktól nyugatra feküdt Királyszántó.
A XIV-XV. században köznemesi birtokosai voltak, 1398-ban Királyszántói Márton fia Miklós és Királyszántói László királyi emberként szerepel. 1424-ben beiktatták Királyszántó vagy Kisszántó felének zálogbirtokába Kusali Jakcs unokáját és annak fiait.
Az óbudai apácáknak is volt birtokrészük, 1465-ben a pilisi apát az apácák Kande és Királyszántó birtokainak határán lévő Királytava részen kivágatta a fákat és a halastavat lecsapolta.
A XVI. század elején a Podmaniczky család itt a birtokos. Podmaniczky János kisszántói jobbágyai 1508-ban felmentést kaptak a vámfizetés alól a királytól.
1529-ben megemlítik a Podmanicky család kisszántói udvarházát.
I.Ferdinánd 1534-ben visszaadja Kisszántót a Podmaniczky testvéreknek Jánosnak, Rafaelnek, Buriánnak, mert visszatértek a hűségére.
Podmaniczky Rafael 1559-ben halt meg örökös nélkül, birtokait az udvarházzal a király eladományozta.