Görög és Örmény menekülés a Krímből 1778-1783

Miután legyőzte Oroszország Törökországot a háborúban, a Krími tatár állam 1774-ben formálisan független lett, de Oroszország befolyása alá került. 1777-ben kitört egy polgárháború a Krímben a tatár Giray kán orosz katonai segítséget kért ellenfelei ellen. Az oroszok legyőzték ellenfeleit és kivonultak, de az oroszokat támogató krími keresztények féltek a tatárok megtorlásától. Ezért menedéket kértek II. Katalin cárnőtől Oroszországban.
1778.júliusában 12 600 örmény, Josif Argutinszkij Dolgurkij ( 1743 - 1801 ) érsek vezetésével és 18 400 görög Ignatius, Gothia és Kaffa metropolitája vezetésével elindult az Azovi tenger vidékére, a Kalmius folyó mellé. Itt elég nyomorúságos körülmények közé kerültek, az állami parasztok kunyhóiba 2-3 család került vagy sátrakban kellett átvészelni a telet, kevés volt az élelem is, sokan megfagytak vagy az éhezés áldozatai lettek.
1779.októberében kapták csak meg a földjeiket a Kalmius folyó mellett. A telepesek földet kaptak, tíz év adómentességet, nem kellett katonáskodniuk, katonákat befogadni a házaikba és nem lettek örökös jobbágyok. Az államtól kapott állatok és gazdasági felszerelések árát 10 év alatt törlesztették.
A legtöbb görög ekkor már csak tatár nyelven tudott beszélni, kevesen tudtak görögül.
A görögök megalapították Mariupol városát és 23 falut.
Az örmények megalapították Nowo- Nahicseván városát, ez 1928-ben egyesült az orosz Rosztov am Don városával, ezenkívül még öt falut.
Miután 1783-ban annektálta Oroszország a Krímet, sok görög visszatért oda.

Bulgáriai örmények

Ma 6500 örmény él Bulgáriában. Főleg Plovdiv, Várna, Szófia és Burgasz városokban. 

Már az 5.század óta éltek Bulgária területén, mint a bizánci hadsereg lovasságának katonái. Bizánc több ezer paulikánus örmény eretneket telepített le a 11.századig a Rodope-hegység, Thrákia és Macedonia területén. Belőlük jött létre a bogumil szekta, amely elterjedt az egész Balkánon. Ezek később katolikusok lettek vagy áttértek az iszlámra a török uralom idején. 

Később Bulgária és Örményország is török uralom alá került. Sok örmény települt át Örményországból, a Krímből, Lengyelországból és Kis-Ázsiából Bulgáriába a folyamatos háborúk elől, Bulgária ekkor békés terület volt, a többi területen a törökök háborúztak a szomszéd országokkal. 

1878-ban Bulgária független lett, ekkor 5300 örmény élt a területén. 1890 után 20 000  örmény menekült ide, az ellenük irányuló török tömeggyilkosságok elől, főleg Plovdiv és Várna városában telepedtek le. A Balkán háborúk előtt 35 000 örmény élt Bulgáriában. 

1922-ben a törökök népirtása elől 22 000 újabb örmény menekült Bulgáriába. 

1944-ben szovjet megszállás alá került Bulgária, az itteni örmények többségét áttelepítették a szovjet Örményországba. Egy részük Bulgáriában maradt, de voltak akik nyugatra menekültek. 

Örmények a román fejedelemségekben

A 14.század óta éltek örmények Moldvában, 1350-ben épült az első templomuk Botosani településen, 1395-ben Iasi városában épült a második. 1401-ben Sándor fejedelem engedélyezte örmény püspökség létrehozását Szucsáva városában. 1475-ben sokan menekültek ide a Krímből a törökök elől. A 16 és 17.században lecsökkent a létszámuk, a török deportálások, a lengyel támadások és a vallási üldözések miatt. 1790-ig nagyjából 4000 örmény távozott Oroszországba.

Havasalföldre 1475-ben érkeztek örmény menekültek, 1620-ban épült meg első templomuk Bukarestben. Itt is fontos szerepet töltöttek be a kereskedelemben. 

Az egységes román államban fontos szerepük volt, a szellemi, művészeti és politikai területeken.

1946 és 1948 közt a szovjet hatóságok egy részüket a szovjet Örményországba szállították.

A 1950-es és 1960-as években sok örmény kivándorolt Romániából Nyugat-Európába és a Közel-Keletre. 1956-ban még 6400 örmény élt Romániában, 1992-ben már csak 2000, főleg Bukarest, Constanza és Tulcea városokban.

Örmények a Krímben és Ukrajnában

Már a 10.században éltek örmény kereskedők, kézművesek és zsoldosok a Kijevi Rusz állam területén. A 11.században elfoglalták a szeldzsuk törökök Örményországot, egy nagy csoport örmény menekült telepedett le a Krímben. Főleg Kaffa, Szudak és Solcati városokban telepedtek le.

Kisebb örmény közösségek alakultak örmény menekültekből a 12 és 15.században Kijevben, Podoliában, Volhíniában és Galíciában, ahol Lvov volt a központjuk. Lvovban 1364-ben létrejött egy örmény egyházmegye. 

1340-ben III.Kázmér lengyel király Volhíniát és Galíciát Lengyelországhoz csatolta, Az ott élő örmények megkapták a zsidók jogállását, szabadon gyakorolhatták a vallásukat és saját bíráik ítéltek felettük. 

A Krím fontos kereskedelmi központ volt, itt ért véget a keleti karavánkereskedelem az Arany Horda területén, tovább nőtt a jelentősége amikor 1267-ben a genovaiak átvették a déli kikötőket. 

Az örmények fontos szerepet töltöttek be a genovai kereskedők szolgálatában mint kereskedelmi ügynökök és katonák. A 14 és 15.században több tízezer örmény menekült ide Örményországból és Oroszország déli fejedelemségeiből a mongolok elől. Ekkor egyes nyugati krónikások Armenia maritima néven emlegették a Krím félszigetet.

A Krímben a 14.század közepén alakult egy örmény egyházmegye, csak Kaffa városában 44 örmény templom és 46 ezer örmény hívő élt. 

Miután 1475-ben a törökök elfoglalták a genovai telepeket a Krímben és deportálták lakóikat, véget ért az örmény fénykor a Krímben. Sok örmény kivándorolt innen Konstantinápolyba, Bulgáriába és a Lengyel-Litván államba. A megmaradt örmény közösségeket 1778-ban Nagy Katalin cárnő áttelepítette a Rosztov am Don régióba. Ezek többsége később visszatért, mivel 1783-ban Oroszország elfoglalta a Krím félszigetet.

A Lengyel királyságban Lvov volt az örmények központja, az itt lévő örmény püspöki székhely miatt. A 17.század elején 2500 örmény élt a városban. Az itt élő örmény kereskedők fontos szerepet töltöttek be a Törökország, Perzsia és Oroszország felé irányuló kereskedelemben. 

1689-ben Lvovban az örmény püspök csatlakozott a katolikus egyházhoz, de az örmények régi ritusai megmaradtak. Ekkoriban gazdaságilag is lehanyatlott Lengyelország, tehát a vallási és gazdasági okokból sok örmény kivándorolt ( akik nem fogadták el a vallási uniót ) Oroszországba, Konstantinápolyba, Havasalföldre és Perzsiába. Miután a 18.század végén felosztották Lengyelországot, egy részük orosz, a másik rész osztrák uralom alá került.

 1783-ban a Krím orosz uralom alá került, később visszatért a 1778-ban kitelepített örmények többsége és sok örmény érkezett a Török birodalomból is, ezek új településeket hoztak létre.

1944-ben deportálták a szovjet hatóságok a Krímből az itteni örményeket, csak az 1960-as években térhettek vissza.

Olaszok a Krímben 1804 - 1944

A 19.század elején főleg Liguria, Campania és Puglia olasz tartományokból jöttek olasz bevándorlók, a Fekete és Azovi-tenger melletti városokban ( Odessza, Nyikolajev, Szevasztopol, Mariupol, Bergyanszk, Taganrog ) telepedtek le. Feodoszija ( a régi Kaffa ) városában nagy genovai közösség jött létre.

A bécsi kongresszus, 1815 után, I.Sándor cár toborzókat küldött a Nápolyi királyságba, különösen Bari tartományban voltak sikeresek. A bevándorlókat gazdag halállománnyal, termékeny földdel, 10 adómentes év ígéreteivel toborozták.

1820-ban főleg tengerészek ( halászok, hajósok, hajótulajdonosok, hajógyári munkások ) és gazdák ( kertészek, gyümölcstermesztők ), főleg olívaolaj és bortermelők jöttek Pugliából ( Trani, Bisceglie, Molfetta, Bari város ), ezek főleg a Kercs-félszigeten telepedtek le. A gazdák paradicsom és szőlőtermesztésbe fogtak. 

Érkeztek más bevándorlók is: tanárok, jegyzők, orvosok, mérnökök, építészek, kereskedők és művészek. 

A bevándorlók közt sok volt a hajótulajdonos, nekik fontos szerepük volt a tengeri szállításban a térségben, ők megtartották az olasz állampolgárságukat. A gazdák és hajógyári munkások számára kötelező volt az orosz állampolgárság. 

Kercsben 1000 fős olasz kolónia élt 1884-ben, akik hajózással foglalkoztak főleg. 

1870-ben egy új kivándorló hullám jött Pugliából Kercs tartományba, csatlakoztak az itt élő kolóniához, őket a cár által felkínált olcsó föld vonzotta. A Kercsben élők közül később sokan hazatértek, akinek sikerült vagyont gyűjteni itt.

1893-ban 1500 olasz élt Kercs tartományban, 1897-ben a lakosság 1,8 %-a volt itt olasz, 1921-ben 2 % - 2000 ember. 

1917 után, az orosz polgárháború elöl sok olasz hazatért, 1922-ben 2000 olasz élt a félszigeten.

A kollektivizálás idején, a 20-as évek végén az olasz parasztok földjeit kollektivizálták, a kereskedők, vállalkozók tulajdonát államosították. A 30-as évek terrorja során olaszok is áldozatul estek. 

1941 végén, 1942 elején, az itt élő 2000 olaszt deportálták Kazahsztánba két család kivételével, őket 1944-ben a bevonuló szovjet hadsereg Szibériába deportálta, sok halálos áldozata volt a deportálásnak.

Olaszok a Krímben, Ókor és Középkor

Az ókorban a Kr.e 1.századtól a Kr.u 4.századig, a területet uraló Boszporoszi királyság Róma vazallus állama volt.

A középkorban a keresztes hadjáratok nyitották meg a térséget az olasz kereskedők számára, két városállam Genova és Velence hoztak létre a Krímben kereskedelmi telepeket.

A genovai és velencei telepek Cembalo ( Balaklawa ) , Caulita ( Jalta ) , Lusta, Soldaia ( Szudak ) , Kaffa ( Feodoszija ) , és Vosporo ( Kercs ) városokban létesültek. 

A velenceiek 1260 körül hozták létre Soldaia városában telepüket és 1340-ben kapták meg Vosporo városában az engedélyt a krími tatár kántól egy kereskedelmi telepre.

A genovaiak 1266-ban hozták létre Kaffa városában a kereskedelmi telepüket a kán engedélyével, később Cembalo, majd Vosporo városában is hoztak létre telepeket.

1475-ben a törökök fennhatósága alá került a krími kánság, ezzel megszűnt a genovai jelenlét, a törökök elfoglalták Kaffa városát, az ott élő genovai kereskedőket Konstantinápolyba hurcolták, kaptak egy városnegyedet, ahol fejadó fizetése fejében élhetek. Ezzel megszűnt az olasz jelenlét a Krímben a 19.századig.

A Boszporoszi vazallus királyság 117-ben, lila szín

A Krím a 15.században, a vörös rész genovai terület

Belowesch

Ez a kolónia Ukrajnában Csernyigov ( ukrán Csernyihiv ) közelében feküdt. Katalin cárnő 1763-as nyilatkozata után jött első német bevándorlási hullám tagjai hozták létre 1767-ben. A lutheránus bevándorlók Hessenből és a Rajna-vidékről érkeztek, 1766-ban jött 147 család. Ekkor hat települést hoztak létre: Belowesch, Gorodock, Gross-Werder, Kaltschinowka, Klein-Werder, Rundewiese.

A túlnépesedést leánykolóniák létrehozásával oldották meg.

1802-ben a közelben hozták létre Kreschtschatick ( Kreschatten ) kolóniát. 

1831-ben 131 család hozott létre 5 új falut Mariupol közelében, ezek a nevüket az anyatelepülésről kapták: Belowesch, Gross-Werder, Kaltschinowka, Klein-Werder, Rundewiese.

1861-ben a Krím félszigetre ment egy csoport, létrehozták Byten falut.

1878-ban az Észak-Kaukázusba vándorolt egy csoport, létrehozták Deutsch-Chaginsk települést.

A századfordulón 40 család kivándorolt Kazahsztánba, a Turgai régióba, itt hozták létre Orenberg települést.

A Krími németek 2

1890-ben a térképen lila színnel jelzett területen éltek a németek.

A Krími németek

1783-ban Katalin orosz cárnő elfoglalta a Krími tatár kánságot, a krími tatárok többsége Törökországba menekült. A terület új kormányzója Patyomkin herceg, orosz, ukrán, bolgár, balti, görög, örmény telepeseket hívott ide. Az ott maradt tatárok, a terület kopár belső területeire szorultak vissza. A cárnő 1784.február.22-én kiadott egy nyilatkozatot és Európából telepeseket hívott Kherson, Szevasztopol és Feodoszija újjáépítésére, ez ekkor nem még járt sikerrel.

I.Sándor cár 1804-ben már sikeresen hívott német, svájci és olasz telepeseket a félszigetre.

Az első települések: 

1804 Herzenberg, 

1805 Friedental, ide 25 család jött Württembergből és 7 Svájcból

1805 Heilbrunn, ide 40 család jött Württembergből

1805 Starij Krím

1805 Szudak, ide 16 család jött Württembergből

1805 Zürichtal, ide 49 család jött Svájcból

1806 Neusatz, ide 36 család jött, ebből 27 Württembergből

1810 Kronental, ide 57 család jött, 52 Badenből, 7 Württembergből

Az első telepek a Yayla-hegységben jöttek létre, többségében bort termelő sváb parasztok vándoroltak be. Azonban csak Sudak településen tudtak jó bort termelni, a többi telepen nem. Idővel túlnépesedtek a kolóniák és az orosz arisztokratáktól vett földeken új telepeket hoztak létre. Később mennonita telepesek is bevándoroltak a félszigetre. 

Későbbi leánykoloniák: 

1849 Neudorf, 1871 Deutsch-Alataj, 1874 Mengermen-Deutsch, 1879 Neuhoffnung, 1885 Kitai, 

1890 Akscheich,  Bergyanszkból jött svábok alapítják

A Krímben 1915-ben 314 településen éltek németek.

1926-ban a Krím félszigeten 43600 német élt, a terület népességének 6.1 %-a

1939-ben 60 000 német élt ott, a népesség 5,5 %-a.

1941-ben a szovjet hatóságok kitelepítették az itt élő 53 000 németet Kazahsztánba.

1942 elején a Kercsben élő 2000 olaszt is deportálták, ők 1820 és 1870 közt két hullámban vándoroltak be ide.

1944 nyarán a visszatérő szovjet hadsereg deportálta a félszigeten élő 180 000 tatárt, 14 500 görögöt, 12 000 bolgárt, 11 300 örményt.

Most 3000 német él a Krím félszigeten.

Lengyelországi örmények

Az örmények a 14.században érkeztek a Krímből Lengyelországba, a városokban telepedtek le, főleg kereskedők voltak, Európa és a Közel-Kelet közt közvetítették az árukat, Lvov és Czernowitz volt a két központjuk. 1356-ban Nagy Kázmér lengyel király autonómiát adott az örményeknek Lvovban, az örmény tanács 12 tagja intézte belső ügyeiket örmény nyelven. 1365-ben itt létesült a lengyelországi örmény érsekség, 1367-ben székesegyházuk épült itt. 1630-ban egyesült a lengyelországi örmény és a katolikus egyház, az örmény katolikusok megtarthatták szertartásaikat.

Lvov katedrális 1367

Gagauzok Besszarábiában

Ma 175 000 gagauz él a korábbi Besszarábia területén, ezek ortodox törökök. A gagauzok a kunok leszármazottai, a Balkán déli részén éltek, a 13.században katolikusok lettek, később áttértek az ortodox hitre. A nomád gagauzok 1812 és 1845 közt költöztek Dobrudzsából és Kelet-Bulgáriából Budzsákba, Avdarman, Comrat, Tomai, Cismichioi településekre, később egy részük a Krímbe költözött.

Albánok Besszarábiában / Ukrajnában

Besszarábia déli része ma Ukrajna része, Budzsák a terület elnevezése. Albánok a 18-19.században vándoroltak be Oroszországba. A többség a 1768-1774-es orosz-török háború után menekült oda Bulgáriából, a háborúban ezek az ortodox albánok az oroszok mellett harcoltak, 1700 család érkezett. A Krímben, Kercs és Yenikale környékén telepedtek le. Később Odessza környékén és Budzsákban telepedtek le albánok, majd beolvadtak a görög, orosz, ukrán népességbe. Ma 3 településük létezik a Zaporozsje területen és egy falu Karakurti, a Budzsák területén. Karakurtit 1811-ben alapították az albánok.

Bulgáriai németek 1893-1943

A mai Bulgária területére már a középkorban is vándoroltak be németek. A 13-14.században szász bányászok alapítottak ott bányásztelepüléseket, Csiprovci volt a legjelentősebb település. A török hódítás ( 1371-1396 ) idején a többség elmenekült, a maradékuk beolvadt a katolikus bolgárok közé. Az 1860-as és 1870-es években osztrák kereskedők éltek a nagyobb városokban, 200-300 személy, az 1883-as népszámlálás idején 476 németet írtak össze. Bulgária 1878-ban szabadult fel a török uralom alól és lett független állam, a bolgár cárok a német Szász-Coburg dinasztiából kerültek ki. Az első német bevándorlók 1893-ban érkeztek Bulgáriába, 7 bánáti sváb család. Ők az 1887-ben bánáti katolikus bolgárok által újratelepített Bardarski Geran faluban települtek le, később újabb német családok érkeztek ide, összesen 95 család jött a faluba. Ezután Gostilya faluba érkeztek németek, ezt is bánáti bolgárok telepítették újra először. Majd Voyvodo faluba érkeztek németek, ezt evangélikus csehek és szlovákok, bánáti bulgárok telepítették újra. 1899-ben Carev Brod faluba 70 német család települt, bánáti svábok, dobrudzsai és besszarábiai németek, a Nagykunságból Fegyvernek faluból is jött néhány család. Bulgária területe volt 1913-ig Dél-Dobrudzsa, itt volt Ali Anife / Kalfa / Dobrevo falu, ezt Herszonból és a Krímből jött németek alapították 1903-ban. 1943-ban deportálták a Bulgáriában élő németeket, 2150 személyt.

Gostilya katolikus templom 1904

Bardarski Geran neogót katolikus templom 1930