1707.04.12 Mathias Johr ügye 3

A lopás miatt áristomba vetett Mathias Johr házát a bíróság eladta Jakob Pöller fuvaros polgárnak 225 forintért. A tanács ezt jóváhagyja. A lopás miatt fizetendő 175 forintot és a más előkerült hitelezőket illető pénzt bírósági letétbe kell helyezni.

1707.03.14 Mathias Johr ügye 2

Mathias Johr fuvaros esetében, akit lopás miatt áristomba vetettek, a folyó év február 23-án kiadott határozatnál kell maradni. Ez alapján a vádlott háza addig lesz zálogként a károsult Christian Vetteré, amíg az elszámolás szerinti 175 forint 24 krajcárt a február 23-tól számított hat százalékos kamattal együtt ki nem fizeti. Ha a fedezet nem lenne elegendő, akkor Georg Steinbacher kezesként fizesse ki a hiányt. Az elkövetett bűntettért pedig félévi, a kórházban végzendő közmunkára ítélik. 

1707.02.23 Mathias Johr ügye, Christian Vetter meglopása

Miközben Mathias Johr budai fuvaros polgár Kaspar Grueber helybeli varga házában segített Christian Vetter vörösvári parasztnak a gabona betakarításában, utóbbitól ellopott 40 dukátot - köztük holland és körmöci aranyat, egy négyszeres és egy kétszeres holland dukátot. A pénzt egy kis bőrzacskóban a gabonába rejtette. Johr beismerte tettét és áristomba zárták. Georg Steinbachert, aki nyolc nappal később tudomást szerzett a lopásról, de a mai napig, vagyis három hétig nem jelentette, a strázsamesterhez küldik áristomba. Mivel Steinbacher felesége hamarosan gyermeket szül, átmenetileg elengedik, de Mathias Prescheren varga polgár kezeskedik érte. A körmöci arany = 2,25 tallér = 4,5 forint. A holland dukát aranytartalma alacsonyabb ( 3, 43 g ) volt a német-római császár által veretett dukátoknál ( 3,5 g ), a spanyol dukátnak ( 3,6 g ) volt. Christian Vetter az ősöm volt. 

1707.01.12 Nikolaus Gerardin ügye 2

A tanács harmadik alkalommal tart kihallgatást Gerardin és az elhunyt Grossbardt veszekedéséről, Most Jakob Pöll budai fuvaros polgár tesz vallomást az ügyről. Ő azt hallotta, hogy a két vitás fél Grossbardt feleségéről beszélt és ezen vesztek össze. Úgy értesült, hogy az elhunyt azért neheztelt meg Gerardin tímárra, mert az felmászott az ő feleségéhez a falra és onnan nézte a kurucokat a mezőn. A dolog bosszantotta Gerardin feleségét is, aki gyakran mondogatta a férjének, hogy már megint Grossbardt feleségénél volt. Egyik pénteken Gerardin egész nap böjtölt, Grossbardt pedig vele, a tanúval evett-ívott és a tímárt bosszantotta, aki időnként figyelmeztette, hogy hagyja nyugton. Amikor Grossbardt ököllel mellbe vágta, akkor mozdult Gerardin. Üstökön ragadta bosszantóját és földhöz vágta, majd hátra ment leülni. Grossbardt azonban továbbra sem nyugodott, újabb verekedést provokált. Másnap Grossbardt elment a felcserhez az átélt harag miatt dupla beöntést kérni. A beavatkozás után azonban már nem tudott felállni, s nem tartotta be, mit tilos ennie vagy innia. Szájbetegséget kapott, megharapta a felcser ujját, aki szétfeszítette a száját, ezután pedig erősen feldagadt a feje. Végül mégis egyezséget kötött Gerardin tímárral a tanú, a pesti ácsmester Joseph Maurer jelenlétében. Gerardin kárpótlásként 2 font viaszt és két misét igért az elhunyt Grossbardtnak. A tanú azt is elmondja, hogy Grossbardt egyáltalán nem fogta vissza magát, vedelte a bort és disznóhúst evett, majd hamarosan meghalt. 

1707.01.03 Nikolaus Gerardin ügye

A tanács sommás tanúkihallgatást tart az elhunyt Grossbardt özvegye által folyó év január 7-én Nikolaus Gerardin ellen indított ügyben.

Első tanúként a negyven év körüli ( 1667 ), katolikus vallású Sebastian Sehn budakeszi parasztot hallgatják meg, aki a bajorországi Wolnzachban született. A tanú kijelenti: Gerardin Eszéken gyakran ingerelte az elhunytat azzal, hogy amikor a kurucok a pesti mezőn voltak, számtalanszor átment Gerardin feleségéhez. a házukból, a falra állva nézték a kurucokat. Grossbardt és Gerardin egyszer összeverekedett Wagner fogadójában, de a tanú akkor nem volt jelen. A verekedés után Grossbardt beteg lett, feküdt és ápolták. Egy alkalommal Grossbardt az eszéki várban lévő fogadóból az alsóvárosba ment a Fekete Ház melletti istállóban elhelyezett lovaihoz. Az oda- és a visszaút egy egész napot vett igénybe, mert Grossbardt nagyon fáradt és erőtlen volt,A tímár egyezséget akart kötni a verekedés miatt Grossbardttal és azzal fenyegette meg, ha nem egyezkedik vele, akkor Pécset elárulja a főispánnak, hogy az ismert tűzvész miatt elveszítette a lovat és a kocsit. Sehn beszámol arról is, hogy Grossbardt halála után Jakob Pöll is vitába keveredett Gerardinnal, aki két pisztolyt szegezett rá. Pöll kilötte a kezéből az egyik pisztolyt, majd megkérdezte tőle, vele is azt akarja tenni, mint Grossbardttal.

A második tanú a harmincöt éves ( 1672 ), katolikus vallású Kaspar Peter budakeszi paraszt, aki a morvaországi Johannesthalban született. Kaspar Peter saját szemével látta, amikor este felé Grossbardt részeg volt, Gerardin azonban egész nap böjtölt. Mivel Grossbardt féltékenykedett Gerardinra, a két férfi összeverekedett, mindketten hevesen küzdöttek. A tímár leteperte a földre Grossbardtot, rátérdelt és ököllel erősen ütlegelte, később megrugdosta, majd háromszor erősen mellbe vágta. Később ismét egymásnak estek, de a tanú akkor már nem volt jelen, de azt hallotta, Jakob Pöll- akit svábul Jäcklnak hívnak - ott volt. 

Itt a két budakeszi tanú érdekes, főleg a születési helyük.

1707.04.29 Georg Herdegen vörösvári postamester ügye

Georg Herdegen vörösvári postamester a teljesítés elrendelését kéri Nikolaus Raabbal szemben. A tényállás ismeretében meghagyják a teljesítést, ellenkező esetben a kérvényben foglaltak lépnek érvénybe. 

Weiser családnév jelentése

Több eredete lehet.
1. A Weise személynév melléknévi vagy apanévi formája. A Weise szó jelentése lehet :
a, jellemre utaló ragadványnév, a német weise: okos, bölcs melléknévből.
b, haj vagy bőrszínre utaló ragadványnév, a német weiss, fehér, világos melléknévből.
2. ragadványnév a német weisen, mutat, vezet, irányít igéből.
3. A Weisser családnév alakváltozata, amely az 1,b-én kivül lehet
a, foglalkozásnév a német weissen, meszel, fehérít igéből.
b, ragadványnév a középfelnémet wissaere, gáncsoskodó, gyötrő melléknévből.

1707.04.07  Lorenz Preyer ügye 2

Wenzel Hirschel szíjgyártó a Kovácsiból való Lorenz Preyer ellen a túl magasra emelkedő kamat miatt beadvánnyal fordul a tanácshoz, amely mindkét felet berendeli a következő tanácsnapra. 

1704.11.14  Lorenz Preyer ügye

A budai tanácsülési jegyzőkönyv szerint, Franz Scharl ( Újlak ) három hetet kap Lorenz Proyerrel ( Nagykovácsi ) szemben fennálló adósságának rendezésére, különben áristomba vetik. 

Beller név jelentése

A Pellerek eredetileg Bellerek voltak még Hundersingenben, azután Vörösváron a bécsi nyelvjárás hatására változott meg a név. Ez egy délnyugat Németországban elterjedt név, felügyelőt, várnagyot jelent. Az ófrancia baillir - felügyelni szóból származik, Württemberg déli részén a leggyakoribb. 

Alexander Dampier bíró

Ő volt Johann Heinrich Zang ősapám házassági tanúja. 

1630 körül születhetett Liege / Lütich tartományban, ez ma Belgium része. 

1651.11.13-án jelent meg Stockstadt am Main városában amikor feleségül vette Anna Maria Rodenbüchert. Tőle született fia Johann Remackel 1652.08.28-án Stockstadtban. 

1690.01.06-án vette feleségül második feleségét Maria Charitast. 

Alexander Dampier 1698.11.04-én halt meg Stockstadtban. 

1703.01.16 Tobias Krempel ügye

A budai tanács bizonyságlevelet állít ki a Borosjenőt ( Pilisborosjenő ) bérlő Tobias Krempel tanácsos ( pék - molnár ) tevékenységéről. Wenzel Hirschel szíjgyártó, Veit Hueber kovács, Johann Kurtz asztalos, Joseph Stadler gombkőtő, Matthias Janosch üveges, Michael Strell asztalos, Georg Hueber asztalos, Ignaz Leischner nyerges, Kaspar Grueber varga budai polgárok hiteles vallomásukkal tanúsítják: Krempel bérletének kezdetén, 1695-ben a borosjenői lakosok nagyon szegények voltak, az új bérlő azonban pénzzel, jószágokkal és élelmiszerekkel segítette őket. Nem földesúrként, hanem atyaként bánt a falusiakkal, így segítségének köszönhetően a tanúvallomás idejére a település lakossága szemmel láthatóan összeszedte magát és kifejezetten jó körülmények közé került. A tanúk vallomásukat esküvel is megerősítik. Itt az az érdekes, hogy Pilisborosjenőt 1695 és 1703 közt Tobias Krempel bérelte. 

1703.06.11 Heinrich Lambeck ügye

A budai közgyűlési jegyzőkönyv szerint Heinrich Lambecket Menegatti és a serfőzők céhének sértegetése miatt megkövetésre és háromnapi áristomra ítélik.

Lambeck előbb sefőzőlegény volt, majd Wurmb péknél volt kocsmáros. 1703.június 7-én megjelent ő is a sefőzők céhének pesti gyűlésén. Először a céh ürömi mestereit kezdte el gyalázni, majd az egész céhre tett becsületsértő kijelentéseket, ezért tették ki a céhből és kellett más megélhetés után néznie. A pesti serfőzőcéh elégtételt és bírság kivetését kérte. Itt az az érdekes, hogy Ürömön több serfőző mester is élt. 

1703.08.14  Stephan Pissor ügye 4

Stephan Pissor, az ortodox rácok volt jegyzője letette azt a 62 forint 30 krajcárt, amivel a Törökbálintra költözött Stofrag tartozott és amelyre már más rác hitelezői bejelentették zárolási igényüket. Stephannak, aki Stofrag budai házát megvásárolta, tizenöt nap áll rendelkezésére a hátralékban maradt összeg rendezésére, ezt a 32 forint 16 krajcárt augusztus 28-án le is fizette.

1703.07.30 Stephan Pissor ügye 3

Az ortodox rácbíró megfelelőnek találja a tizenöt napos határidőt a rác írnok Stephan adósságának kifizetésére.

1703.07.27 Stephan Pissor ügye 2

A jezsuita rektor Georg atya ( Törökbálint a jezsuiták birtoka volt ) közvetítésével viszontkeresetet nyújt be azzal a rác Pissorral szemben, aki Budáról Törökbálintra költözött és Zyrno Matthias tanúsítványa alapján 14 forint 56 dénár régi hátraléka van, Peter Bergernek pedig tanúsítványa vagy részletes kimutatása szerint 62 forint 8 dénárral tartozik, más rácok pedig zálogigényt jelentettek be vele szemben. A rektor 1702.október 9-én írásban kezességet vállalt. A volt ortodox jegyző elismeri világos adósságnak azt az összeget, amellyel Stofragnak a tőle megvásárolt budai házért még tartozott. Pissor augusztus 28-án a 62 forintot lefizette Wabler kezébe. Itt az érdekes, hogy ezek szerint még éltek ekkor ortodox szerbek Törökbálintban. 

1703.04.27 Stephan Pissor ügye

A tanács megparancsolja a rác írnoknak, hogy nyolc napon belül helyezze letétbe azt a 25 forintot, amivel Törökbálintra tartozik, addig áristomba tartják.

1699.11.20 Jakob Jakschitz ügye

Jakob Jakschitz határidőt kap, hogy az Andreas Croath-féle házra eső és a Szentháromság-szoborra leteendő 38 forint 38 krajcáros büntetést következő Pál-napig megtérítse, amit bíróság előtt megigér. Utólag megjegyzik, hogy december 4-én megfizetett 29 forint 57 krajcárt.

1699.06.12 Andreas Croath ügye 3

Andreas Croath június 1-jén és 10-én tárgyalt ügyében a tanács következőkről határoz: bíróságilag eldöntik, hogy örökre hagyja el a várost és az országot, amire a vádlott leteszi a békeesküt. Megesküszik arra is, hogy a Szentháromság-szoborra szánt pénzbüntetést, pontosan 38 forint 38 krajcárt, letiltotta Jakob Jakschitz ( Jaksics ) mostani törökbálinti lakosnál, amit meg kell vizsgálni. Itt Jakob Jaksics említése az érdekes, aki ekkor már Törökbálinton lakott. 

1699.06.10  Andreas Croath ügye 2

Andreas Croath ügyében: a ládát szétverve, a ruhákat összekötözve megtalálták a mezőn egy bokorban, a pénzt 2 forint 30 krajcár kivételével a lóistállóban találták. Croath kihallgatását folytatták, beismerte tettét, ezért elvették polgárjogát, örökre el kell hagynia a várost, valamint pénzbüntetésként a házán lévő 40 forint a városra száll. Amíg a kártalanítás meg nem történik, ideiglenesen a következő ülésnapig, továbbra is marad az áristomban.

1699.06.01 Andreas Croath ügye

A budai tanácsülési jegyzőkönyv szerint Nikolaus Wesseli horvátvárosi lakos előadja, hogy ládája, amelyben az ő és testvére ruhái és 35 forintnyi pénze volt, elveszett a szobájából. Mivel a házban nem volt senki, csak sógora Andreas Croath, ezért mindenképp ő lehetett a tettes. Előállítja Margaretha Quah-t, Huszár Anna Mária és Anna Oczina asszonyokat, akik azt vallják, hogy Croath múlt szombaton a mezőre ment szekerén két lefedett ládikóval, amiken ült, az ő szekérládája pedig hátul volt. Croath mindezt tagadja és csak azt ismeri el, hogy kocsiján ült a szekérládáján. A három tanú a szembesítés során azonban azt mondja hogy visszafelé is látta az ő saját ládáját, de hogy min ült, azt lefedte és erre készek megesküdni. Wesseli elmondja még, hogy Croath a két gyerekének adott a kezébe egy szelet kenyeret, ahogyan a lónak szokás, majd elküldte őket, de Croath ezt nem hajlandó elismerni. A súlyos körülményre tekintettel Croathot áristomba zárják.

1703.12.29

A budai tanácsülési jegyzőkönyv egy váltóügyet tárgyalt. Anna Elisabetha Sommer a sziléziai Boroszlóban ( Bresslau ) született, apja von Roitsch báró katonájaként esett el, anyja Anna Elisabetha Rogenbogin volt, fiatalon árva lett. Három évig volt házas Karl Sommer posztókészítővel, aki egy éve halt meg Eszéken. A házasságból egy gyerek született Maria Magdalena, aki most Nagykovácsiban él. Az asszony barátja egy evangélikus lelkész a Boroszlóban lévő Neustadtban, ő nem tud a váltóról és a levelekről. Sommerné ragaszkodik az általa korábban mondottakhoz és megnevezi Christiant, von Planckhenheim báró komornyikját és egy másik barátját, a boroszlói Seidlstatt szindikust. Végül a nő a levelekkel való szembesítése után beismeri, hogy ezeket Julius Waibel festő polgár írta, de írt neki néhány levelet a hajdani vörösvári plébános, Leopold is. Waibel a leveleket 1-1 garasért készítette, de egy hétkrajcárost ( Sibner ) is adott neki. A festő némi mentegetőzés után beismeri tettét, ezért átmenetileg áristomra itélik. Az ügy végül úgy zárult, hogy a többieket levelek hamisítására ösztönző nőt könyörületességből és mert közben jártak érte, csak kiutasították a városból, más büntetést nem kapott. A szövegben a hajdani vörösvári plébános Leopold említése az érdekes. 

1703.12.15

A budai tanácsülési jegyzőkönyv szerint Johann Ulrich Mundtbrodt vörösvári mészárosmester fordult segítségért a tanácshoz, amely részletes jelentést kért a budai mészáros céhtől.

1699.10.29

Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái könyvben írták. A rácok, akiket letétbe helyezett összeg miatt bírságoltak meg, kifizetik a büntetéspénzt 26 forint 11 krajcárt. A pénzt átadták a vörösvári Krapf-uradalom vadászának, Dávidnak. A fennmaradó 3 forint 49 krajcárt azonban még ténylegesen rendezniük kell. A szövegben érdekes Dávid említése, aki vadász volt Vörösváron ekkor. A földesúr ekkor Franz Joseph Krapf bécsi udvari kamarai tanácsos volt.

Obermarchtal kolostor birtokai

A kiírt helynevek a kolostor birtokai voltak a 18.században.

Hundersingen

Hundersingen 1974 óta Herbertingen része.

Obermarchtal Szent Orbán plébániatemplom

A falunak volt egy külön plébániatemploma, 998.02.11-én szentelték fel a faluban élő híveknek. A déli falban fennmaradtak a román kori ablakok fülkéi. Jodokus Blank apát alatt ( 1461-1482 ) újjáépítették a templomot és Szent Orbánnak szentelték. Simon Götz apát idején ( 1482-1514 ) festették ki a kórust. A főhajót 1730 és 1740 közt átépítették barokk stílusban.

Obermarchtal kolostor nyári ebédlő-tükörterem

A kolostor leghíresebb része a tükörterem, 17 nagy és 140 kisebb tükör van benne, stukkófestés és falfestmények. Az építész Johann Caspar Bagnato, a stukkók Francesco Pozzi művei, a festő Jőseph Ignaz Appiani volt. 

Obermarchtal kolostor káptalan ház

A kolostor káptalan házában tartották tanácskozásaikat a kanonokok, itt főleg a padok kiemelkedő művészeti értékűek, 1707 és 1713 közt készültek, Andreas Etschmann, Hans Heinrich Schlegel és Georg Anton Machein művei.

Obermarchtal kolostor káptalan terem

káptalan terem székei

Szent Tiberius kultusz Obermarchtalban

A 17.században Rómában sok szent csontjait exhumálták és eladták Európa más országaiba. 1626-ban Johann Anton Tritt püspök ajándékozta a szent fejét Johann Engler ( 1614-1637 ) apátnak. Ezután sok zarándok érkezett a környékről, különböző ügyekben kérték a segítségét : állatbetegségek ellen, túl sok eső ellen, betegségek ellen, boszorkányok elleni védelem. Neves csodatétele az volt, hogy a szent feje megvédelmez a fej betegségei ellen. A legnevesebb csoda az volt, hogy egy lány Oberwachingenből, aki öt éven keresztül volt vak, az orvosok azt mondták nem lehet rajta segíteni. A lány az anyjával együtt volt a templomban imádkozni, amikor így szólt az anyjához: Kedves anya, mik ezek a padok és hogy csillog az oltár ? Nyolc nap múlva meggyógyult teljesen. A kolostor felhasználta a kultuszt, hogy legyen elég pénze a kolostor felújítására. Úgy tartották hogy szerencsét hoz és véd a balesetek ellen. 1727-ben épült egy kápolna a templomban és ott egy Szent Tiberius oltár a mártír fejének elhelyezésére. A kolostor krónikája szerint egyszer tíz napig tartott a vihar és féltek hogy elpusztul a kolostor, de ekkor megjelent Szent Tiberius feje a felhők közt és feloszlott a vihar. Amellett hogy a kolostor egyik védőszentje volt, külön ünnepnapot is tartott számára a kolostor, november 10-én volt Szent Tiberius napja, ilyenkor egy vörös bársony párnára helyezték az ereklyét, vörösbe öltözött a pap és megáldották a jelenlévők fejét, Az egyik ősöm Tiberius Isak is a szentről kapta a nevét, a közeli Dietershausenban született 1701.10.09-én Christoph Isak és Walburga Henckler fiaként. Itt következik a Szent Péter és Pál templomban lévő Tiberius oltár képe. 

Obermarchtal Szent Péter és Pál templom Szent Norbert oltár

A Szent Norbert oltár 1738-ban készült, Anton Stapf műve.

Obermarchtal Szent Péter és Pál templom Szent Pius oltár

A Szent Pius oltár 1732-ben készült, Franz Anton Rogg műve.

Obermarchtal Szent Péter és Pál templom Rózsakeresztoltár

A Rózsakeresztoltár 1696-ban készült, Andreas Etschmann műve.

Obermarchtal Szent Péter és Pál templom főoltár

Az oltár 1701-ben készült, oldalt a premontrei rend két védőszentje Szent Ágoston és Szent Norbert szobra. Az oltárképen Szűz Mária, Szent József és a templom védőszentjei láthatóak.

Obermarchtal Szent Péter és Pál templom keresztelőmedence

Obermarchtal Szent Péter és Pál templom emlékkő és fogadalmi kő

emlékkő

fogadalmi kő

Obermarchtal Szent Péter és Pál templom a kórus székei

A kórus székeit Paul Speisegger készítette 1690-ben.

Obermarchtal Szent Péter és Pál templom szószék

A szószék 1711 és 1719 közt készült, Georg Anton Machein műve.

Obermarchtal Szent Péter és Pál templom belső

Obermarchal kolostor 2

A kolostor fontos ereklyéje Szent Tiberius fej ereklyéje, 1625-ben készült, az elhelyezésére a 1727-ben készült Szent Tiberius oltár szolgál. A szent egy keresztény vértanú, 303-ban halt meg. A kolostorban premontrei kanonokok éltek 1711-ben 39-en voltak. A kolostorban komoly zenei és irodalmi élet folyt, itt élt Sebastian Sailer költő ( 1714-1777 ), Isfried Kayser ( 1712-1771 ) és Sixt Bachmann zeneszerző. A kolostor a németországi boszorkányüldözés egyik központja volt a 16-18 században, boszorkányperek folytak itt 1586 és 1596, 1627 és 1628, 1745 és 1757 közt, nagyjából 60 halálos áldozat volt, ebből 7 a 18.században. A templom oltárai az elején a Thumb testvérek művei, akik Bregenzből jöttek, a főoltár is az ő művük, a szentek és egyházpatrónusok tiszteletére,  1701-ben szentelték fel a templom két tornyával együtt. A főhajóban található kórus faragványai 1672-ben készültek, a székek Paul Speisegger művei 1690-ben. A főhajóban a fehér stukkó Johann Schmuzer műve, a mennyezeten színes festmények vannak. Az orgona rokokó stílusban készült, Johann Nepomuk Holzey műve.

Obermarchtal Szent Péter és Pál kolostor templom

Obermarchtal kolostor

A régi sérült épület helyébe 1686 és 1769 közt épült az új barokk kolostor. A kolostor temploma a Szent Péter és Pál 1686 és 1701 közt épült fel. Michael Thumb, Christian Thumb és Franz Beer építette. A belseje korai barokk, fehér stukkó festés, sok oltár. A kórus székei Paul Speisegger művei 1690. Az orgona készítője Johann Nepomuk Holzhey ( 1782-1784 ). A sekrestye faragott tölgyfa szekrénye is művészi. A kolostor káptalan házában tartották gyűléseiket a szerzetesek. Itt a padok kiemelkedő értékűek, 1707-1713 közt készültek, Andreas Etschmann, Hans Heinrich Schlegel és Georg Anton Machein művei. A leglátványosabb a kolostorban a nyári ebédlő - tükörterem, 17 nagy és 150 kisebb tükör van benne, stukkófestés és falfestmények. Az építész Johann Caspar Bagnato, a stukkók Francesco Pozzi művei, a festő Joseph Ignaz Appiani. 

A kolostor és a végén a Szent Péter és Pál templom

Heuneburg ruhaminta

Heuneburgban találtak egy kelta női sírt a Kr.e 6.századból. Rekonstruálták az itt talált női ruha szövetének mintáit. 

Obermarchtal

A település már a kelták idején lakott volt, 2600 éves települést és sírokat találtak a régészek. A 7-8 században említették először a települést a következő neveken: Marchotala, Marahtale, Mahrtale. A név,  az alemann ló elnevezésből - marah - származik. Később egy sziklán itt épült egy kolostor, Halahof és felesége Hidiberg alapította Marhctala monostor néven. Fiúk Agylolf gróf 776-ban átadta a bencés Szent Gallen kolostornak, fennmaradt erről egy oklevél ott. A helyén a 10.században egy várat építettek a sváb hercegek. A várnegyedben 993 előtt épített II.Hermann herceg egy Péter és Pál apostoloknak szentelt templomot. A vár előtt épült meg a mai plébániatemplom 998.02.11-én szentelték fel. A kolostor vezetői nemesi családokból kerültek ki, akik gyakran elhanyagolták kötelességeiket. Ezért 1171-ben gróf Hugo von Tübingen egy harmadik kolostort alapított, egy premontrei kolostort , 12 szerzetest és néhány apácát hívott, 1802-ig létezett ez a kolostor. A vár alatt és a kolostor körül keletkezett települést Obermarchtalnak nevezték el, lejjebb a Duna mentén keletkezett települést Untermarchtalnak nevezték. A kolostor nagy vagyont szerzett adományokból és vásárlásból, fénykorában a 18.században,  9 plébániával rendelkező falut és 14 kisebb falut birtokolt 6000 lakossal, 1400-ban apátság lett a kolostor. 1500-ban szabad birodalmi apátság, az apát a Reichstag képviselője lett. A harmincéves háborúban ( 1618-1648 ) súlyosan megsérült az apátság épülete, 1686 és 1769 közt egy új apátság épült. A templomot barokk stílusban kezdték építeni, a kolostor tükörtermét már rokoko stílusban fejezték be. 1802-ben szekularizálták / államosították a kolostort, a szerzeteseket elűzték, eladták egy bajor hercegi családnak, a Thurn und Taxis családnak.

Georg Kess és Walburga Metzger

Georg Kess ( 1630-1708 ) 1630 körül született, Röthenbach településen Allgäuban, ami a Monfort- Langenargen uradalom része volt, szülei Simon Kess és Margaretha Storn lehettek, ők csak 1646-ban jelentek meg Obermarchtalban Norbert fiúk születésekor.
Georg Kess első házasságát 1656.11.19-én kötötte Anna Scheffolddal.
Walburga Metzger 1648 körül született Dobelban, ez Uttenweiler része, Jakob Metzger ( ? - 1679.03.27 ) és Barbara Baier lányaként. 1669.06.16-án kötöttek házasságot Obermarchtalban. Gyerekeik közül ősöm volt: Ursula 1679.04.11, Mathias 1683.09.18, Michael 1686.09.05.
Georg Kess, Walburga Metzger és nyolc gyerekük 1692.09.12-én vándoroltak ki Vörösvárra, az 1696-os Urbáriumban is összeírták Vörösváron Georg Kesst.
Walburga Metzger 1708.08.29-én. Georg Kess 1708.10.22-én halt meg Vörösváron. 

1632.07.04 Hundersingen

A 30 éves háború következtében, a svéd hadsereg megtámadta és kirabolta ezen a napon Hundersingen, Marbach, Dürmentingen településeket.

1622 Hundersingen

A Mengenben lévő kolostor urbáriumában több hundersingeni polgár adóssága szerepel: köztük volt Jakob Beller 5 Guldenes tartozása. 

Heuneburg kelta fejedelmi sírok

Heuneburg a kelta korban igazi nagyvárosnak számított, Kr.e 620 és 470 közt nagyjából 10 000 lakosa volt. Számos halomsírt találtak a környékén. Találtak egy fejedelmi sírt a 7.századból, ahol több családtag volt eltemetve, részben már ki volt fosztva, itt volt eltemetve többek közt egy kelta kocsi, bronz ívóedények, nyíltegez, nyílhegyek, kések, üveg és borostyán ékszerek. A közelben Bettelbühl városában találtak egy érintetlen kelta hercegnői sírt 2010-ben , Kr.e 600 körül készült. A sírban arany, borostyán, bronz ékszereket és gyöngyöket találtak. 

Heuneburg kelta fejedelmi központ

Heuneburg egy fennsík a Duna mentén, Hundersingen része. Már a Kr.e 4.évezredben lakott volt. A bronzkorban Kr.e 17.században sáncok épültek a település körül.
A Kr.e 13-12 században a mai Oberschwaben területének  egy kereskedelmi központja  volt itt. A Dunán szállították az árukat a Bodeni-tó vidékére. Később a kereskedelmi útvonalak a Rhone és Saone völgyén át a görög gyarmatvárosba Massalia ( Marseille ) vezettek.
A területen két kelta település volt, az egyik a 6.század közepén pusztult el. A újjáépült településen már fémfeldolgozás is folyt és a megtermelt lent is itt dolgozták fel szövetnek. Az ötödik században a második település is leégett, ezután lakatlan volt a terület, a 11.században, a középkorban épült újra itt település. Elképzelhető hogy ez a település volt a Hérodotosz görög történetíró által emlegetett kelta város, Pyrene, amely a legnagyobb település volt az Alpoktól északra a Kr.e 5 században.
A környéken kelta halomsírok találhatók. A kelta törzsek vezetői a fejedelmek a saját klánjukra támaszkodva irányították a törzset, Az itteni kelta fejedelmek a Dunán szállított áruk után szedett vámból gazdagodtak. Kereskedelmi kapcsolatban álltak a görögökkel, etruszkokkal, más kelta törzsekkel, kapcsolatban álltak még a Balti-tenger vidékével is, ahonnan borostyánt importáltak.
Az emberek nagy házakban éltek a településen, egy egész nagycsalád élt együtt, itt voltak még tároló helységek és műhelyek is, ezekben voltak például a szövőszékek. Megtalálták a fémfeldolgozó műhelyeket is. A települést körbevevő falat görög mintára építették, megtalálták görög kerámiák töredékeit is itt. 

Heuneburg Kr.600 körül

Heuneburg Kr.e 6.század

Heuneburg kelta lakóház

Baumburg vár 2

Az ábrán felül a vár elhelyezkedése és tervrajza látható. Az alsó ábrán egy miniatúra Konrad von Buwenburgról, 1320 körül készült. A Codex Manesse tartalmazta, a kódex egy középkori énekeskönyv volt, 135 Minnesänger verseit tartalmazta, először egy portré volt a költőről és utána a versei. Az ábrán Konrad von Buwenburg az, akinek a sólyom van a kezén.

Baumburg / Buwenburg vára

A vár Hundersingenben volt, egy földdombra épült, aminek a magja egy kelta sírhalom volt. Hundersingen első urai a várról nevezték el magukat, von Baumburg, majd von Buwenburg család. Hundersingent először 1090-ben említették, akkor még Hundersingin volt a neve. A Hundersingin eredhet vagy a Huntaren csoport vezetője elnevezésből vagy egy személynévből. A Huntaren csoport tagjai frank katonák voltak. A 7.század óta itt élhettek, mert találtak régészeti leleteket a korból, de lehet hogy alemannok hagyták hátra a leleteket. A Huntar szó a Hundertschart ( százas sereg ) szóból származik, a feladatuk az utak és stratégiai pontok őrzése volt. Hundersingen urai nemesek voltak, 1090-ben Dietrich von Hundersingen volt Baumburg ura. A család a 13.század közepén kihalt. 1150 körül említenek egy Mangold von Hundersingen grófot. Azután miniszteriálisok birtokolták Hundersingent, akik a Grüningen-Landau grófok szolgálatában álltak. Ehhez a nemesi családhoz tartozott a Minnesänger ( dalnok ) Konrad von Buwenburg, aki 1300 körül élt. A várat lebontották 1300 és 1335 közt. A várdomb 1344-ben a Württemberg grófok tulajdona lett, a Grüningen-Landau grófok után. Később a von Hornstein család szerezte meg. 1558-ban lett a Heiligkreuztal kolostor tulajdona, ők 1304 és 1558 közt fokozatosan szerezték meg Hundersingent, 

Baumburg várdombja

Hundersingen Szent Márton templom főoltár

Hundersingen Szent Márton templom
szószék és Pieta szobor

Hundersingen Szent Márton templom 2