Sarepta és a morva testvérek

A morva testvérek már 1729-ben megjelentek az Orosz birodalom területén, tagjaik Észtországban és Livóniában térítettek, Zinzendorf gróf is meglátogatta a közösséget, 1742-ben már 13 500 tagja volt ott az egyháznak. 

1763-ban II. Katalin cárnő német telepeseket hívott Oroszországba. Az orosz állam képviselői tárgyaltak a morva testvérek képviselőivel, akiknek az egyik célja a térítés volt a pogány népek közt. Az oroszok erre a célra a a vad. nomád kalmüköket ajánlották nekik. 

1765-ben érkezett Herrnhutból az első öt egyháztag Caricinbe, a kalmük sztyeppe vidékére, itt létrehozták Sarepta települést. A projekt gazdaságilag sikeres volt, 1768-ban dohánygyárat hoztak létre és egy pamutfeldolgozó üzemet. Ezenkívül szőlőt termeltek és 1773-ban egy gyógyfürdőt hoztak létre, amit sokan látogattak. Gazdaságilag virágzott a település.

A fő cél, a térítés, viszont kudarcba fulladt, az oroszok közt tilos volt téríteniük, a testvérek nagy nehezen megtanultak oroszul, viszont a kalmükök nem nagyon tudtak oroszul, a kalmük nyelv megtanulása viszont nem nagyon ment. A kalmükök kereskedni voltak csak hajlandóak, a térítés nem érdekelte őket, Az orosz hatóságok 1822-ben megtiltották a testvéreknek a térítést a kalmükök közt. 

Végül a testvérek feladták és 1892-ben az utolsó egyháztag is visszatért Herrnhutba.

Gammalsvenskby

Ez a település svéd neve, németül Altschwedendorf, 1782-ben alapították evangélikus svéd telepesek, Ukrajnában, Herszon megyében fekszik.
Az itt élő svédek eredetileg Észtországban éltek Dagö szigetén, a szigeten már az 1200-as évek óta éltek svédek, 1237-től a Német Lovagrend, 1560-tól dán, 1582 után svéd, 1721-től orosz terület.

Az itt élő svéd parasztok szabadok voltak, nem kellett adót fizetniük, 1780-ban 2000 svéd élt a szigeten. Az orosz hatóságok 1779-ben már adóztatni akarták őket. Majd 1781 márciusában Katalin cárnő kiadott egy rendeletet. Ebben kötelezett ezer itt élő svédet hogy telepedjenek át Ukrajnába, ahol szabad parasztként élhetnek az állami földeken, négy év adómentességet kaptak és különböző támogatásokat. Létrehozhatták saját önkormányzatukat, saját templomot építhettek és ők választhatták meg a papjukat.

Az út 2000 km hosszú volt, 1781 augusztustól 1782 májusig utaztak oda, csak 535-en érkeztek meg az új faluba, amely Beriszláv várostól keletre volt 15 km-re, a Dnyeper folyó közelében. Azonban nem voltak készen a házak amit ígértek nekik, ekkor 336 ember tűnt el, 135-en éltek ott 1783-ban.

1804 és 1806 közt három új német falu épült a közelben, Schlangendorf és Mühlhausendorf evangélikus, Klosterdorf katolikus volt. Mivel a németek voltak többen, sok vitája volt a két közösségnek, a földeken vitatkoztak és hogy a evangélikus papok és tanárok általában németek voltak, ezt sérelmezték a svédek. 

A 19.század végén az itt élő svédek kapcsolatba léptek az őshazával, a Svédországban és Finnországban gyűjtött adományokból saját svéd templom épült 1885-ben. Sok svéd jött látogatóba, de az első világháború miatt megszakadt a kapcsolat. 

1929-ben 885 itteni svéd kivándorolt Svédországba, ezek közül 19 család, 94 ember Kanadába vándorolt tovább, 1930-ban 250 ember visszatért a faluba, a kellemesebb éghajlat és a honvágy miatt. Ezek kénytelenek voltak kollektív gazdaságot létrehozni, 1932-ben és 1933-ban itt is sok halálos áldozata volt az ukrajnai éhínségnek. 1937-ben és 1938-ban 18 embert végzett ki a szovjet titkosrendőrség a faluból. 1941-ben a német csapatok elfoglalták a falut. 1943-ban őket is evakuálta a német hadsereg Lengyelországba. A háború végén 150 svédet elfogott a szovjet hadsereg Németországban és elvitték őket a Gulágra. A szerencsésebbek hazatértek a szülőfalujukba. 

A Szovjetunió feloszlása után az itt élő 200 svéd kapcsolatba lépett Svédországgal, az itteni evangélikus egyházt támogatja a svéd egyház.

A svéd evangélikus templom

Schwedendorf elhelyezkedése