Örmények a Krímben és Ukrajnában

Már a 10.században éltek örmény kereskedők, kézművesek és zsoldosok a Kijevi Rusz állam területén. A 11.században elfoglalták a szeldzsuk törökök Örményországot, egy nagy csoport örmény menekült telepedett le a Krímben. Főleg Kaffa, Szudak és Solcati városokban telepedtek le.

Kisebb örmény közösségek alakultak örmény menekültekből a 12 és 15.században Kijevben, Podoliában, Volhíniában és Galíciában, ahol Lvov volt a központjuk. Lvovban 1364-ben létrejött egy örmény egyházmegye. 

1340-ben III.Kázmér lengyel király Volhíniát és Galíciát Lengyelországhoz csatolta, Az ott élő örmények megkapták a zsidók jogállását, szabadon gyakorolhatták a vallásukat és saját bíráik ítéltek felettük. 

A Krím fontos kereskedelmi központ volt, itt ért véget a keleti karavánkereskedelem az Arany Horda területén, tovább nőtt a jelentősége amikor 1267-ben a genovaiak átvették a déli kikötőket. 

Az örmények fontos szerepet töltöttek be a genovai kereskedők szolgálatában mint kereskedelmi ügynökök és katonák. A 14 és 15.században több tízezer örmény menekült ide Örményországból és Oroszország déli fejedelemségeiből a mongolok elől. Ekkor egyes nyugati krónikások Armenia maritima néven emlegették a Krím félszigetet.

A Krímben a 14.század közepén alakult egy örmény egyházmegye, csak Kaffa városában 44 örmény templom és 46 ezer örmény hívő élt. 

Miután 1475-ben a törökök elfoglalták a genovai telepeket a Krímben és deportálták lakóikat, véget ért az örmény fénykor a Krímben. Sok örmény kivándorolt innen Konstantinápolyba, Bulgáriába és a Lengyel-Litván államba. A megmaradt örmény közösségeket 1778-ban Nagy Katalin cárnő áttelepítette a Rosztov am Don régióba. Ezek többsége később visszatért, mivel 1783-ban Oroszország elfoglalta a Krím félszigetet.

A Lengyel királyságban Lvov volt az örmények központja, az itt lévő örmény püspöki székhely miatt. A 17.század elején 2500 örmény élt a városban. Az itt élő örmény kereskedők fontos szerepet töltöttek be a Törökország, Perzsia és Oroszország felé irányuló kereskedelemben. 

1689-ben Lvovban az örmény püspök csatlakozott a katolikus egyházhoz, de az örmények régi ritusai megmaradtak. Ekkoriban gazdaságilag is lehanyatlott Lengyelország, tehát a vallási és gazdasági okokból sok örmény kivándorolt ( akik nem fogadták el a vallási uniót ) Oroszországba, Konstantinápolyba, Havasalföldre és Perzsiába. Miután a 18.század végén felosztották Lengyelországot, egy részük orosz, a másik rész osztrák uralom alá került.

 1783-ban a Krím orosz uralom alá került, később visszatért a 1778-ban kitelepített örmények többsége és sok örmény érkezett a Török birodalomból is, ezek új településeket hoztak létre.

1944-ben deportálták a szovjet hatóságok a Krímből az itteni örményeket, csak az 1960-as években térhettek vissza.

A Krími németek

1783-ban Katalin orosz cárnő elfoglalta a Krími tatár kánságot, a krími tatárok többsége Törökországba menekült. A terület új kormányzója Patyomkin herceg, orosz, ukrán, bolgár, balti, görög, örmény telepeseket hívott ide. Az ott maradt tatárok, a terület kopár belső területeire szorultak vissza. A cárnő 1784.február.22-én kiadott egy nyilatkozatot és Európából telepeseket hívott Kherson, Szevasztopol és Feodoszija újjáépítésére, ez ekkor nem még járt sikerrel.

I.Sándor cár 1804-ben már sikeresen hívott német, svájci és olasz telepeseket a félszigetre.

Az első települések: 

1804 Herzenberg, 

1805 Friedental, ide 25 család jött Württembergből és 7 Svájcból

1805 Heilbrunn, ide 40 család jött Württembergből

1805 Starij Krím

1805 Szudak, ide 16 család jött Württembergből

1805 Zürichtal, ide 49 család jött Svájcból

1806 Neusatz, ide 36 család jött, ebből 27 Württembergből

1810 Kronental, ide 57 család jött, 52 Badenből, 7 Württembergből

Az első telepek a Yayla-hegységben jöttek létre, többségében bort termelő sváb parasztok vándoroltak be. Azonban csak Sudak településen tudtak jó bort termelni, a többi telepen nem. Idővel túlnépesedtek a kolóniák és az orosz arisztokratáktól vett földeken új telepeket hoztak létre. Később mennonita telepesek is bevándoroltak a félszigetre. 

Későbbi leánykoloniák: 

1849 Neudorf, 1871 Deutsch-Alataj, 1874 Mengermen-Deutsch, 1879 Neuhoffnung, 1885 Kitai, 

1890 Akscheich,  Bergyanszkból jött svábok alapítják

A Krímben 1915-ben 314 településen éltek németek.

1926-ban a Krím félszigeten 43600 német élt, a terület népességének 6.1 %-a

1939-ben 60 000 német élt ott, a népesség 5,5 %-a.

1941-ben a szovjet hatóságok kitelepítették az itt élő 53 000 németet Kazahsztánba.

1942 elején a Kercsben élő 2000 olaszt is deportálták, ők 1820 és 1870 közt két hullámban vándoroltak be ide.

1944 nyarán a visszatérő szovjet hadsereg deportálta a félszigeten élő 180 000 tatárt, 14 500 görögöt, 12 000 bolgárt, 11 300 örményt.

Most 3000 német él a Krím félszigeten.

Gammalsvenskby

Ez a település svéd neve, németül Altschwedendorf, 1782-ben alapították evangélikus svéd telepesek, Ukrajnában, Herszon megyében fekszik.
Az itt élő svédek eredetileg Észtországban éltek Dagö szigetén, a szigeten már az 1200-as évek óta éltek svédek, 1237-től a Német Lovagrend, 1560-tól dán, 1582 után svéd, 1721-től orosz terület.

Az itt élő svéd parasztok szabadok voltak, nem kellett adót fizetniük, 1780-ban 2000 svéd élt a szigeten. Az orosz hatóságok 1779-ben már adóztatni akarták őket. Majd 1781 márciusában Katalin cárnő kiadott egy rendeletet. Ebben kötelezett ezer itt élő svédet hogy telepedjenek át Ukrajnába, ahol szabad parasztként élhetnek az állami földeken, négy év adómentességet kaptak és különböző támogatásokat. Létrehozhatták saját önkormányzatukat, saját templomot építhettek és ők választhatták meg a papjukat.

Az út 2000 km hosszú volt, 1781 augusztustól 1782 májusig utaztak oda, csak 535-en érkeztek meg az új faluba, amely Beriszláv várostól keletre volt 15 km-re, a Dnyeper folyó közelében. Azonban nem voltak készen a házak amit ígértek nekik, ekkor 336 ember tűnt el, 135-en éltek ott 1783-ban.

1804 és 1806 közt három új német falu épült a közelben, Schlangendorf és Mühlhausendorf evangélikus, Klosterdorf katolikus volt. Mivel a németek voltak többen, sok vitája volt a két közösségnek, a földeken vitatkoztak és hogy a evangélikus papok és tanárok általában németek voltak, ezt sérelmezték a svédek. 

A 19.század végén az itt élő svédek kapcsolatba léptek az őshazával, a Svédországban és Finnországban gyűjtött adományokból saját svéd templom épült 1885-ben. Sok svéd jött látogatóba, de az első világháború miatt megszakadt a kapcsolat. 

1929-ben 885 itteni svéd kivándorolt Svédországba, ezek közül 19 család, 94 ember Kanadába vándorolt tovább, 1930-ban 250 ember visszatért a faluba, a kellemesebb éghajlat és a honvágy miatt. Ezek kénytelenek voltak kollektív gazdaságot létrehozni, 1932-ben és 1933-ban itt is sok halálos áldozata volt az ukrajnai éhínségnek. 1937-ben és 1938-ban 18 embert végzett ki a szovjet titkosrendőrség a faluból. 1941-ben a német csapatok elfoglalták a falut. 1943-ban őket is evakuálta a német hadsereg Lengyelországba. A háború végén 150 svédet elfogott a szovjet hadsereg Németországban és elvitték őket a Gulágra. A szerencsésebbek hazatértek a szülőfalujukba. 

A Szovjetunió feloszlása után az itt élő 200 svéd kapcsolatba lépett Svédországgal, az itteni evangélikus egyházt támogatja a svéd egyház.

A svéd evangélikus templom

Schwedendorf elhelyezkedése

Sarepta

Ezt a települést a német nemzetiségű morva testvérek alapították 1765-ben Caricin ( ma Volvográd ) közelében, a Volga egyik mellékfolyója a Sarpa mellett, a kalmük sztyeppén, Asztrahán kormányzóságban.

II. Katalin 1763-as bevándorlási felhívása hatására érkezett az első öt morva testvér Németországból 1765-ben és alapította meg a települést, később még többen követték őket. A település 25 km-re feküdt Caricin várostól. 1767-ben vízvezetéket építettek a testvérek a hegyekből. Megkapták az orosz kormánytól a 30 éves adómentességet. 1768-ban dohány és pamut gyárat hoztak létre. Az itt termelt textíliák közkedveltek voltak az egész Volga-vidéken. 1771-ben 66 telepes élt itt.

A kolónia neves volt borászairól és kézműveseiről. Sarepta volt a legnevesebb oroszországi német kolónia. A telepesek féltek a kalmük rablóktól és a közeli török csapatoktól. Ezért 1769-ben erődöt építettek, hat bástyája és 12 ágyúja volt. 1780-ban templom épült a településen. 19.században romlottak a szabad vallásgyakorlás feltételei Oroszországban, ezért 1892-ben az utolsó morva testvér is elhagyta a települést. Viszont 30 ezer evangélikus német maradt ezen a környéken. 1901-ben 1338 evangélikus német és 734 orosz élt a településen. 

Sarepta templom 1780

Volga-vidéki németek 1764 - 1941

II. Katalin cárnő 1763-ban kiadott kiáltványában különböző kedvezményeket ígérve hívott külföldi telepeseket Oroszországba, ezek főleg németek voltak.
1764 és 1767 közt érkeztek a német telepesek a Volga-vidékre a következő területekről: Rajna-vidék. Hessen, Pfalz, Baden, Bajorország. 104 új települést hoztak létre. Miután átvészelték az első évek nehézségeit, amiből a legrosszabbak a nomád népek kegyetlen támadásai voltak a német falvak ellen, virágzó terület lett a vidék, ahonnan élelmet exportáltak Oroszország más részeire.

1871-ben II. Sándor cár megvonta eddigi kedvezményeiket, 1874-től már katonai szolgálatra is kötelezték őket. Ezután sokan kivándoroltak Észak és Dél-Amerikába. 

1921-1922-ben sok itteni német éhenhalt az országos éhínség idején.

1924-ben létrejött egy Volgai Német Szocialista Köztársaság, amely 1941-ig létezett.

1941-ben a német támadás után deportálták az itt élő 400 ezer németet Szibériába és Kazahsztánba, sokan meghaltak emiatt.

Volga-vidék német települései

Szentpétervár környéki németek 1765 - 1942

II. Katalin 1763-ban adta ki a telepeseket Oroszországba hívó nyilatkozatát.
Szentpétervár környékére 1765-ben és 1766-ban érkeztek német parasztok, akik három települést hoztak létre: Neu-Saratowka ( 7 km Szentpétervártól ) , Srednja Rogatka ( 5 km ), Kolpino ( 20 km ). Ekkor 110 család jött Brandenburg, Württemberg, Schwaben és Hessen-Darmstadt területéről. Azután alapítottak még három települést 110 km-re Szentpétervártól, Jamburg megyében 1767-ben:
1,Luzk, itt Pfalzból jött katolikus bajorok telepedtek le,ezek egy része tovább vándorolt 1789 és 1792 közt Ukrajnába Dnyepropetrovszk mellé, itt alapították meg Jamburg települést, később 67 evangélikus sváb és hesseni jött a helyükre, ezek egy része takács volt.
2, Porchowo, ide szintén katolikus pfalzi bajorok jöttek, ők is elvándoroltak Ukrajnába, Jamburgba, később evangélikusok jöttek a helyükbe: Bajor o, Hessen-Darmstadt, Pfalz és Porosz o területéről, köztük is voltak takácsok
   3, Frankfurt. Ide is katolikus bajorok jöttek Pfalzból, ők is elvándoroltak Ukrajnába, Jamburgba, majd 21 evangélikus német család jött a helyükbe.
I.Sándor cár 1804-ben új nyilatkozatot adott ki telepesek Oroszországba hívásáról. Ennek hatására 1809-ben újabb 90 család jött Württemberg, Baden-Durlach, Elzász és Poroszország területéről Szentpétervár környékére. Hat település jött létre:
1,Strelna, 1812-ben jött létre, ( 15 km ) itt volt Konstantin nagyherceg palotája, származási helyek: Baden, Württemberg, Porosz o.
2. Oranienbaum, 1812-ben jött létre, ( 40 km )
3. Peterhof.1812-ben jött létre (15 km ), itt volt a cárok nyári palotája.
4. Kronstadt, ( 30 km ) 1809-ben jött létre
5. Iswara, ( 80 km ) 1809-ben jött létre, Baden, Württemberg, Porosz o és Lengyel o területéről jöttek a telepesek.
6. Kipen ( 33 km ) 1812-ben jött létre
1810 és 1820 közt három új német település jött létre: Pavlovsk, Friedental és Carszkoje Szelo.
1820 után a német településekről kirajzó népfelesleg új német településeket hozott létre az első világháború kitöréséig, összesen 40 településen éltek a Pétervári kormányzóságban. A létszámuk az 1799-es 1047 főről 1914-re 11 445 főre nőtt. 1870 után ők is osztoztak a többi oroszországi német sorsában, a cári elnyomás, majd a szovjet terror következett. 1941 augusztusában 26 000 németet deportáltak innen Szibériába. Az itt maradt 2400 németet 1942 októberében Lublin vidékére szállították a német hatóságok. 1945-ben elfogták őket a szovjet csapatok, azután Szibériába és Kazahsztánba deportálták őket.

Oroszországi németek 1200 - 1804

Először Lübeck város kereskedői hoztak létre egy kereskedelmi telepet Novgorodban 1200 körül, ők voltak az első németek orosz földön. III. Iván cár 1478-ban elfoglalta Novgorod államot, ő volt az első cár aki külföldi szakembereket fogadott fel, köztük németeket is, akik közül néhányan letelepedtek a fővárosban Moszkvában. A 17.században sok külföldi élt Moszkvában, 1652-ben Mihály cár elrendelte hogy minden nyugati egy városnegyedben éljen, ez volt a Német külváros, itt 1665-ben 1200, 1725-ben 2500 külföldi élt, a város lakóinak 2 %-a.

I.Péter cár 1703-ban új fővárost alapított Szentpétervárt, ide sok külföldi szakember költözött, köztük a most meghódított Baltikumból németek. A 18.század elején sok német hivatalnok és más szakember vándorolt be Oroszországba.

Oroszországban hatalmas ritkán lakott területek voltak, ezért Katalin ( 1762 - 1796 ) cárnő, aki maga is német származású volt, az adóbevételek növelése érdekében külföldön, főleg német területeken parasztok toborzásába kezdett. 1763-ban kiadott egy meghívó kiáltványt a külföldi telepeseknek, a következő kedvezményeket ígérte: vallásszabadság, mentesség a katonai szolgálat alól, saját önkormányzat ahol német a hivatalos nyelv, pénzügyi támogatás, 30 adómentes év. Ezután toborzásba kezdtek Németországban, újságokban és templomokban hirdettek. A Rajna-vidéken, Bajorországban, Badenben, Hessenben, és Pfalzban. 

1764 és 1767 közt 30 ezer külföldi paraszt érkezett Oroszországba, főleg németek, de franciák, hollandok és svédek is jöttek. Ezek közül ezrek haltak meg az érkezés után, az éhezés és a betegségek miatt. Egy kisebb rész Szentpétervár környékén telepedett le, a többség a Volga-vidéken Szaratov környékén, itt 104 új falut hoztak létre. Sokat szenvedtek az éghajlat, a kártevők és a betegségek miatt. A legnagyobb gond a környék nomádjaival volt, akik egész településeket pusztítottak el, a nőket megerőszakolták és elvittek mindenkit rabszolgának. Az első 10 évben 7000 halálos áldozat volt a telepesek közt. Az orosz kormány további támogatásokkal próbálta ellensúlyozni ezt. A telepesek létrehozták önkormányzataikat, megválasztották vezetőiket amelyek intézték a belső ügyeiket. Idővel gazdaságilag felvirágzott a terület, megnőtt az ott élő németek száma, 1815-ben 60 ezer német élt a Volga-vidéken, 1850-ben már 165 ezer, A régi településekről kiindulva új településeket hoztak létre a németek a környező területeken. A 19.század végére véget ért a virágzás, elfogytak az új művelhető területek és gazdasági problémák léptek fel.

A Fekete-tengeri németek 1789 - 1810

A Fekete-tengertől északra élő németeket nevezték így. A területet nyugatról a Bug folyó, keletről az Észak-Kaukázus határolta.
1765-ben indult meg a német bevándorlás nyugat és Délnyugat Németországból Oroszországba.
1789 óta érkeztek a Fekete-tenger vidékére nyugat-poroszországi mennoniták.

Új-Oroszországban Odessza vidékén sok új település jött létre. 

II. Katalin cárnő idején az oroszok legyőzték Törökországot ( 1768 - 1774 ) és 1783-ban elfoglalták a Krími kánság területét. A Jassy békében megkapták a Bug és a Dnyeszter közti területen, sok bolgár, görög, román települt ide a Török birodalomból. 

I.Sándor idején 1803-ban érkeztek ide az első bevándorlók délnyugat-Németországból: Baden, Württemberg, Pfalz, Elzász, Lotharingia. A telepesek Ulmból jöttek hajón Galatz kikötőjéig. Onnan kilenc csoportban 1100 ember jött szárazföldön Dubossary településig, innen a karantén letöltése után Odessza városába mentek, itt az Újorosz Jóléti Hivatal fogadta őket. 

Odessza városából küldték őket az új lakóhelyeikre, ahol megkapták földjeiket. 1804 tavaszán alapították Gross és Kleinliebental falvakat. Azután alapították Neuburg, Peterstal és Josefstal településeket. 1805-ben Alexanderhilf, Frankfeld, Mariental és Lustdorf falvakat. 1806-ban Frudental falut. 1808-ban jött egy új bevándorlási hullám Baden és Elzász területéről, ők Glückstal és Kutschurgan kerületekben telepedtek le. Ekkor jött létre Neudorf, Bergdorf és Glückstal település. Az orosz kormány csökkentette a fogadott bevándorlók számát, hogy elég támogatást tudjon adni a régieknek. Richelieu kormányzó az új bevándorlókat Kutschurgan körzet Liman folyóhoz küldte. Itt jöttek létre Kandel, Selz és Strassburg falvak. 

1808-ban még 500 új német bevándorló jött, ők a Beresan folyó mellett kaptak földet. 1809-ben itt jött létre Landau, Speyer, Rohrbach település. 1810-ben Worms, Sulz, Karlsruhe, Rastadt és München. Az így létrejött német településhálózat nem volt összefüggő mint a Volga-vidéken, de láncolatba rendeződtek a koloniák.