Sarepta és a morva testvérek

A morva testvérek már 1729-ben megjelentek az Orosz birodalom területén, tagjaik Észtországban és Livóniában térítettek, Zinzendorf gróf is meglátogatta a közösséget, 1742-ben már 13 500 tagja volt ott az egyháznak. 

1763-ban II. Katalin cárnő német telepeseket hívott Oroszországba. Az orosz állam képviselői tárgyaltak a morva testvérek képviselőivel, akiknek az egyik célja a térítés volt a pogány népek közt. Az oroszok erre a célra a a vad. nomád kalmüköket ajánlották nekik. 

1765-ben érkezett Herrnhutból az első öt egyháztag Caricinbe, a kalmük sztyeppe vidékére, itt létrehozták Sarepta települést. A projekt gazdaságilag sikeres volt, 1768-ban dohánygyárat hoztak létre és egy pamutfeldolgozó üzemet. Ezenkívül szőlőt termeltek és 1773-ban egy gyógyfürdőt hoztak létre, amit sokan látogattak. Gazdaságilag virágzott a település.

A fő cél, a térítés, viszont kudarcba fulladt, az oroszok közt tilos volt téríteniük, a testvérek nagy nehezen megtanultak oroszul, viszont a kalmükök nem nagyon tudtak oroszul, a kalmük nyelv megtanulása viszont nem nagyon ment. A kalmükök kereskedni voltak csak hajlandóak, a térítés nem érdekelte őket, Az orosz hatóságok 1822-ben megtiltották a testvéreknek a térítést a kalmükök közt. 

Végül a testvérek feladták és 1892-ben az utolsó egyháztag is visszatért Herrnhutba.

A cseh testvériség

Annak idején a huszitáknak két fő csoportja jött létre 1415 után Csehországban, a kelyhesek és a radikális táboriták. Létrejött egy harmadik kisebb csoport is, ezt Petr Chelcicky cseh teológus hozta létre, tagjai pacifisták voltak, az emberek egyenlőségét, önkéntes szegénységet hirdettek, elutasították a szerzetességet és a katonai szolgálatot. 

Pogyebrád György király 1457-ben befogadta Kunwald nevű birtokára a közösség tagjait. Miután megnőtt a közösség tagjainak száma, 1467-ben létrehozták egyházukat, a cseh testvériséget, Mathias von Kunwald volt az első püspök. A reformáció idején nem csatlakoztak a sem az evangélikus, sem a református egyházhoz, amelyek államilag elismertek voltak.
1508-ban II. Ulászló cseh király elrendelte az üldözésüket, ha nem térnek vissza a katolikus hitre.

1548-ban üldözték az egyházat, sokan Lengyelországba és Poroszországba menekültek. A cseh és morva részegyház után a lengyeleknél is alakult egy, a püspöke Georg Israel lett.

1620-ban a Fehérhegyi csata után megsemmisült az egyház Csehországban, tagjai külföldre menekültek, 1628-ban utolsó püspökük Jan Comenius is elmenekült. Szászországba és Poroszországba menekültek az egyház tagjai. A Herrnhutban letelepült csoportból hozta létre Nikolaus Zinzendorf saját egyházát 1737-ben, a morva testvériséget.  

gróf Nikolaus Ludwig von Zinzendorf ( 1700 -1760 ) és a morva testvériség

Ő volt a morva testvériség alapítója, egy sziléziai pietista családban született Drezdában, Szászországban. Ő a szász király jogi tanácsadójaként dolgozott 1727-ig, amikor vallási tevékenysége lett a legfontosabb számára. 1734-ben felszentelték evangélikus lelkésznek, de már 1736-ban kizárták mint szakadárt, száműzték Szászországból. Az egyház új központja először Nyugat-Németországban Wetterau lett, 1751 és 1755 közt London, azután a birtokán Herrnhut település Szászországban. 

Először 1722-ben befogadta a Berthelsdorf nevű birtokára, Oberlausitzban, a cseh testvériség ( a husziták protestáns utódegyháza ) 300 fős menekült csoportját, a nekik épült falut elnevezte Herrnhut-nak ( Az Úr védelme ). 

1727-ben újraszervezték a csoportot és ő lett a vezetőjük, ekkor még a lutheránus egyházon belül képzelte el a csoportot, de téríteni akart a pogányok közt. 

1737 és 1741 közt már ő lett az új egyház püspöke, majd lemondott. Ökomenikus törekvései voltak, egyesíteni akarta az összes protestáns egyházat. Főleg Amerikában térített az új egyház. Ezután Zinzendorf Amerikában és Európában végzett térítő utakat. 

1739-ben elutazott a Nyugat-Indiai szigetekre. 1741 és 1743 közt járt Amerikában ( főleg Pennsylvania ), Svájc, Hollandia, Anglia és Livónia területén. Kapcsolatban állt a Pennsylvaniában alapított morva testvériség településsel, ő adta a Betlehem nevet neki. 1760-ban a birtokán Herrnhutban halt meg.

Kapcsolatban állt a mennonitákkal is. 1736-ban találkozott a holland kormány mennonita miniszterével, Joannes Deknatel ( 1695 - 1759 ), akivel jó kapcsolatba került. A morva testvéreket is meghívták a mennoniták 1738-as Amszterdamban rendezett gyűlésére. Később megromlott a kapcsolat, mivel Zinzendorf nem tudott megadni Deknatelnek egy kölcsönt. 

1742-ben Zinzendorf Pennsylvaniában megpróbálta egyesíteni az ottani német protestáns egyházakat, létrejött egy gyűlés, de sikertelen volt a kísérlet. 

Sarepta

Ezt a települést a német nemzetiségű morva testvérek alapították 1765-ben Caricin ( ma Volvográd ) közelében, a Volga egyik mellékfolyója a Sarpa mellett, a kalmük sztyeppén, Asztrahán kormányzóságban.

II. Katalin 1763-as bevándorlási felhívása hatására érkezett az első öt morva testvér Németországból 1765-ben és alapította meg a települést, később még többen követték őket. A település 25 km-re feküdt Caricin várostól. 1767-ben vízvezetéket építettek a testvérek a hegyekből. Megkapták az orosz kormánytól a 30 éves adómentességet. 1768-ban dohány és pamut gyárat hoztak létre. Az itt termelt textíliák közkedveltek voltak az egész Volga-vidéken. 1771-ben 66 telepes élt itt.

A kolónia neves volt borászairól és kézműveseiről. Sarepta volt a legnevesebb oroszországi német kolónia. A telepesek féltek a kalmük rablóktól és a közeli török csapatoktól. Ezért 1769-ben erődöt építettek, hat bástyája és 12 ágyúja volt. 1780-ban templom épült a településen. 19.században romlottak a szabad vallásgyakorlás feltételei Oroszországban, ezért 1892-ben az utolsó morva testvér is elhagyta a települést. Viszont 30 ezer evangélikus német maradt ezen a környéken. 1901-ben 1338 evangélikus német és 734 orosz élt a településen. 

Sarepta templom 1780