Jakob Denz és Anna Uhl

Jakob Denz 1678.04.28-án született Hochdorfban, Christian Denz és Maria Blank fiaként.

Anna Uhl 1685.02.11-én született Hedelbergben, ez Eberhardzell része, Johann Uhl ( 1660 - ? ) és Ursula Muhm lányaként. 

1705.11.25-én kötöttek házasságot Hochdorfban.
Jakob Denz 1734.03.16-án halt meg Hochdorfban.
Anna Uhl 1736.03.10-én halt meg Hochdorfban.

Thomas Schmied és Maria Kroemer

Thomas Schmied 1638 körül született, apja Hans Schmied ( 1614 - 1700 ). Maria Kroemer 1644.06.09-én született Wellendingenben Hans Kroemer ( ? - 1672 ) és Margaretha Huerter lányaként. Thomas Schmied és Maria Kroemer 1663.06.14-én kötött házasságot Wellendingenben, Maria Kroemer 1678.09.14-én halt meg Wellendingenben. Thomas Schmied 1679.02.05-én kötött házasságot Maria Welttel Bonndorfban. Thomas Schmied 1702.09.20-án halt meg Wellendingenben, ekkor Vogt ( a település bírója ) volt Wellendingenben.

Johann Schroff és Ursula Mesmer

Johann Schroff első felesége Anna Riegger volt, 1668 előtt vette el és 1678.04.02-án halt meg Unterschwandorfban. 1678-ban vette feleségül Ursula Mesmert. 1704.03.11-én halt Ursula Mesmer Unterschwandorfban. Johann Schroff foglalkozása takács volt.

Franz Susann és Maria Wezel

Franz Susann 1640-ben jelent meg Möhringenben, ekkor Maria Rotbach volt a felesége, a közös gyerekeik: 1640.04.09 Maria, 1641.07.14 Anna, 1642.08.16 Lorenz, 1643.12.19 Maria, 1652.12.24 Eva, 1655.12.28 Margaretha. Maria Rotbach 1656.03.10-én halt meg Möhringenben.
Franz Susann mellett egy másik Susann is megjelent Möhringenben, 1647-ben Lorenz Susann, akinek Anna Gut volt a felesége, Lorenz Susann Franz Susann testvére lehetett.
1656.06.25-én kötött házasságot Franz Susann és Maria Wezel Möhringenben. A közös gyerekeik: 1657.07.20 Johann, 1659.06.19 Franz, 1662.05.25 Georg.
Anna Maria Wezel 1678.01.02-án halt meg Möhringenben.
Franz Susann 1678.11.19-én vette feleségül Margaretha Höckelmann özvegyet Geisingenből.

Martin Heiss és Margaretha Fischler

Martin Heiss 1671.11.04-én született Möhringenben, Martin Heiss ( 1645 - 1674 ) és Maria Schnekenburger ( 1642  - 1700 ) fiaként.
Margareta Fischler 1678-ban születhetett, a szülei valószínűleg Christoph Fischler ( 1650 - 1734 ) és Margaretha Eidenpenz ( 1651 - 1731 ) voltak.
Martin Heiss első felesége Barbara Bertsch volt, vele 1696.12.30-án házasodott össze a közeli Esslingenben. Möhringenben két gyereküket keresztelték meg, 1698.05.08-án Theresiat, 1699.11.03-án Andreas fiúkat, ezután valamikor meghalt Barbara Bertsch.
A Martin Heiss és Margaretha Fischler házaspár 1706.04.02-án jelent meg Möhringenben, Maria Anna lányuk ekkor született, ezután született gyerekeik: 1708.11.16 Franciska, 1711.01.02 Ignatz, 1713.04.20 Joseph, 1716.10.30 Karl, 1718.08.21-én ikrek születtek Hilarius és Johann, 1721.12.18 Ferdinand Xaver.
Martin Heiss 1741.09.07-én halt meg Möhringenben, caupo / kocsmáros volt a foglalkozása.
Margaretha Fischler 1760.03.06-án halt meg.

Hans Hainisch és Dorothea Jackwert

1644.09.11 Neudorf, Dorothea Jackwert születése, apja Lorenz Jackwert ( 1612- 1662 ), anyja Barbara ( 1605 - 1690 ). Amikor született, még Dorothea Jakob volt a neve, az apja is Lorenz Jacob volt, aztán az 1650-es évektől már Jackwert lett az anyakönyvben.
1664.09.21 Johann Hainisch (1618-1678) volt soldat (katona) aki Hans Hainisch ( aki már meghalt ) fia, született Deutsch-Liebau és Dorothea aki Lorentz Jackwert ( már ő is meghalt ) lánya, lakóhelye Neudorf házasságot kötött. Hans Hainisch a Caprara ezredben, Thomas Presser kapitány századában volt katona. A Caprara ezred a 7-es császári vértesezred volt, 1629-ben alapította Octavio Piccolomini, 1656-ban Ludwig Hieronymus Caprara lett a tulajdonosa, 1663-tól Aneas Sylvius Caprara, részt vettek a harmincéves ( 1618-1648 ) háborúban, az északi háborúban ( 1655 - 1660 ) Lengyelországban a svédek ellen harcoltak, 1664-ben a török elleni háborúban részt vettek Léva elfoglalásában.
1678.05.07. Hans Hainisch volt soldat , lakóhelye Neudorf, 60 éves, halála.
1679.08.10 Hans Klein özvegy, lakóhelye Gross Ullersdorf és Dorothea aki Hans Hainisch özvegye, lakóhelye Neudorf házassága.
1710.01.27. Neudorf, Hans Klein 74 éves halála.
1719.12.11. Dorothea Jackwert aki Hans Klein özvegye, lakóhelye Neudorf halála. 

Gross Ullersdorf és a Zerotin család

Gross Ullersdorf Peter Zerotin (1458-1528) idején került a család kezébe. A Zerotin család 1562-ben ide tette át az uradalma székhelyét. Johann Zerotin nagy építkezésbe kezdett, 1580 és 1589 közt felépítette a kastélyt ott. Gyógyfürdő épült 1592-ben. Egy papírmanufaktúra létesült 1596-ban. Ekkor épült fel egy evangélikus templom 1599 és 1603 közt, ezt 1620-ban a katolikusok kezére került.
Az építkezések nagy terhet jelentettek az uradalom parasztjainak, 1580-ban kitört az első parasztfelkelés a terhek ellen. A parasztok védelmet kértek Rudolf császártól, de ő elutasította kérésüket.
Johann Zerotin halála után két fia Johann Jetrich és Premek felosztotta az uradalmat. Gross Ullersdorf, Johann Jetrich birtoka lett, aki gyerektelen volt, halála után testvére örökölte a birtokát. A két testvér részt vett a Habsburg ellenes felkelésben, amit levertek az 1620-as fehérhegyi csata után. A Zerotin birtokokat  elkobozták, rokonaik kérésére visszakapták később.
A paraszti terhek továbbra is nagyok voltak 1620-ban kitört a második parasztlázadás, ezt 1621-ben leverték. A 30 éves háború végén svéd csapatok pusztították a környéket, a Zerotin birtokot megkímélték, a tulajdonos protestáns vallása miatt.
Premek 1652-ben halt meg fiai Karl Heinrich és Premek katolizáltak. A nagy paraszti terhek miatt 1662-ben újabb parasztfelkelés volt az uradalomban, a három vezetőjét a kastély udvarán végezték ki 1662.július.24-én, az egyikük Ullersdorf bírója Hans Jaschke volt.
A két testvér közül Premek lett testvére halála után a tulajdonos, Premek 1678-ban meghalt, két fia gyámja lánya Gallas grófnő lett, aki alatt 1678-ban megindult a boszorkányüldözés. Az üldözés az egyik fiú Johann Joachim nagykorúvá válásával ért véget 1689-ben. Az uradalmat Ludwig Anton Zerotin adta el 1802-ben a Lichtenstein családnak.

Boszorkányperek Gross Ullersdorfban

Boszorkányszombat az ördög megkereszteli követőit

Boszorkányégetés

Morvaország északi részén 1678 és 1692 között boszorkányperek folytak. Heinrich Franz Boblig von Edelstadt (1612-1698) volt az inkvízíciós biró, az üldözésnek 104 halálos áldozata volt, Gross Ullersdorfban 56, a másik üldözési központban Mährisch Schönbergben 48. A kastély árkádos udvarán folytak a kivégzések. Az ügy 1678-ban vette kezdetét Warmsdorf faluban. Marina Schuch a miséről hazavitte az ostyát és odaadta a tehenének hogy több teje legyen. Erről tájékoztatták a helyi plébánost Eusebius Leandrus Schmidt fanatikusan prédikált a mágia és boszorkányság ellen. Schmidt tájékoztatta az ügyről Mährisch Schönberg dékánját Christoph Alois Lauthnert és az ullersdorfi uradalmat. Gross Ullersdorf várkapitánya Adam Vinarsky von Krizov volt, az ő felesége pedig Anna Sybilla von Galle grófnő, II.Premek von Zerotin lánya, ő volt az 1678-ban meghalt II.Premek kiskorú fiainak gyámja,  a  házaspár fanatikus katolikus volt. Ők Boblig inkvizítorhoz fordultak, Boblig mint inkvizítor a sziléziai Neisse feledelemségben 200 embert végeztetett ki 1638 és 1653 között. Utána fellebezési bíró volt Prágában, szeretett halálos itéleteket hozni. Az első per Marina Schuch, Dorothea Groer szülésznő, Dorothea David tanitónő ellen folyt. Azután egyre több embert jelentettek fel és tartóztattak le. A kínzások hatására a vádlottak a letartóztatottak ellen vallottak.Sok népszerűtlen embert tartóztattak le. Az inkvizítort segítette munkájában Zerotin gróf, a prágai fellebezési bíró Jakob Weingarten, az olmützi püspök titkára Elias Isidor Schmidt. Az inkvízició letartóztatta Gross Ullersdorf plébánosát Thomas Königet, Römerstadt plébánosát Johann Franz Pabstot,  Gross Ullersdorf papírmanufaktúra tulajdonosának Göttlichernek a feleségét. Boblig meghívást kapott a Liechtenstein hercegektől Mährisch Schönberg városába inkvizíciós eljárásra. Itt Boblig korlátlan hatalmat kapott a gyanús emberek letartóztatására. Ennek lett áldozata Schönberg dékánja Lauthner, akit az ördöggel való szövetséggel vádoltak és 1685-ben nyilvánosan elégettek. Az üldözés 1692-ben lett leállítva.