St Gallenkirch - Vorarlberg

A falu Ausztriában, Vorarlberg tartományban fekszik. A település 1300 körül jött létre, a svájci Wallis kantonból jött telepesek alapították, egy kápolna 1307-ben épült itt, a mai Szent Gallen templom 1474-ben épült, 1669-ben egy torony épült mellé. 1483-ban már  önálló plébániája volt a településnek. A település részei: Gortipohl, Gargellen. 

Itt született 1662 körül Anna Vergud ősöm, aki 1689-ben Aulendorfban lett Ignatz Locher ősöm felesége.

Jakob Schlegl és Martha Bluem

Jacob Schlegl származási helyét sajnos nem tudom, mert nem tudtam elolvasni a házassági bejegyzésnél.
1689.02.22-én házasodtak össze Schweinhausenban.
1697-ben szerepeltek egy lélekösszeírásban.
Jakob Schlegl 1709.03.14-én halt meg Schweinhausenban.
Martha Bluem elvileg Schweinhausenben született, sajnos azonban nem találtam meg az anyakönyvben. Elég nehezen olvasható az anyakönyv, így elvileg elképzelhető, hogy ott született, csak nem tudtam elolvasni a nevét.

Johann Futterknecht és Anna Haim

Johann Futterknecht 1689.05.24-én halt meg Oberschwandorfban. Anna Haim 1689.01.09-én halt meg Oberschwandorfban.

Leonard Steinmayer és Anna Maria Zenner

 Aulendorfban az anyakönyvet 1684-ben kezdték vezetni. Leonard Steinmayer ( 1649 - 1724 ) és Anna Maria Zenner első ismert gyereke Anna Maria 1686.03.01-én született, Johanna 1689.04.28-án. 

Leonard Steinmayer következő gyereke Joseph Anton 1696.02.12-én született, Anna Maria 1697.04.20-án, Johann 1700.03.22-én, ekkor már Gertrud Vogler volt a felesége, tehát Anna Maria Zenner 1689 és 1696 közt halt meg. 

Leonard Steinmayer 1724.05.11 -én halt meg Tannhausen településen, ami 1970 óta Aulendorf része, a foglalkozásához azt írták hogy hóhér.

Gertrúd Vogler 1733.12.15-én halt meg. 

Leonard Steinmayerről két szöveget találtam az interneten, Anton Birlinger és Friedrich Pfaff 1888-ban írt Alemannia könyvében a 101 és 108 oldalak közt. 

Az első egy igazolás. 1676.08.19-én adták ki Hans Michael Leitnernek a mestermunkájáról. Georg Eitzenmayer a Königsegg grófság törvénybírója állította ki: Én jóváhagytam az uradalomban egy boszorkányságbíróság felállítását a joghatóságom alatt Hosskirchben, Margaretha Sautert Ebenweilerből boszorkánysággal vádoltak és halálra ítélték. A legjobb hóhér Leonard Steinmayer Aulendorfból, az ő kérésére és támogatásával Hans Michael Leitner Weingartenből végezte ki Margarethát, szabályosan karddal jól végezte ki, ezzel elvégezte Hans Michael Leitner a mestervizsgáját ahogy kell, ezért mesternek tekinthető, ő kérte erről egy okirat kiállítását az uradalomtól, a szokásos igazolást állították ki Hans Michael Leitner mesternek.

A másik egy boszorkányper 1688.01.28-án, Thomas Zoller a vádlott, a bíróság tagjai az Ammann-polgármester, Stabhalter-alpolgármester, Richter-bíró és az esküdtek. Az ősöm Leonard Steimayer hóhér is ott van. 

A per végén a Stabhalter ezt mondta az ősömnek: Leonard mester, figyeljen oda a felolvasott ítéletre. Azután az írnok felolvasta az ítéletet. Az ítélet felolvasása után kérdezi a Stabhalter: Kérdezem Leonard mester, először, másodszor, harmadszor, a felolvasott ítéletet helyesen és jól megértette ? Erre igent mond. A Stabhalter tovább beszél: Amikor végrehajtod a törvényes ítéletet jól érthetően beszélj, a szegény bűnős kezét és lábát megkötve vigyed a városba. 

Ezután a Stabhalter három részre tört egy botot, a nép közé dobta és így szólt: Az Isten adta az igazságos ítéletet, Isten legyen kegyes szegény lélekhez. 

Az ítélet végrehajtása után így szólt az ősömhöz : Én a Stabhalter mondom, a törvényes ítélet végre lett hajtva. Az ítélet végrehajtása a jog szerint törvényesen történt.

Clemens Fleiss és Anna Rothmund

Clemens Fleiss 1663.01.29-én született Obermarchtalban, Martin Fleiss ( 1640 -1707 ) és Katharina Stohr ( 1640 - 1705 ) fiaként.
Anna Rothmund 1665.11.01-én született Binzwangenben, Lorenz Rothmund ( 1595 - 1668 ) és Maria Sick ( ? - 1696 ) lányaként.
1689.09.30-án kötöttek házasságot Obermarchtalban.
A család 1692.10.17-én vándorolt ki Obermarchtalból Vörösvárra.
Clemens Fleiss 1704.03.26-án Budán Újlakon halt meg, a kurucok ölték meg.
Ezután Anna Rothmund 1704.09.09-én feleségül ment Thomas Schellerhez ( 1660 - 1726 ) aki Vácról költözött Vörösvárra.
Anna Rothmund 1727.03.26-án halt meg Vörösváron. 

1689 Zsámbék

Horváth Bernát pálos szerzetes, aki később a pesti pálos kolostor apátja lett, 1689.02.17-én írt levelet a rend pozsonyi apátjának Nehalszky Rafaelnek. Öt hétig tartózkodott Zsámbékon, célja az volt hogy előkészítse a pálos szerzetesek visszatérését a zsámbéki kolostorba, a kolostor 1475 és 1541 közt volt a rend birtokában. Bottyán János zsámbéki alkapitány nem engedte meg a pálososok visszatérését, mert Zichy István a ferenceseket akarta odahívni a kolostorba.

Friedrich Jackwert és Dorothea Lasermann

Dorothea Lasermann (1667-1707), 1667.03.02-án született Lorenz Lasermann (1633-1703) és Dorothea Donig (1634-1711) lányaként Gross Ullersdorfban.
1689.07.23 Friedrich Jackwert, aki Hans Jackwert fia, lakóhelye Gross Ullersdorf és Dorothea Lasermann, aki Lorentz Lasermann lánya, lakóhelye Gross Ullersdorf házassága.
1707.07.18 Dorothea Lasermann, lakóhelye Gross Ullersdorf, 40 éves halála.
1709.11.03 Friedrich Jackwert özvegy lakóhelye Gross Ullersdorf elveszi Elisabeth Daumannt.

Gross Ullersdorf és a Zerotin család

Gross Ullersdorf Peter Zerotin (1458-1528) idején került a család kezébe. A Zerotin család 1562-ben ide tette át az uradalma székhelyét. Johann Zerotin nagy építkezésbe kezdett, 1580 és 1589 közt felépítette a kastélyt ott. Gyógyfürdő épült 1592-ben. Egy papírmanufaktúra létesült 1596-ban. Ekkor épült fel egy evangélikus templom 1599 és 1603 közt, ezt 1620-ban a katolikusok kezére került.
Az építkezések nagy terhet jelentettek az uradalom parasztjainak, 1580-ban kitört az első parasztfelkelés a terhek ellen. A parasztok védelmet kértek Rudolf császártól, de ő elutasította kérésüket.
Johann Zerotin halála után két fia Johann Jetrich és Premek felosztotta az uradalmat. Gross Ullersdorf, Johann Jetrich birtoka lett, aki gyerektelen volt, halála után testvére örökölte a birtokát. A két testvér részt vett a Habsburg ellenes felkelésben, amit levertek az 1620-as fehérhegyi csata után. A Zerotin birtokokat  elkobozták, rokonaik kérésére visszakapták később.
A paraszti terhek továbbra is nagyok voltak 1620-ban kitört a második parasztlázadás, ezt 1621-ben leverték. A 30 éves háború végén svéd csapatok pusztították a környéket, a Zerotin birtokot megkímélték, a tulajdonos protestáns vallása miatt.
Premek 1652-ben halt meg fiai Karl Heinrich és Premek katolizáltak. A nagy paraszti terhek miatt 1662-ben újabb parasztfelkelés volt az uradalomban, a három vezetőjét a kastély udvarán végezték ki 1662.július.24-én, az egyikük Ullersdorf bírója Hans Jaschke volt.
A két testvér közül Premek lett testvére halála után a tulajdonos, Premek 1678-ban meghalt, két fia gyámja lánya Gallas grófnő lett, aki alatt 1678-ban megindult a boszorkányüldözés. Az üldözés az egyik fiú Johann Joachim nagykorúvá válásával ért véget 1689-ben. Az uradalmat Ludwig Anton Zerotin adta el 1802-ben a Lichtenstein családnak.

Jakob Merk és Johanna Steinmayer

Johanna Steinmayer (1689-1749)  1689.04.28-án született Aulendorfban Leonard Steinmayer ( 1649- 1724 ) és Anna Maria Zenner lányaként. Jakob Merk (1685-1751) és Johanna Steinmayer 1710.11.26-án házasodtak össze Aulendorfban. Vörösváron 1715.09.24-én jelentek meg Catherina lányuk születésekor. Jakob Merk colonus volt. Johanna Steinmayer 1749.03.08-án halt meg Vörösváron. Jakob Merk 1751.12.23-án halt meg Vörösváron.

Ignatz Locher és Anna Vergud

Ignatz Locher és Anna Vergultin 1689.02.20-án kötöttek házasságot Aulendorfban / Ravensburg körzet / Tübingen kerület / Württemberg tartomány.
Anna Vergud Sankt Gallenkirch településen, Vorarlbergben született 1660 körül, Christian Vergud lányaként.
Itt született gyerekeik: 1689.12.02-án Christian, 1691.02.25-én Johann Georg.
Ignatz Locher, Anna Vergultin és Christian fiúk 1692.10.29-én vándorolt ki Magyarországra. Johann Georg fiúkat 1693.06.28-án keresztelték meg Buda Vizivárosban. A többi gyerek már Vörösváron lett keresztelve: Maria 1696.08.13, Ignaz 1697.12.23, Katharina 1699 körül, Maria 1700.05.13, Michael 1702.07.30, Sebastian 1704.05.27, Anna 1706.09.26.
Anna Vergud valamikor 1710 előtt meghalt.
Ignatz Locher 1710.11.04-én vette el második feleségét Veronika Oswaldot, Adam Diernberger özvegyét Vörösváron. Közös gyerekeik: Maria Ursula és Anna Barbara 1714.09.18-án születettek. Ignatz Locher 1730.11.28 előtt halt meg, mert Veronika Oswald az özvegye ekkor halt meg. Ignatz Locher az 1728-as regnicoláris adóösszeírás idején még élt, mert összeírták.

Zsámbék és a pálosok 1689

A pálosok 1475-ben megkapták a zsámbéki kolostort és templomot Mátyás királytól. A török idején elmenekültek. 1689-ben tettek egy kisérletet a visszaszerzésére. Ez Horváth Bernhard páter leveléből ismert. Amikor vissza akarta kérni a templomot, Zichy István visszautasította és közölte a katolikusok lelki gondozását a budai ferencesek végzik.

Neibsheim

Bretten (sárga) fekvése Karlsruhe körzetben

Neibsheim fekvése Bretten városon belül

Neibsheim 1972 óta Bretten része, a Karlsruha körzetben, Karlsruhe kerületben fekszik. A falu római uralom alá tartozott, később a frankok kezébe került. Először a Lorschi Kódex említi 770.06.01-én a falut. A faluban volt alsó és felső vár is. A falu a Nipotsheim család birtoka volt, ők 1365-ben eladták a speyeri káptalannak. Amíg Bretten evangélikus lett a reformáció idején, Neibsheim katolikus maradt. A harmincéves háború (1618-1648) idején nagy veszteségeket szenvedett egész Kraichgau , ezért a háború után bevándorlók jöttek Svájcból és Tirolból. 1672 és 1679 közt dúlt a francia - holland háború, 1674-ben kirabolták a falut a franciák. 1675-ben megszállták Kraichgaut a franciák, az emberek vagy sáncot építettek vagy a franciákat kellett ellátniuk. A pfalzi háború (1688-1697) idején 1689-ben kifosztották és elpusztították a franciák a falut. 1803-ban elvették a falut a franciák a speyeri püspökségtől és Badenhez került. 1972-ben Bretten része lett.

Rochus Treer

Rochus Treer/Dreher (1660-?)  már a 1696-os összeirásban is szerepel Vörösváron.
A Pest megyei levéltár Processus terminati periratatai közt szerepel a kincstár (Pilisszántó) és Vörösvár közti 1783-as per, ebben mellékletként régebbi perek anyaga is megvan, egy ilyen 1731-es perben tanú volt Rochus Treer. Ekkor 71 éves, Buda Újváros (Neustift) (Újlak) polgára.
Elmondja hogy Buda visszafoglalása után 3 évvel ment Budáról Vörösvárra lakni.
Tehát Treer egyike volt 1689-ben Vörösvár alapítóinak.
Először Vörösvár Csáky birtok volt, azután a tatai birtok így Vörösvár Krapff birtok lett 1698-ban. Agner János György volt Krapff gazdatisztje, ő osztotta ki a földeket a vörösváriaknak, később vita lett Agner és a vörösváriak közt, Treer ment panaszra Krapff-hoz (valószínű Bécsbe), ezután Agner jobban bánt a vörösváriakkal.

Vörösvár első lakói

A mai Vörösvár helyén a török idején palánkvár volt, vörös színű falai voltak, innen a Vörösvár elnevezés.
A várban és mellette éltek a török katonák és családtagjaik. A vár mellett élhetett polgári lakosság is a katonák kiszolgálására : iparosok, pásztorok, kertészek, kereskedők, stb.
Itt zajlott le 1595-ben a vörösvári csata, amikor az Esztergomot ostromló keresztény sereg szétverte a Vörösváron gyülekező török felmentő sereget, Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc vezetésével. Vörösvárt 1683-ban elhagyták a törökök, amikor elvesztették Esztergomot.
A vár katonái és a polgári lakosság jelentős részben muzulmán bosnyákok és görögkeleti szerbek lehettek. A szerbek egy része a török kiűzése után Budakalászon telepedett le. Budakalászon élt egy 1710-es összeírás szerint Vörösvári Tamás (Thomas Vörösvárecz). Egy 1714-es határperben szerepel a budakalászi Brko Sztanko aki török idején Vörösváron élt és vadász volt.
A bécsi udvari kamara számára 1688.február.12-én készült jelentés szerint Vörösvár lakatlan volt. Vörösvár első lakója Huszár István postamester és családja volt, 1688.augusztusában a Győr és Eszék közti postaállomások jegyzékében szerepel Vörösvár.
Utána jelentek meg az első német telepesek, 1689.július.4-én kapott engedélyt 4 sváb család a budai kamarától a vörösvári letelepedésre. Az engedély szerint szabadon művelhették a földet, ipart űzhettek és kereskedhettek.
Pest megye 1690-es adóösszeirása szerint a postamester él itt néhány német lakossal.