1917 vérhasjárvány

Pest megyében 1917 júliusában tört ki a vérhasjárvány négy településen. Pilisvörösváron az ott elhelyezett bosnyák katonák közt tört ki a járvány. A katonákat a község járványkórházába helyezték el, miután ez kevés volt a település egy házat is kibérelt erre. A szénbánya támogatásával egy 30 ágyas járványkórházat állítottak fel. Pesthidegkúton szintén a katonák közt tört ki a járvány, akiket Budapestre szállítottak kezelésre. Csepelen is kitört a járvány. Solymáron négy megbetegedés volt, a pilisvörösvári szénbánya gépésze és családja. 

Augusztusban már 21 Pest megyei településre terjedt ki a járvány. Pilisvörösváron augusztusban 308 megbetegedés volt, 36-an haltak meg. Csepelen 166 betegből 6-an haltak meg. Solymáron 62 betegből 4-en haltak meg. Pest megyében összesen 879 betegből 69-en haltak meg. 

Voltak még új megbetegedések szeptember, október, november hónapokban is, de már kevesebben betegedtek meg. A vérhasjárvány áldozata lett a Spiegelberger Katalin szépanyám, 1917.10.02-án halt meg az állami iskolában felállított járványkórházban. 

Idegen ellenséges állampolgárok internálása az első világháború idején Pest megyében

Az írásban megemlítik a pilisvörösvári szénbánya olasz alkalmazottját, aki a bányában dolgozó nemzetiségieket izgatta a magyarok ellen.

http://nagyhaboru.blog.hu/2013/05/01/internaltak_szigoru_biztonsagi_elbanas_alatt#more5258850

1919.nov.12-14 Vörösvár a román megszállás határvonala

A románok a Tanácsköztársaság bukása után augusztus 3-án bevonultak Budapestre, majd tovább nyomultak a Dunántúlon. 1919. augusztus.13-án elfoglalták Székesfehérvárt, augusztus.13án Veszprémet, augusztus.20-án Győrt. Amikor a Nemzeti Hadsereg elfoglalta a Dunántúl maradékát, antant parancsra leállt a román előrenyomulás a Patkányos major-Győr-Ménfő-Pápateszér-Gyertyánkút-Nemesvámos-Peremarton-Úrhída-Dinnyés-Szabolcs-Adony vonalon. Az antant utasítására visszavonultak a románok október.04 és 09 közt a Tát-Nagysáp-Bajna-Türkös major-Csordakút puszta-Váli víz vonalig. Majd november 12-én visszavonultak a budai hídfőig, a Pomáz-Csobánka-Pilisvörösvár-Páty-Torbágy-Törökbálint-Érd vonalig. November 14-én elhagyták a vonalt és kivonultak Budapestről is.

Tornádó 1924

A tornádó útvonala

Bia a tornádó után

1924.június.13-án tornádó vonult át a Pilisen.
A vonulási sebessége 24 km/óra volt, a vihartölcsér peremén 324 km/óra volt a szélsebesség.
A tornádó Bián alakult ki itt hatalmas károkat okozott 450 házból 400-at összedöntött, 4 halott és 30 sebesült volt. Ezután Pátyra csapott le itt elpusztította a Burgundia nevű falurészt, 2 halott és 18 sérült maradt utána. Pilisszentiván következett 35 ház tetejét megrongálta, 40 ház tetejét elvitte. Pilisvörösváron is megrongált épületeket, itt a gyümölcsösökben okozott óriási károkat. Tahin 58 ház rongálódott és több ezer fa tört ki. Ezután a tornádó elhagyta az országot.
A tornádó amikor Pilisszentivánon átvonult, nagymamám testvérét Pendert Annát felkapta és átemelte a kút felett és a kút másik oldalán lerakta.

Joseph Wippelhauser

Ma Joseph Wippelhauserről (1670-1739) írok, ő volt az minden vörösvári Wippelhauser őse. Akkoriban Wiblishauser, Wibelhauser névalakot használták.
Magyarországra 1712-ben érkezett, Károlyi Sándor szatmári sváb telepítése során.
Károlyi Sándor többszáz sváb telepest toborzott szatmári birtokaira 1712- ben. Nagykárolyban 1712 nyarán összeírták a sváb telepeseket, köztük szerepelt ősöm Joseph Wiblishauser is, a telepesek egy része meghalt járványokban, mások megszöktek, hazatértek Svábországba vagy más birtokokra költöztek.
Ősapám is így kerülhetett Vörösvárra 1714-ben, később 1734 után átköltözött Pesthidegkútra a családjával, itt halt meg ő és felesége Mária 1739-ben a pestisjárványban. Fia Andreas Wippelhauser (1711-1799) visszaköltözött Vörösvárra 1747 után.