Görög és Örmény menekülés a Krímből 1778-1783
Miután legyőzte Oroszország Törökországot a háborúban, a Krími tatár állam 1774-ben formálisan független lett, de Oroszország befolyása alá került. 1777-ben kitört egy polgárháború a Krímben a tatár Giray kán orosz katonai segítséget kért ellenfelei ellen. Az oroszok legyőzték ellenfeleit és kivonultak, de az oroszokat támogató krími keresztények féltek a tatárok megtorlásától. Ezért menedéket kértek II. Katalin cárnőtől Oroszországban.
1778.júliusában 12 600 örmény, Josif Argutinszkij Dolgurkij ( 1743 - 1801 ) érsek vezetésével és 18 400 görög Ignatius, Gothia és Kaffa metropolitája vezetésével elindult az Azovi tenger vidékére, a Kalmius folyó mellé. Itt elég nyomorúságos körülmények közé kerültek, az állami parasztok kunyhóiba 2-3 család került vagy sátrakban kellett átvészelni a telet, kevés volt az élelem is, sokan megfagytak vagy az éhezés áldozatai lettek.
1779.októberében kapták csak meg a földjeiket a Kalmius folyó mellett. A telepesek földet kaptak, tíz év adómentességet, nem kellett katonáskodniuk, katonákat befogadni a házaikba és nem lettek örökös jobbágyok. Az államtól kapott állatok és gazdasági felszerelések árát 10 év alatt törlesztették.
A legtöbb görög ekkor már csak tatár nyelven tudott beszélni, kevesen tudtak görögül.
A görögök megalapították Mariupol városát és 23 falut.
Az örmények megalapították Nowo- Nahicseván városát, ez 1928-ben egyesült az orosz Rosztov am Don városával, ezenkívül még öt falut.
Miután 1783-ban annektálta Oroszország a Krímet, sok görög visszatért oda.
