A cseh testvériség

Annak idején a huszitáknak két fő csoportja jött létre 1415 után Csehországban, a kelyhesek és a radikális táboriták. Létrejött egy harmadik kisebb csoport is, ezt Petr Chelcicky cseh teológus hozta létre, tagjai pacifisták voltak, az emberek egyenlőségét, önkéntes szegénységet hirdettek, elutasították a szerzetességet és a katonai szolgálatot. 

Pogyebrád György király 1457-ben befogadta Kunwald nevű birtokára a közösség tagjait. Miután megnőtt a közösség tagjainak száma, 1467-ben létrehozták egyházukat, a cseh testvériséget, Mathias von Kunwald volt az első püspök. A reformáció idején nem csatlakoztak a sem az evangélikus, sem a református egyházhoz, amelyek államilag elismertek voltak.
1508-ban II. Ulászló cseh király elrendelte az üldözésüket, ha nem térnek vissza a katolikus hitre.

1548-ban üldözték az egyházat, sokan Lengyelországba és Poroszországba menekültek. A cseh és morva részegyház után a lengyeleknél is alakult egy, a püspöke Georg Israel lett.

1620-ban a Fehérhegyi csata után megsemmisült az egyház Csehországban, tagjai külföldre menekültek, 1628-ban utolsó püspökük Jan Comenius is elmenekült. Szászországba és Poroszországba menekültek az egyház tagjai. A Herrnhutban letelepült csoportból hozta létre Nikolaus Zinzendorf saját egyházát 1737-ben, a morva testvériséget.  

gróf Nikolaus Ludwig von Zinzendorf ( 1700 -1760 ) és a morva testvériség

Ő volt a morva testvériség alapítója, egy sziléziai pietista családban született Drezdában, Szászországban. Ő a szász király jogi tanácsadójaként dolgozott 1727-ig, amikor vallási tevékenysége lett a legfontosabb számára. 1734-ben felszentelték evangélikus lelkésznek, de már 1736-ban kizárták mint szakadárt, száműzték Szászországból. Az egyház új központja először Nyugat-Németországban Wetterau lett, 1751 és 1755 közt London, azután a birtokán Herrnhut település Szászországban. 

Először 1722-ben befogadta a Berthelsdorf nevű birtokára, Oberlausitzban, a cseh testvériség ( a husziták protestáns utódegyháza ) 300 fős menekült csoportját, a nekik épült falut elnevezte Herrnhut-nak ( Az Úr védelme ). 

1727-ben újraszervezték a csoportot és ő lett a vezetőjük, ekkor még a lutheránus egyházon belül képzelte el a csoportot, de téríteni akart a pogányok közt. 

1737 és 1741 közt már ő lett az új egyház püspöke, majd lemondott. Ökomenikus törekvései voltak, egyesíteni akarta az összes protestáns egyházat. Főleg Amerikában térített az új egyház. Ezután Zinzendorf Amerikában és Európában végzett térítő utakat. 

1739-ben elutazott a Nyugat-Indiai szigetekre. 1741 és 1743 közt járt Amerikában ( főleg Pennsylvania ), Svájc, Hollandia, Anglia és Livónia területén. Kapcsolatban állt a Pennsylvaniában alapított morva testvériség településsel, ő adta a Betlehem nevet neki. 1760-ban a birtokán Herrnhutban halt meg.

Kapcsolatban állt a mennonitákkal is. 1736-ban találkozott a holland kormány mennonita miniszterével, Joannes Deknatel ( 1695 - 1759 ), akivel jó kapcsolatba került. A morva testvéreket is meghívták a mennoniták 1738-as Amszterdamban rendezett gyűlésére. Később megromlott a kapcsolat, mivel Zinzendorf nem tudott megadni Deknatelnek egy kölcsönt. 

1742-ben Zinzendorf Pennsylvaniában megpróbálta egyesíteni az ottani német protestáns egyházakat, létrejött egy gyűlés, de sikertelen volt a kísérlet. 

Pabianicei németek

Pabianice egy németek által alapított iparváros volt Lodz mellett. 1860-ban 1425 német élt itt a lakosság 29 %-a, 1913-ban 6918 ( 14 % ), ez 1931-re lecsökkent 4494 ( 9,8 % ) főre. A város fejlődése 1793-ban indult meg, amikor Poroszország része lett Lodz vidéke , ekkor csak 482-en laktak itt, ekkor jöttek az első német bevándorlók. A város az 1820-as években lett iparváros, az oroszok takácsokat és posztógyártókat toboroztak a német textilipari területeken: Szászország, Szilézia, Poroszország, Szudéta-vidék. A terület nagyobb gyárai a következők voltak. A legnagyobb cég a Krusche és Ender textilgyár volt. A cég alapítója a szász Gottlieb Krusche 1825-ben jött ide és alapított egy műhelyt, a céget fia Benjamin Krusche futatta fel, 1850-ben már gőzgépet is vásárolt, 1872-ben társult a szász Karl Enderrel. A cég eladási központja Lodzban volt, telepei voltak Varsóban, Rigában, Harkovban, Moszkvában, Szentpéterváron, Rosztovban. 1911-ben 4300 dolgozója volt a cégnek. A harmadik legnagyobb gyár a Kindler textilgyár volt. Az alapító Rudolf Kindler 1848-ban jött ide, eleinte a Krusche cég gyapjúfestőjének volt a vezetője. 1859-ben alapította saját textilgyárát, 1879-ben 650 dolgozója volt már, a második legnagyobb gyapjúgyártó Orosz-Lengyelországban. A cég fő raktára Lodzban volt, telepei voltak Varsóban, Moszkvában, Szentpéterváron, Odesszában, Harkovban, Tbilisziben, Rosztovban, Rigában, Helsinkiben. A Schweikert cég vegyipari cég volt, festéket és gyógyszereket gyártott, az 1880-as évek végén települt ide. A Saenger papírgyárt 1863-ban alapította itt Leonhard Fessler, a varsói Robert Saenger 1874-ben vette meg. A Krusche gépgyárat 1895-ben alapította Waldemar Krusche, textilipari gépeket és mezőgazdasági eszközöket gyártott. Az evangélikus Szent Péter és Pál templom 1830-ban épült meg. A németek túlnyomó többsége evangélikus volt itt. Volt néhány katolikus német, ők és a lengyelek 1898-ban kezdték építeni a Szent Mária templomot.

Krusche és Ender székház 1865

Ender palota 1883

Kindler palota 1880-as évek

Szent Péter és Pál evangélikus templom

Szűz Mária katolikus templom

Walddeutsche / Erdei németek

Ezek a németek a Beszkidek hegységben, Galíciában éltek. Galícia 1340-ben lett lengyel terület, 1340-ben foglalta el Nagy Kázmér lengyel király a Halicsi fejedelemséget. Ezután indult el a németek betelepítése a területre, 1349-ben említették őket először, a 15.század elején ért véget a telepítés. A német telepesek Sziléziából és Szászországból jöttek. A 18.századra többségében ellengyelesedtek. Egy kis német nyelvsziget fennmaradt Biala - Bielitz és Zalishchyky városok környékén.

A narancssárga területen éltek az erdei németek