Pendert György és Engert Katalin

Pendert György és Engert Katalin 1904-ben

Engert Katalin temetése 1961

Pendert Éva (1925-1997) anyai nagyanyám szülei Pendert György (1878-1932) és Engert Katalin (1881-1961) voltak.
Pendert György dédapám 1878.06.01-én született Zsámbékon a 299.szám alatt. Apja Pendert János (1846-1878) zsellér ekkor már halott volt, március 17-én halt meg tüdőbajban.
Anyja Luncz Erzsébet (1851-1899) 1899.05.22-én d.e.2.órakor halt meg tüdőbajban Zsámbék 328.szám alatt.
Engert Katalin Pilisszentivánon született 1881.10.26-án a 27.szám alatt Engert Márton (1851-1933) zsellér és Fetter Anna (1854-1941) lányaként.
Pendert György kovácssegéd  és Engert Katalin 1903.02.11-én házasodott össze Pilisszentivánon. Ezután Pilisszentivánon éltek, kovácsmesterként dolgozott itt dédapám.
Egy vadászaton megfázott dédapám és meghalt 1932.03.10-én d.e.9.órakor tüdőbajban.
Dédanyám 1961.03.07-én halt meg Pilisszentivánon a Szabadság. u. 55 alatt. 

Szentkorona Vörösváron

A korona megérkezése Budára 1790.02.21-én

II. József (1780-1790) nem koronáztatta meg magát magyar királynak és Bécsbe vitette a koronát. 1790.01.28-án halálos ágyán elrendelte a korona visszavitelét Budára, majd február 20-án meghalt.
A koronát február 21-én vitték Budára. A magyar nemesség bandériumokat állított fel a korona őrzésére és kísérésére.
A koronát kísérő menet élén Richard Hummel vörösvári postamester haladt mint kurir. Utána egy postakocsiban gárdisták ültek, majd a magyar gárdisták lovagoltak, aztán következett a koronát szállító udvari kocsi, majd Orczy László a nádor nemesi őrségének kapitánya a testőrökkel. Utána a menet többi résztvevője. A menet Bécsből Vörösvár érintésével ment Budára a postakocsi útján.

Angol utazó Vörösváron

James Dallaway 1763-1834

1794-ben a Törökországba kinevezett angol követ Robert Liston (1742-1836) Vörösváron utazott keresztül postakocsin.
A kiséretében lévő dr. James Dallaway (1763-1834), a követség káplánja megírta úti élményeit : Utazás Londonból Konstantinápolyba 60 nap alatt címmel 1797-ben.
Dorog után írta : Néhány mérfölddel távolabb Vörösváron egy processziót figyelhetünk meg, amely a község mindkét nembeli lakosságának minden korosztályából állt össze, számszerint több mint kétszáz emberből.
A körmenetet 3 fiú vezette, akik a feszületet és a falu védőszentjének képével díszített zászlót vitték, a menet élén a gyermekek haladtak, utánuk a férfiak és asszonyok. Valamennyien himnuszokat énekeltek a köztük haladó kántor irányítása mellett. A pap a templomban várt rájuk, hogy együtt imádkozzanak esőért, mivel már hat hete szárazság sújtotta a vidéket.
Ruházkodásukban egyöntetű gondosság és tetszőség nyilatkozott meg. A férfiak barna szövetből készült kabátot viseltek, kék selyem sujtással, hosszú nadrágot és nagyon széles, puha kalapot, mint amilyenek Van Dyck festményein láthatók.
Az asszonyokon rövid szoknya volt, piros bőrből készült félcipő és a hátukra lelógó  hajfonataikat szalagcsokorral kötötték meg. Az egész jelenet jellemző volt a népre, melynek megnyerő modora, mértéktartó természetessége még olyan országok népeinél is ritkaság, ahol kifinomult szokások vannak.
James Dallaway egy bankár fia volt, Oxfordban a Trinity College hallgatója volt. Utána 1785 és 1796 közt Gloucesterben újságíró. Tagja a Society of Antiquaries tudományos társaságnak. 1792-ben könyvet írt a heraldikáról, Norfolk hercegének ajánlotta, aki Marsall volt a hadügyminisztérium egyik vezetője és a heraldika felelőse az udvarban. Norfolk segítségével lett 1794-ben a követség káplánja és orvosa. 1797-ben a Marsall titkára lett haláláig, aki jól fizető lelkészi állást is szerzett neki. Dallaway több művészeti témájú könyvet is írt.

Svéd utazó Vörösváron

Claes Brorsson Ralamb 

Tardy Lajos Régi hírünk a világban könyvében szerepel egy svéd utazó aki áthaladt Vörösváron. Károly Gusztáv svéd király diplomatája volt Claes Brorsson Ralamb (1622-1698).
Amikor törökországi  követségben volt 1657-ben odafele, 1658-ban visszafele áthaladt Magyarországon.
Az 1658-as útján Budáról Esztergomba menet áthaladt Vörösváron. Sajnos csak egy mondatot írt róla. Tizenhetedikén indultak Esztergomba hat török lovas katona kíséretében, nyolc órás volt az út. A félúton palánkvárra bukkantunk (ez volt a vörösvári török vár), itt szép tölgyfaerdő kezdődik, amely csaknem Esztergomig húzódik. Gyönyörű vidék ez, völgyek és halmok folytonos váltakozása. A magasabb helyeken erődök, a síkságon őrházak emelkednek. De őrházak állnak a hegyoldalakban a pásztorok számára is, mivel nincs nap, hogy a hajdúk ne rabolnának el embereket a törököktől. Most is egy csapat török üldözött egy hajdúcsapatot.

Rózsaesküvő Vörösváron

Az eredete Franciaországba vezet, itt Coussaye márki alapította a rózsadíjat. A márki lánya rossz útra tért, ezért a hozományából díjat alapított. A pénz kamatát minden évben egy ünnepségen adták át egy erényes szűznek, kastélyában a Párizs melletti Enghienben.
Karácsonyi Guido gróf, aki Solymár, Szentiván, Vörösvár legnagyobb birtokosa volt, ennek mintájára alapította a Rózsalány díjat, Rudolf trónörökös és a belga Stefánia hercegnő esküvőjének tiszteletére. Egy 40 ezer koronás alapítványt hozott létre, ennek kamatait kapta meg Solymár, Szentiván, Vörösvár legerényesebb szegény hajadona, minden évben más településen.
Összesen 32 lány kapott díjat, azután az első világháború idején az infláció miatt elvesztette az értékét.
Az első hajadon a solymári Thaller Borbála volt, aki 1882-ben ment férjhez Milbich Mihályhoz. Az első rózsaesküvőn Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek adta össze a párt.
A harmincadik rózsapár Danner Tamás és Miereisz Borbála volt, a székesfehérvári püspök Prohászka Ottokár adta őket össze.
Az utolsó rózsaesküvő Szentivánon volt 1914-ben Háber Ádám vette el Gábeli Terézt.
Az alapító levél szerint a jutalomra méltó hajadont a községi elöljáróság terjeszti elő a bizottságnak. A lány erkölcsös, jó magaviseletű, a magyar nyelvben járatos, 17-19 éves római katolikus szegénylány legyen.
Fennmaradt az 1913-as rózsaesküvő leírása, Schön Teréz és Pilzinger János lakatos házasodott össze. Az ünnep féltízkor kezdödött, bandérium ment a rózsaanyáért, Almásy  László országgyűlési képviselő feleségéért, nagy mozsárdurrogtatás és éljenzés közt vitték a községházára, ahol várta őt az ifjú pár. Almásy Lászlóné egy hatalmas rózsacsokrot adott át nekik. Ezután megtartotta a polgári esküvőt Eckhardt Géza közjegyző. Utána átvonultak a násznép és a vendégek a templomba, ahol Angeli Márton plébános tartotta az egyházi esküvőt. A templomból a templom előtti nagy tölgyfához vonultak, itt Almásy Sándor főszolgabíró átadta az 1200 koronát. Az úri vendégek ezután ebédeltek az úri kaszinóban, gróf Karácsonyi Jenő vendégeként. Ebéd után átmentek a pár házába, ahol az urak megtáncoltatták a menyasszonyt, utána visszamentek a kaszinóba. Az esküvőn jelen volt Karácsonyi Jenő gróf és Almásy László a kerület országgyűlési képviselője.
A második vörösvári rózsaesküvőt 1886-ban ükszüleim Scheller János és Peller Mária tartották.

Moór Anna Vörösváron

Rehákné Moór Anna 1815 Donáth János festménye

Rehák József 1815 Donáth János festménye

Rehákné Moór Anna színésznő 1773-ban született Alsó vagy Felsőőrön.
1790-ben tagja az első magyar színháznak Budán. Az 1790.10.25-én és 27-én bemutatott első magyar nyelvű előadáson, Simai Kristóf Igazházi darabjában Julis szerepét játszotta.
1793-ban Rehák József ügyvéd felesége lett, 1796-ig a társulat tagja.
Moór Anna az első magyar színház vezető színésznője volt. Játszotta tragédiák ifjú hősnőit, érzékenyjátékok szenvedő asszonyait és lányait, vígjátékok leányszerepeit, résztvett énekesjátékokban és színpadi táncprodukciókban.
Fő szerepei : Eulalia (Kotzbue : Embergyűlölés és megbánás), Cora (Kotzbue : A nap szűze), Julia (Rómeó és Júlia), Alzír,Zaide (Voltaire), Angyelika ( Bessenyei : A filozófus), Etelka (Dugonics : A megszomorított ártatlanság) Bátori Mária (Dugonics).
A színház után Pesten élt, még fellépett 1807-ben a Pesten fellépő magyar társulattal.
1828-ban férjével vörösvári birtokukra költözött. Rehák József itt lett postamester.
Moór Anna Vörösváron halt meg 1842-ben.
Moór Anna adományozott a vörösvári templomnak 1828-ban egy vörösmárványból készült keresztkutat, ez még most is megvan.

Martin Scheller és Anna Maria Herr

Martin Scheller (1840-1910) volt Scheller János (1864-1915) ükapám apja. 1840.10.06-án született Johann Scheller (1816-1874) és Katherina Müllner (1816-1885) fiaként.
Első feleségét szépanyámat Anna Maria Herrt (1847-1866) 1863.05.13-án vette el.
Anna Maria Herr 1847.03.02-án született Johann Herr (1821-1862) és Barbara Izsák (1823-1902) lányaként.
Anna Maria Herr 1866.11.30-án halt meg Vörösváron a 47.szám alatt tifuszban, ekkor a jogállása inquilinus volt.
Második feleségét a 21 éves Barbara Walzt 1867.02.28-án vette feleségül Martin Scheller, a jogállása inquilinus volt.
Martin Scheller 1910.11.17-én meghalt, a pilisvörösvári halotti anyakönyv bejegyzéséből kiderül hogy önálló kocsmáros volt.