Dobrudzsai németek térkép 2

A 1903-as térképen a kövekező népek szerepelnek. Románok lila szín, oroszok sötétzöld, lipovánok világoszöld, bulgárok sötétbarna, tatárok világosbarna, sötétkék törökök, világoskék németek, sárga gagauzok, fehér területen egy nép sincs többségben. A gagauzok keresztény törökök. A lipovánok óhitű oroszok akik az orosz állam zaklatása elől menekültek el.

Bulgáriai németek 1893-1943

A mai Bulgária területére már a középkorban is vándoroltak be németek. A 13-14.században szász bányászok alapítottak ott bányásztelepüléseket, Csiprovci volt a legjelentősebb település. A török hódítás ( 1371-1396 ) idején a többség elmenekült, a maradékuk beolvadt a katolikus bolgárok közé. Az 1860-as és 1870-es években osztrák kereskedők éltek a nagyobb városokban, 200-300 személy, az 1883-as népszámlálás idején 476 németet írtak össze. Bulgária 1878-ban szabadult fel a török uralom alól és lett független állam, a bolgár cárok a német Szász-Coburg dinasztiából kerültek ki. Az első német bevándorlók 1893-ban érkeztek Bulgáriába, 7 bánáti sváb család. Ők az 1887-ben bánáti katolikus bolgárok által újratelepített Bardarski Geran faluban települtek le, később újabb német családok érkeztek ide, összesen 95 család jött a faluba. Ezután Gostilya faluba érkeztek németek, ezt is bánáti bolgárok telepítették újra először. Majd Voyvodo faluba érkeztek németek, ezt evangélikus csehek és szlovákok, bánáti bulgárok telepítették újra. 1899-ben Carev Brod faluba 70 német család települt, bánáti svábok, dobrudzsai és besszarábiai németek, a Nagykunságból Fegyvernek faluból is jött néhány család. Bulgária területe volt 1913-ig Dél-Dobrudzsa, itt volt Ali Anife / Kalfa / Dobrevo falu, ezt Herszonból és a Krímből jött németek alapították 1903-ban. 1943-ban deportálták a Bulgáriában élő németeket, 2150 személyt.

Gostilya katolikus templom 1904

Bardarski Geran neogót katolikus templom 1930

Johann Tagscherer és Anna Tagscherer

Tagscherer Márton (1854-1916) ükapám szülei Johann Tagscherer (1812-1855) és Anna Tagscherer (1831-1903) voltak.
1812.03.26-án született Johann Tagscherer szépapám, Mathias Tagscherer (1785-1855) és Eva Schäffer (1789-1847) fiaként Vörösváron.
Anna Tagscherer 1831.05.20-án született Joseph Tagscherer (1794-1839) és Elisabetha Pressl (1797-1855) lányaként Vörösváron.
Johann Tagscherer 1845.04.23-án vette feleségül első feleségét Anna Schuckot ( 1827 - 1851 ) Vörösváron.
Anna Schuck 1851.04.25-én halt meg ideglázban.
1852.02.24-én kötöttek házasságot Vörösváron, itt Johann Tagscherer özvegy és colonus, a házassághoz egyházi  / pápai engedélyt kaptak, mert 2 fokon rokonok voltak - unokatestvérek.
1855.08.08 meghal Johann Tagscherer colonus a 82.szám alatt kolerában Vörösváron.
1856-ban Johann Scheller 28 éves özvegy, 184.szám alatti vörösvári lakos elvette feleségül özvegy szépanyám Anna Tagscherert Vörösvár 82.szám alatti lakost.
1903.04.16-án d.u.6-kor meghalt özvegy Scheller Jánosné Tagscherer Anna, Vörösváron a Közvágóhíd utcában, 265.szám alatt, vízkórban.

Pendert György és Engert Katalin

Pendert György és Engert Katalin 1904-ben

Engert Katalin temetése 1961

Pendert Éva (1925-1997) anyai nagyanyám szülei Pendert György (1878-1932) és Engert Katalin (1881-1961) voltak.
Pendert György dédapám 1878.06.01-én született Zsámbékon a 299.szám alatt. Apja Pendert János (1846-1878) zsellér ekkor már halott volt, március 17-én halt meg tüdőbajban.
Anyja Luncz Erzsébet (1851-1899) 1899.05.22-én d.e.2.órakor halt meg tüdőbajban Zsámbék 328.szám alatt.
Engert Katalin Pilisszentivánon született 1881.10.26-án a 27.szám alatt Engert Márton (1851-1933) zsellér és Fetter Anna (1854-1941) lányaként.
Pendert György kovácssegéd  és Engert Katalin 1903.02.11-én házasodott össze Pilisszentivánon. Ezután Pilisszentivánon éltek, kovácsmesterként dolgozott itt dédapám.
Egy vadászaton megfázott dédapám és meghalt 1932.03.10-én d.e.9.órakor tüdőbajban.
Dédanyám 1961.03.07-én halt meg Pilisszentivánon a Szabadság. u. 55 alatt.