Binzwangen

Binzwangen Szent Lambert templom

Szent Lambert templom és Nepomuki Szent János szobra

Ertingen vörös színű, ennek része Binzwangen, a kék vonal a Duna

Binzwangen falu ma Ertingen része, a Biberach körzetben, Tübingen kerületben, Württembergben fekszik.
A falu a Duna mentén fekszik, Hundersingentől északra, ahonnan őseim a Pellerek/Bellerek származnak.
A faluban született ősanyám Anna Rothmund (1665-1727), Lorenz Rothmund és Maria Sick / Sigg lányaként, ők 1655-ben kötöttek itt házasságot.
Anna Rothmund elsőnek 1689-ben kötött házasságot Obermarchtalban Clemens Fleiss ősapámmal (1663-1704), innen vándoroltak ki 1692-ben Vörösvárra.
A második házasságát 1704-ben kötötte Thomas Scheller (1660-1726) ősapámmal Vörösváron. Binzwangen már a kelták idején lakott volt, utána római uralom következett, majd 260-ban elfoglalták az alemannok a svábok ősei.
A falu első említése 805-ből származik, amikor Chadelech és Wago sváb hercegek a Szent Gallen kolostornak adják.
A falunak a 13. században 2 tulajdonosa volt, Justingen gróf és Grüningen-Landau gróf.
1275-ben Anselm von Justingen gróf eladja a részét a Heiligkreuztal (Szentkereszt) kolostornak. 1437-ben gróf Grüningen-Landau eladja binzwangeni részét Truchsessen von Waldburgnak, aki 1443-ban eladja a Heiligkreuztal kolostornak.
Binzwangen közigazgatásilag az Osztrák Elő-Ausztriához, Nellenburg megyéhez tartozott.
1803-ban Napóleon a kolostor területét Württemberg hercegségnek adta.
Binzwangen régi templomát lebontották, helyette 1854-1856-ban  neogót stílusban épült a Szent Lambert templom.
Binzwangennél híd épült a Dunán, rajta áll Nepomuki Szent János szobra.

1848-1849 Vörösváron

1848-as nemzetőrök

1848 törvényei Vörösváron is felszámolták a jobbágyságot, megszűnt a robot, a kilenced és többi teher. Teljes jogú tulajdonosai lettek a földnek a volt jobbágyok. Megszűnt az egyháznak járó tized is. Ezenkívül jogilag egyenlőek lettek a volt nemesekkel és egyháziakkal.
Amikor létrehozták 1848-ban a nemzetőrséget, Vörösvár 182 gyalogost küldött a Nemzetőrségbe. Amikor Görgey Artúr visszavonult Győrből Budára 1849.január.4-én csapatai egy része átvonult Vörösváron.
Az őt követő osztrák Windischgrätz serege január.5-én foglalta el Budát és Pestet. Vörösváron és környékén osztrák és orosz csapatok is táboroztak 1849-ben, sok katonát házakba szállásoltak el.1849.május-júniusban Buda környéke újra magyar kézbe került, ekkor Pest megye sorozást tartott a megyében, Vörösváron 8 emberből egy vonult be Lemperger Jakab.

A filoxéra Vörösváron

A filoxératetű

A filoxératetű gubacsai a gyökéren

A filoxératetű terjedése

A filoxéra egy amerikai gyökértetű fajta, amely gubacsokat képez a szőlő gyökerein, amely ettől megfullad.
A filoxérát 1860-as években hurcolták be Európába. Magyarországon elsőként 1875-ben jelent meg, az 1880-as években kiírtotta a magyar szőlők többségét.
A megoldást a homokos talaj jelentette ahol nem élt meg a filoxératetű és az amerikai, filoxérának ellenálló szőlőfajták, amelyekkel keresztezték a magyar szőlőfajtákat.
Vörösváron már a török korban folyt szőlőtermesztés, az 1880-as években már a határnak több mint a felén szőlőkertek voltak.
Vörösváron kiirtotta a filoxéra az összes szőlőt, helyette később a gyenge minőségű otelló és nova szőlőfajtákat telepítették.

Román megszállás Vörösváron

Románok Budapesten

Románok Budapesten

Miután 1919 augusztusában megbukott a Tanácsköztársaság, a románok ellenállás nélkül szállták meg az ország  nagy részét, Vörösvárt is ősszel két hónapig megszállták.
Az általuk megszállt területeken gátlástalanul fosztogattak, Vörösváron 40 szarvasmarhát és 8 sertést vettek el a lakosságtól, ezenkívül élelmiszert, takarmányt is vettek el és összefogdosták maguknak a baromfi állományt.
A vörösvári gazdák küldöttsége elment Romanelli olasz ezredeshez, aki kiparancsolta a román rablóbandát a faluból.

Bosnyák katonák Vörösváron

A török időszak bosnyák katonái után, az első világháború idején 1917-ben újra bosnyák katonák jelentek meg Vörösváron.
A vörösvári bányában sztrájk tört ki a jobb élelmiszer ellátásért, ezt bosnyák katonák bevetésével számolták fel.
A Vörösváron beszállásolt bosnyák katonákat az általános iskolában helyezték el, addig tanítási szünet volt.
A faluban ekkor vérhasjárvány tört ki sok áldozattal, 14 bosnyák katona is meghalt, négy katona neve ismert : Muzsán Trgo, Hrros Husein, Csecsó Szulejmán, Mesics Sucsir.
A járványkórház a Vágóhíd mellett lett felállítva, elkészültéig a Papi földeken barakkokban voltak a betegek.
A vérhasjárvány során  a járványkórházban halt meg Spiegelberger Katalin (1840-1917) ősanyám, aki Pfeiffer Mátyás (1837-1912) özvegye volt.

Rochus Treer

Rochus Treer/Dreher (1660-?)  már a 1696-os összeirásban is szerepel Vörösváron.
A Pest megyei levéltár Processus terminati periratatai közt szerepel a kincstár (Pilisszántó) és Vörösvár közti 1783-as per, ebben mellékletként régebbi perek anyaga is megvan, egy ilyen 1731-es perben tanú volt Rochus Treer. Ekkor 71 éves, Buda Újváros (Neustift) (Újlak) polgára.
Elmondja hogy Buda visszafoglalása után 3 évvel ment Budáról Vörösvárra lakni.
Tehát Treer egyike volt 1689-ben Vörösvár alapítóinak.
Először Vörösvár Csáky birtok volt, azután a tatai birtok így Vörösvár Krapff birtok lett 1698-ban. Agner János György volt Krapff gazdatisztje, ő osztotta ki a földeket a vörösváriaknak, később vita lett Agner és a vörösváriak közt, Treer ment panaszra Krapff-hoz (valószínű Bécsbe), ezután Agner jobban bánt a vörösváriakkal.

Melchior Penz

Melchior Penz (Benz) (1660-1737) és felesége Anna (1676-1738) először 1695-ben jelenik meg a vörösvári anyakönyvben.
Melchior Penz tanú volt a 1718-as Vörösvár/Szentiván határperben. Lányuk Ursula Penz (1704-1764) több ágon is ősöm. Az első férje Stefan Richolm (1700-1746) volt, 1721-ben  kötöttek házasságot, lányuk Richolm Barbara (1723-?) és férje Fritz József (1721-1809) két ágon is ősöm, Pfeiffer Katalin (1896-1929) dédanyám és Tagscherer József (1885-1952) dédapám is leszármazottaik.
Stefan Richolm és Ursula Penz másik lánya Teresia Richolm (1725-1779) és férje Johann Georg Braun ( 1722-1784) szintén Pfeiffer Katalin őse.
Ursula Penz második férje Simon Hasenfratz (1717-1784) volt, 1746-ban házasodtak össze, ők Scheller Katalin (1890-1963) dédanyám ősei voltak.

Vörösvár a középkorban

Vörösvár középkori elődje Királyszántó vagy Kisszántó falu volt.
A falu eredetileg királyi birtok lehetett, amit királyi szolgálónépek laktak.
Az első említése 1367-ben történt, amikor lezajlott az óbudai apácák Kande birtokának határjárása. A Vajonca (ma Határ) patak volt a két település határa, a pataktól nyugatra feküdt Királyszántó.
A XIV-XV. században köznemesi birtokosai voltak, 1398-ban Királyszántói Márton fia Miklós és Királyszántói László királyi emberként szerepel. 1424-ben beiktatták Királyszántó vagy Kisszántó felének zálogbirtokába Kusali Jakcs unokáját és annak fiait.
Az óbudai apácáknak is volt birtokrészük, 1465-ben a pilisi apát az apácák Kande és Királyszántó birtokainak határán lévő Királytava részen kivágatta a fákat és a halastavat lecsapolta.
A XVI. század elején a Podmaniczky család itt a birtokos. Podmaniczky János kisszántói jobbágyai 1508-ban felmentést kaptak a vámfizetés alól a királytól.
1529-ben megemlítik a Podmanicky család kisszántói udvarházát.
I.Ferdinánd 1534-ben visszaadja Kisszántót a Podmaniczky testvéreknek Jánosnak, Rafaelnek, Buriánnak, mert visszatértek a hűségére.
Podmaniczky Rafael 1559-ben halt meg örökös nélkül, birtokait az udvarházzal a király eladományozta.

Vörösvár a török korban 1541-1686

Buda 1541-es török elfoglalásával a mai Vörösvár területe török uralom alá került.
Lala Musztafa pasa 1543-1544-ben török palánkvárat épített a mai Vörösvár területén, itt török helyőrség volt 1683-ig.
Több török adóösszeírás történt Vörösváron. Vörösvár elődjét Királyszántót/Kisszántót először 1546-ban írták össze. Ekkor mint puszta Budához tartozott, a birtokosa Hadzsi Ferhád volt. A jövedelme 278 akcse, a búzatized 12 kile vagyis mérő, a vegyes tized 6 kile, a széna tized 11 szekér. Tehát volt lakossága, csak kevés.
A második összeírás 1559-ből, a harmadik 1562-ből van. Szintén 1559-ben meghal Podmaniczky Rafael Királyszántó utolsó középkori birtokosa. Nincs utóda, ezért birtokait köztük Királyszántót az udvarházzal a király eladományozta.
Vörösvár 1580-ban újra lakott, mint rác falu. 1595-ben 1000 akcse jövedelmű puszta.
A korszakban a végvári katonák zsoldja sokszor éveket késett, ezért többek közt a török területek ellen vezettek zsákmányszerző támadásokat, főleg az állatokat hajtották el.
Már 1578-ban magyar végváriak Nádasdy Ferenc dunántúli és Pálffy Miklós komáromi főkapitány vezetésével Komáromból Vörösváron át Buda alá mentek, hogy elhajtsák a budai törökök ménesét.
1579-ben a tatai hajdúk megtámadták a vörösvári taligásokat és szekereseket.
A tatai és komáromi katonák 1581-ben Vörösvár ellen támadtak.
1584-ben az érsekújváriak vörösvári marhákat hajtottak el.
A tizenöt éves háború során amikor Esztergomot visszafoglalták a töröktől, a Vörösváron gyülekező felmentő török sereget 1595 -ben szétverték a vörösvári csatában Nádasdy Ferenc és Pálffy Miklós vezetésével a keresztények.
Buda környékét 1662-ben visszafoglalták egy időre a Habsburgok, így Vörösvárt is elfoglalták, de már 1663-ban újra török kézen van. Ekkor vonul át egy török sereg Érsekújvár ostromára Vörösváron, Evlia Cselebi is tagja a seregnek, leírása ekkor készül el Vörösvárról.
A sikertelen 1683-as bécsi ostrom után visszafoglalják Esztergomot a keresztények, Vörösvárt ekkor elhagyja a török. A térség feletti török uralomnak Buda 1686-os visszafoglalása vetett véget.

Vörösvár 1738

A megyei közgyűlés november 13-14 ülésén a Kevenhiller ezred kapitányát Vörösváron helyezték el.

Vörösvár 1737

A március 20-23 közgyűlésen téma volt Löffler Antalné Weisenborn Anna Jozefa pere Agner Katalin ellen, aki Monoville Bernát özvegye és Taibler János vörösvári postamester felesége, tartozásai miatt. Az 1737. április 4-5 közgyűlésen betáblázták azt a szerződést amelyet Agner József Tódor és Taibler hadnagy kötött egy vörösvári ház és hozzá tartozó postahivatal eladásáról. A vételár 2000 forint.

Vörösvár 1735.augusztus.18

A megye közgyűlésén az egyik téma a vörösvári postakocsis kirablása volt.
A kocsi Dorog felé haladt, amikor négy álruhás rabló megtámadta, elrabolták a ruháját, postakürtjét és egy forintját.
A lovakat és a szétszórt leveleket az erdőben megtalálták, de a rablókat nem fogták el.

Vörösvár 1734

A megyei közgyűlés december.17-18 ülésén, a Heldorf horvát ezred elszállásolása során az ezred őrnagya Vörösvárra került.

Vörösvár 1729

A Pest megyei közgyűlés július.4-5 ülésén kijelölték a Lanthir ezred tisztjeinek szállását,
Vörösváron Sadlo kapitány lett elszállásolva.

Vörösvár 1725

A Pest megyei közgyűlés 1725.augusztus.30-31 ülésén Scharinger Patricius az ágoston rend vikáriusa tiltakozott, mert Szentivánon a vörösváriak fogadót építettek.

Vörösvár 1718. december

Pest megye közgyűlésének 1718.december.9-14. ülésén a téli szálláson lévő katonák eltartásához szükséges összeírás volt az egyik téma.
Vörösváron egy hadnagy volt beszállásolva, összeírták a vörösvári mészárost Miller Jánost.

Vörösvár 1718

Pest megye 1718.február.21-i közgyűlésén leírták a Vörösvár/Szentiván közti határjárást.
Az eljárást Forstall Tamás az ágoston rend budai királyi út melletti rendházának vikáriusa indította, Stattmajer Antal a domonkos rend pesti rendházának vikáriusa ellen, Vörösvár falu és Szentiván puszta közti határ megállapítására.
Szentiván ekkor az Ágoston rend birtoka, Vörösvárt a domonkos rend bérelte Johann Georg Krapff-tól.
A megyei tisztviselők mellett a két fél képviselői is jelen voltak, megjelent Melchior Penz ősöm is, gondolom ő képviselte a vörösvári jobbágyokat. A perben a solymári, óbudai, zsámbéki, töki, pátyi jobbágyok voltak a tanúk, akik egy része már a török alatt itt élt.
Az első tanú Perbáli Mátyás 50 éves solymári jobbágy szerint a legjobb tanú a budakalászi Breko Sztanko, (ő élt a török alatt Vörösváron).
A 17 - es tanú Csoma István pátyi jobbágy, elmondta hogy a nemrég meghalt Huszár István postamester állított Vörösváron először határjeleket, mert eleinte csak ő és a családja lakott Vörösváron.

Vörösvár 1702

Pest megye 1702.július.10-i közgyűlésén Vörösvár 100 forintos porció tartozását elengedik mert templomukat építik.
Korábban fatemplom volt, ami helyett ekkor kezdték meg a mai kőtemplom építését.

Vörösvár 1697

A vármegye 1697.szeptember.5-i közgyűlési jegyzőkönyvében szerepel egy grófnak írt levél amely Huszár István szolgabíró és a vörösvári jobbágyok vitájáról szól.
A jobbágyok semmibe vették a megyét és nem teljesítették a megye által rájuk bízott postási feladatot.

Vörösvár 1695

Pest megye 1695.június.13-i közgyűlési jegyzőkönyvében kétszer szerepel Vörösvár.
Wattay János nevében Juhász János eltiltotta a vörösváriakat Burum (Csobánka) és Solymár praediumok jogtalan használatától.
Fromwolt Anna Mária, Hartl János majd Hochburger Lipót özvegye nevében Gasics János ügyvéd tiltakozást jelent be, mert megbízója vörösvári jobbágyaitól arról értesült, hogy az óbudaiak és Wattay János jobbágyai a vörösvári erdőket jogtalanul használják. Eltiltja őket a vörösvári erdők használatától.
A második bejegyzés azért jelentős, mert kiderül hogy Csáky László zálogba adta Vörösvárt. Ezek a zálogbirtokosok toborozhatták a vörösvári telepeseket Németországban, az osztrák tartományokban és máshol. A korban sok birtokos vett fel kölcsönt és adta ezért cserébe zálogba a egyik birtokát. A zálogbirtokos szabadon rendelkezett a birtok bevételeivel, abban volt érdekelt hogy a lehető legnagyobb bevételt szerezze meg ez idő alatt a birtokból. Egy lakatlan vagy gyéren lakott birtok kevés jövedelmet jelentett, ezért a ilyenkor a legfontosabb cél új lakosság toborzása volt.

Vörösvár 1694

A vörösvári németekről szóló első személyes jellegű hír Pest megye közgyűlési jegyzőkönyveiből származik.
Az 1694.április.19-i ülésen Drakosoczky György óbudai lakos tiltakozott a Vörösvár lakóinak eljárása ellen akik engedély nélkül használják Üröm pusztát.

Vörösvár 1696

A magyar kamara 1696-os összeírásában Vörösvárt is összeírták.
Az összeírás szerint Vörösvár sík földön fekszik hegyek és erdők között Budától nyugatra két mérföldnyire. A többi szomszédos község ismeretlen a német emberek számára , úgy mint az egész terület. ( Ez nem volt csoda, a pilisi járás területén csak néhány mai település volt lakott. Vörösvár szomszédai közül az 1690-ben szerbek által újratelepített Csobánka és az 1693-ban német telepesek által újra benépesített Pilisborosjenő/Weindorf  létezett ekkor.)
Csáky László itt a keresztény földesúr, amit neki be kell szolgáltatni, az még teljesen ismeretlen, hiszen a három mentes év még alig telt el. ( Ez azért jelentős megjegyzés, mert azt jelzi hogy a telepesek többsége 1692-ben és utána érkezett.
Ekkor Csáky László volt a földesúr, aki 1649-ben kapta a III.Ferdinándtól a tatai uradalmat és annak részeként Vörösvárt.)
A török időkben ezen Vörösvár községet török helyőrség foglalta volt el. Borkimérés van ezen határban és aki ilyent saját hasznára nyit, 15 krajcárt köteles a községnek fizetni minden akó bor után.( Ez talán a Zöldfa vendéglő volt, aminek a helyén ma a bányatavak vannak.)
Valamint egy régi, téglakövekből épített kastély is látható volt itt annak idején, de már egészen összeomlott, csak a jó anyagból épített boltozatos pince sértetlen még, nagysága kb. 10 öl hosszú és 2 öl széles. ( Itt a középkori Podmaniczky kastélyról van szó.)
Gyümölcsösök is voltak ezen határban szép számmal a török időkben, de a masírozó népek teljesen tönkretették. A hegy alatti községtől fél órányira kelet felé teljesen puszta szőlőkertek vannak, amelyeket az mostani német lakosok elkezdenek kicsit rendbe hozni, de bor még nem terem ottan. ( Az összeírásból kiderül nemcsak káposztát termeltek a török alatt mint Cselebi írta, hanem gyümölcs és szőlőtermelés is folyt Vörösváron.)
A szántóföldek közepesek, kicsit vannak megművelve, azért a császárnak a tizedet és a földesúrnak a kilencedet le kell adni.
A fent leírt Vörösvárt erdők veszik körül és mindenféle jó építő és tűzifája van. Erdők, rétek, legelők nagysága ismeretlen a lakosok számára. A település 22 fél és 44 negyed házból (telekből) áll.

Evlia Cselebi és Vörösvár

Evlia Cselebi

Evlia Cselebi (1611.Isztambul-1686.Isztambul) török világutazó és történetíró. Apja udvari ékszerész volt, ő is az udvarban élt.
Híres könyve a Utazások könyve,  1660 és 1666 közti magyarországi utazásai során Vörösvárról is írt.
Vörösváron 1663.július.21-én járt, a török sereggel ment Budáról Érsekújvár ostromához. Budáról négy óra alatt ért Vörösvárra.
A leírása szerint Vörösvárt, törökül Kizil Hiszárt 1544-ben építette Lala Musztafa pasa. A régi várat a hegyekbe építették a keresztények, romjai láthatók egy dombon, de rossz volt a fekvése az esztergomi úttal ellentétes.
Az új vár egy réten épült, négyszögletes, hármas, erős palánkvár. A kerülete ezer lépés, mély és széles árok veszi körbe, két kapuja van, egy nagy délen és egy kicsi északon. Az árkon fahíd van, ezt minden éjjel felhúzzák és bezárják az őrök.
A várban száz deszkatetejű ház van. Itt található Szulejmán kán dzsámija. Nincs fürdő a várban. Gürdzsi Mohamed pasa most épített egy fogadót, öt bolt van mellette. A vár parancsnoka az esztergomi kádi helyettese (naib), 200 katonája van.
A vár mellett kertek vannak, itt sok és nagy káposzta terem. Az itt élő bosnyákok nagyon szeretik ezt a fajtát. Budára innen viszik a káposztát.
A palánkvár építéséhez vastag facölöpöket vertek le, ezeket vesszővel fonták össze, a cölöpök közzé agyagos föld lett döngölve, a végén a felgyújtás ellen kívülről vastag sárréteggel kenték be. Valószínű Vörösvár a várfalra kent helyi vörös agyagról kapta a nevét.

Vörösvár a rómaiak idején

Vörösváron a római kor előtt 4 kelta tanyát találtak a régészek, ezek közül egy megmaradt a római korban is a 2.századig. 
A római uralom idején az 1.században 1 tanya és 1 falu létezett. 
A 2.században 2 tanya és 1 falu létezett, találtak egy bennszülött nőt ábrázoló sírkővet és egy sírkőtöredéket, amely egy római légióst ábrázol. 
A 2.században épült meg a római út Vörösváron keresztül. A 2-3.század fordulójáról 1 tanyát, 1 római villát találtak.
Aquincumból Crumerumba / Nyergesújfalu római út vezetett. A római út érintette Vörösvárt, a mai 10-es úttal volt párhuzamos a vörösvári temetőnél fordult Pilisszántó felé. Az út Szántó után Piliscsév, Kesztölc, Dorog, Tokod nyomvonalon haladt. 
Vörösváron három római mérföldkő maradt fenn, a IX.mérföldkő Maximianus Thrax (235-238) római császár alatt lett felállítva 237-ben, a VIII.mérföldkő 305-306-ból van, a VII.-es Philippus Arabs (244-249) császársága alatt készült.

Római síremléktöredék, római légiós alakja

Római mérföldkővek a vörösvári könyvtár udvarán

Római út Aquincumból Crumerumba

Thomas Scheller

Thomas Scheller (1660-1726) volt az őse Scheller Katalin (1890-1963) dédanyámnak.
Thomas Scheller 1704.09.04-én Anna Rothmunddal Clemens Fleiss özvegyével kötött házasságával jelent meg Vörösváron. A házassági anyakönyvből kiderül hogy özvegy és Vácról jött. 
Vácon Thomas Schöller/Scheller Pest megye váci járásának adóösszeírásában szerepel 1699-ben és 1702-ben. A váci születési anyakönyvben 1700-ban Barbara és 1701-ben Catherina születésekor szerepel Julianna felességével együtt.
Thomas Scheller több ágon is ősöm, egyik fia Jakob Scheller (1695-1775) és felesége Schneider Mária (1700-1752) akik 1717-ben kötöttek házasságot, voltak ősei Scheller Katalinnak.
A másik fia Stephan Scheller (1697-1754) volt az őse másik dédanyámnak Pfeiffer Katalinnak.
Stephan Scheller subiudex vagyis albíró volt az 1725-ös Pest megyei adóösszeírásban Vörösváron.

Georg Brandhuber és Agnes Schmied

Pfeiffer Katalin (1896-1929) dédanyám őse volt Georg Brandhuber (1703-1769) és felesége Agnes Schmied (1707-1767).
Ők voltak az első Brandhuberek Szentivánon, az első említésük az 1745-ös lélekösszeírásban szerepel, ahol gyerekeikkel együtt írták össze őket.
Georg Brandhuber volt 1752-ben a iudex vagyis bíró Szentivánon.

Essl család

Az első Essl Vörösváron Johann Essl (1626 - 1719) volt, ő a budai Vizivárosban kötött házasságot 1694.augusztus.8-án, Maria Elisabethel (1660-1729) (Johann) Koperger/Koberger özvegyével.
A férj a stájerországi Mureckből, a feleség Bécsből származott. Johann Koperger neve fia Friedrich 1707-es vörösvári házasságánál szerepel az anyakönyvben.
Johann Eszl fia, Joseph Eszl (1698-1781) Vörösváron élt 1769-ig,  egy 1775-ös Vörösvár és Piliscsaba közti határperből kiderül hogy 1769-ben a Komárom megyei Szomor faluba költözött 71 évesen fiaival együtt. Szomorra 1760 után több vörösvári család költözött át.