A hutteriták Oroszországban

A hutteriták 1770-ben Kijevtől 100 km-re északkeletre a Djesna folyó mellett Vyshenka településen telepedtek le. Ide gróf Rumjancev hívta őket, aki Új-Oroszország kormányzója volt, a település az ő birtoka volt. Itt földet és vallásszabadságot kaptak. Idővel csatlakoztak hozzájuk az Erdélyben, Nagyszeben börtönében leláncolt társaik, akik kiszabadultak később. Rumjancev halála után fia korlátozta a jogaikat, ezért elköltöztek.
1802-ben átköltöztek Radiscsev településre a cár birtokára, a régi településtől 10 mérföldre északra. Az új településen rosszabbak voltak a körülmények. Ekkor 1794 és 1820 közt Johann Waldner, aki Karintiában született, volt a közösség vezetője. A közösségen belül ellentétek alakultak ki. Az idősebbek ragaszkodtak a közösségben éléshez. A fiatalabbak az egyéni tulajdon hívei voltak, Jakob Walter volt a vezetőjük. 1842-ig éltek a településen a hutteriták.
Jakob Walter ( ő még a Felvidéken született ) vezetésével, elvándoroltak Dél-Oroszországba a hívei, a mennonita Moltotschna koloniára, a mennonita Johann Cornies támogatta ebben. Itt egyénileg éltek, Hutterthal volt a következő jelentős település, ez a Taurida tartományban feküdt, ide 1843-ban jöttek a hutteriták Radiscsevből. A területet Johann Cornies bérelte előtte. Cornies mindenben támogatta a szegény telepeseket, gabonát és 15 000 rubel kölcsönt kaptak tőle. 1844-re már 30 ház készült el. Nemsokára felvirágzott a település és kifizették a tartozásaikat. Később négy új települést hoztak létre 1859 és 1864 közt.
 1874-ben bevezették az általános hadkötelezettséget Oroszországban, ennek hatására 1874 és 1879 közt elhagyták Oroszországot a hutteriták és Észak-Amerikába vándoroltak.

Besszarábiai németek 1814-1940

Besszarábiába 1814 és 1842 közt 9000 német vándorolt be Baden, Württemberg, Elzász, Bajorország, Poroszország és Lengyelország területéről. 1940-ben 93 000 német élt ott. Oroszország a 1806 és 1812 közti Törökország elleni háború eredményeként szerezte meg Törökországtól Besszarábiát 1812-ben. Az itt élt tatárok elmenekültek és a ritkán lakott területre új telepeseket kellett szerezni. I.Sándor cár 1813.11.29-én kiáltványt adott ki, ebben kiváltságokat igért a német telepeseknek: földet, kamatmentes kölcsönt, 10 éves adómenteséget, belső önkormányzatot, vallásszabadságot, mentességet a katonai szolgálat alól. A telepesek 2 hullámban jöttek. Az első hullám Poroszországból ( Posen, Danzig, Marienwerder, Bromberg )  Lengyelországból - Lodz és Varsó környékéről 1700 család, ők már 1814-ben megérkeztek, ezek főleg lutheránusok voltak. Jelentős részük 1800-ban a porosz királyság toborzására jött főleg Württembergből Lengyelországba, de svábok, poroszok, mecklenburgiak és más németek is voltak köztük, 1806-ra már lejártak a kedvezményeik és 1812-ben Napóleon seregei elpusztították a területet. A második hullám Délnyugat-Németországból: Baden, Württemberg, Elzász, Bajorország, Pfalz, innen 2000 család érkezett, a Dunán hajón jöttek, 1817-ben jöttek a legtöbben. 1831-es lengyel felkelés leverése  után az oroszok Orosz-Lengyelországból újabb német telepeseket toboroztak Besszarábiába, ezek a telepesek eredetileg Poroszországból, Mecklenburgból és Württembergből származtak. A telepesek állami földeket kaptak, 1842-ben 24 településen éltek. A falvakban belső önkormányzatuk volt, maguk választották vezetőiket. 1871-ben már 150 településen éltek. A legtöbben evangélikusok voltak, 13 lelkészségük volt, a reformátusok Svájcból jöttek, Shabo faluban volt lelkészségük, a baptistáknak 7 lelkészsége volt, a katolikusoknak 4 plébániája. Az evangélikusok székhelye Odessza volt, papjaik a Baltikumban Dorpat / Tartu ( ma Észtország ) egyetemének teológiai karán tanultak. Minden falunak volt saját német általános iskolája, német volt a tanítási nyelv, 1880-tól bevezették az orosz oktatását az iskolákban, 1918-tól a román uralom alatt államosították iskoláikat és román lett a tanítási nyelv, volt még egy fiú és egy lány középiskolájuk is. 1871-ben elvesztették kiváltságaikat és 1874-ben bevezették Oroszországban a kötelező katonai szolgálatot, ezek hatására 1874 után 25 000 német vándorolt ki Besszarábiából az USA-ba, Kanadába, Brazíliába, Argentinába. 1880-tól megindult az oroszosítás Besszarábiában is. Besszarábiát 1918-ban elfoglalta Románia, megindult az erőszakos románosítás. 1940-ben elfoglalta a Szovjetunió Besszarábiát, ezután kitelepitették a 93 000 németet Németországba.

Joseph Forstner és Theresia Moser

Joseph Forstner (1837- 1874) Martin Forstner (1810-1869) és Anna Gechter (1810-1854) fiaként született Vörösváron 1837.10.08-án.
Teresia Moser (1842-1901) Jakob Moser (1813-1893) és Catherina Stehly (1814-1887) lányaként született Vörösváron 1842.10.05-én.
Joseph Forstner inquilinus, Vörösvár 143.szám alatti lakos és Teresia Moser ancilla/szolgáló Vörösvár 209.szám alatti lakos, 1865.05.30-án házasodott össze Vörösváron.
Joseph Forstner zsellér Vörösvár 140.szám alatti lakos vesevészben halt meg 1874.01.09-én.
Forstner Márton özvegy zsellér és Forstner Terézia született Moser özvegy zsellér, Vörösvár 140.szám alatti lakosok 1875.02.08-án házasodtak össze.
1880.04.08 Forstner Márton zsellér Moser Terézia férje meghal Vörösvár 140.szám alatt.
1882.01.10 Weiszer János aki Weiszer Lipót és Lieber Anna Mária fia feleségül veszi Forstner Teréziát született Moser lakót/zsellért.
1901.02.05 d.e. 10.óra Weiszer Jánosné korábban Forstner Józsefné született Moser Terézia özvegy, lakóhelye Pilisvörösvár Szőlőkert utca 140.szám halála.

Engert Márton és Fetter Anna

Engert Katalin (1881-1961) dédanyám szülei Engert Márton (1851-1933) és Fetter Anna (1854-1941) voltak.
Engert Márton ükapám 1851.08.03-án született Szentivánon Michael Engert (1820-1895) és Barbara Schuck (1820-1862) fiaként.
Fetter Anna 1854.08.11-én született Vörösváron a 199.szám alatt Mathias Fetter (1818-1883) domiliatus és Anna Nothelfer (1813-1873) lányaként. 1871-ben sorozták Engert Mártont ekkor 163 cm, gyenge testalkatú és alkalmatlan.
1874.02.10-én házasodott össze Engert Márton szentiváni zsellér és a vörösvári Fetter Anna. 1933.10.12-én d.u.1/2 6-kor halt meg Engert Márton földműves Pilisszentivánon.
1941.02.26-án hajnal 4-kor halt meg Fetter Anna Pilisszentivánon.