A hutteriták Havasalföldön 1767-1770
A Morvaországban élő hutterita - anabaptista közösséget 1622-ben kiűzték Morvaországból, ezután a királyi Magyarországon - a Felvidéken és Erdélyben hozták létre új telepeiket. Erdélyben Alvinc környékén éltek. Az ellenreformáció hatására 1750 körül már csak egy közösségük létezett Alvincben 30-40 taggal.1755-ben a Karintiából Erdélybe deportáltak protestánsokat. Az Alvinchoz közeli Nagyapoldba deportált protestánsok egy része csatlakozott a hutteritákhoz.
A 1760-as években a Habsburgok erőszakos katolikus hitre térítést indítottak meg ellenük, rendszeresen letartóztatták őket és elkobozták javaikat.
1767 októberében a szabadlábon lévő 70-80 hutterita, hátrahagyta házait, a Kárpátokon át a román Havasalföldre szökött. A Havasalföldön élő erdélyi szászok, akik a román bojárok birtokainak intézői voltak, közvetítettek a hutteriták és a román bojárok közt.
A hutteriták Bukarest közelében Ciorogiria településen telepedtek le, azonban az itteni rossz víz miatt tífuszjárvány tört ki köztük, ezután elköltöztek 1769 tavaszán Prisiceni településre, itt bérbe vettek egy gazdaságot gyümölcstermelésre, felépültek házaik és műhelyeik.
Azonban 1768-ban kitört az orosz-török háború, amely 1774-ig tartott. Az orosz csapatok betörtek Moldva és Havasalföld területére. Először törökök lettek beszállásolva a hutteriták házaiba, majd 1769/1770 telén az orosz csapatok fosztották ki őket. Sok hutterita az erdőbe menekült előlük. A hutteriták elvesztették majdnem minden vagyonukat. Ekkor az gróf Rumjancev Oroszországba hívta őket, ekkor 67-en voltak összesen.
1770.áprilisában maradék vagyonukat összeszedték és elindultak az orosz határ felé, az átkelés után elindultak Kijev felé.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Havasalföld. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Havasalföld. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. március 19., vasárnap
2017. január 23., hétfő
Örmények a román fejedelemségekben
A 14.század óta éltek örmények Moldvában, 1350-ben épült az első templomuk Botosani településen, 1395-ben Iasi városában épült a második. 1401-ben Sándor fejedelem engedélyezte örmény püspökség létrehozását Szucsáva városában. 1475-ben sokan menekültek ide a Krímből a törökök elől. A 16 és 17.században lecsökkent a létszámuk, a török deportálások, a lengyel támadások és a vallási üldözések miatt. 1790-ig nagyjából 4000 örmény távozott Oroszországba.
Havasalföldre 1475-ben érkeztek örmény menekültek, 1620-ban épült meg első templomuk Bukarestben. Itt is fontos szerepet töltöttek be a kereskedelemben.
Az egységes román államban fontos szerepük volt, a szellemi, művészeti és politikai területeken.
1946 és 1948 közt a szovjet hatóságok egy részüket a szovjet Örményországba szállították.
A 1950-es és 1960-as években sok örmény kivándorolt Romániából Nyugat-Európába és a Közel-Keletre. 1956-ban még 6400 örmény élt Romániában, 1992-ben már csak 2000, főleg Bukarest, Constanza és Tulcea városokban.
Örmények a Krímben és Ukrajnában
Már a 10.században éltek örmény kereskedők, kézművesek és zsoldosok a Kijevi Rusz állam területén. A 11.században elfoglalták a szeldzsuk törökök Örményországot, egy nagy csoport örmény menekült telepedett le a Krímben. Főleg Kaffa, Szudak és Solcati városokban telepedtek le.
Kisebb örmény közösségek alakultak örmény menekültekből a 12 és 15.században Kijevben, Podoliában, Volhíniában és Galíciában, ahol Lvov volt a központjuk. Lvovban 1364-ben létrejött egy örmény egyházmegye.
1340-ben III.Kázmér lengyel király Volhíniát és Galíciát Lengyelországhoz csatolta, Az ott élő örmények megkapták a zsidók jogállását, szabadon gyakorolhatták a vallásukat és saját bíráik ítéltek felettük.
A Krím fontos kereskedelmi központ volt, itt ért véget a keleti karavánkereskedelem az Arany Horda területén, tovább nőtt a jelentősége amikor 1267-ben a genovaiak átvették a déli kikötőket.
Az örmények fontos szerepet töltöttek be a genovai kereskedők szolgálatában mint kereskedelmi ügynökök és katonák. A 14 és 15.században több tízezer örmény menekült ide Örményországból és Oroszország déli fejedelemségeiből a mongolok elől. Ekkor egyes nyugati krónikások Armenia maritima néven emlegették a Krím félszigetet.
A Krímben a 14.század közepén alakult egy örmény egyházmegye, csak Kaffa városában 44 örmény templom és 46 ezer örmény hívő élt.
Miután 1475-ben a törökök elfoglalták a genovai telepeket a Krímben és deportálták lakóikat, véget ért az örmény fénykor a Krímben. Sok örmény kivándorolt innen Konstantinápolyba, Bulgáriába és a Lengyel-Litván államba. A megmaradt örmény közösségeket 1778-ban Nagy Katalin cárnő áttelepítette a Rosztov am Don régióba. Ezek többsége később visszatért, mivel 1783-ban Oroszország elfoglalta a Krím félszigetet.
A Lengyel királyságban Lvov volt az örmények központja, az itt lévő örmény püspöki székhely miatt. A 17.század elején 2500 örmény élt a városban. Az itt élő örmény kereskedők fontos szerepet töltöttek be a Törökország, Perzsia és Oroszország felé irányuló kereskedelemben.
1689-ben Lvovban az örmény püspök csatlakozott a katolikus egyházhoz, de az örmények régi ritusai megmaradtak. Ekkoriban gazdaságilag is lehanyatlott Lengyelország, tehát a vallási és gazdasági okokból sok örmény kivándorolt ( akik nem fogadták el a vallási uniót ) Oroszországba, Konstantinápolyba, Havasalföldre és Perzsiába. Miután a 18.század végén felosztották Lengyelországot, egy részük orosz, a másik rész osztrák uralom alá került.
1783-ban a Krím orosz uralom alá került, később visszatért a 1778-ban kitelepített örmények többsége és sok örmény érkezett a Török birodalomból is, ezek új településeket hoztak létre.
1944-ben deportálták a szovjet hatóságok a Krímből az itteni örményeket, csak az 1960-as években térhettek vissza.
Címkék:
1475,
1778,
Galícia,
Genova,
Havasalföld,
Kaffa,
Katalin cárnő,
Krím,
krími örmények,
Lengyelország,
Lvov,
Oroszország,
Örményország,
Perzsia,
Podolia,
Volhínia
2014. június 8., vasárnap
Havasalföldi németek
Havasalföld az egyik román fejedelemség volt a Dunától délre. Az első német bevándorlók a 13.században érkeztek ide, erdélyi szászok voltak. Az első itt általuk alapított város 1300 körül Langenau / Campulung / Hosszúmező volt, a 17.századig éltek ott. Bukarestben is megjelentek 1300 után a szászok. Ezek főleg kereskedők voltak, árut közvetítettek Lengyelország, Magyarország és a Fekete-tenger vidéke, Konstantinápoly közt. A 18.században új német bevándorlók érkeztek, erdélyi szászok és Bulgáriából Ciprovac bányavidékéről érkezett németek mentek a fővárosba Bukarestbe. A 19.században sok német bevándorló érkezett, főleg erdélyi szászok, őket védelmezte a bukaresti osztrák és porosz konzulátus. 1830 körül a legtöbb német Bukarestben és Craiovában élt, főleg kézművesek és kereskedők, éltek még kisebb német protestáns csoportok Caracal, Carabia, Calafat, Verciorova, Gruia Patuele városokban. Az 1850-es években sok német dolgozott Turnu-Severin városában, itt volt az osztrák Duna Gőzhajózási cégnek egy hajógyára, éltek még németek Pitesti, Tergowisch, Argisch, Langenau, Ramnicu Valcea, Targu Jiu városokban is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)