A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Perzsia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Perzsia. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 23., hétfő

Örmények a Krímben és Ukrajnában

Már a 10.században éltek örmény kereskedők, kézművesek és zsoldosok a Kijevi Rusz állam területén. A 11.században elfoglalták a szeldzsuk törökök Örményországot, egy nagy csoport örmény menekült telepedett le a Krímben. Főleg Kaffa, Szudak és Solcati városokban telepedtek le.
Kisebb örmény közösségek alakultak örmény menekültekből a 12 és 15.században Kijevben, Podoliában, Volhíniában és Galíciában, ahol Lvov volt a központjuk. Lvovban 1364-ben létrejött egy örmény egyházmegye. 
1340-ben III.Kázmér lengyel király Volhíniát és Galíciát Lengyelországhoz csatolta, Az ott élő örmények megkapták a zsidók jogállását, szabadon gyakorolhatták a vallásukat és saját bíráik ítéltek felettük. 
A Krím fontos kereskedelmi központ volt, itt ért véget a keleti karavánkereskedelem az Arany Horda területén, tovább nőtt a jelentősége amikor 1267-ben a genovaiak átvették a déli kikötőket. 
Az örmények fontos szerepet töltöttek be a genovai kereskedők szolgálatában mint kereskedelmi ügynökök és katonák. A 14 és 15.században több tízezer örmény menekült ide Örményországból és Oroszország déli fejedelemségeiből a mongolok elől. Ekkor egyes nyugati krónikások Armenia maritima néven emlegették a Krím félszigetet.
A Krímben a 14.század közepén alakult egy örmény egyházmegye, csak Kaffa városában 44 örmény templom és 46 ezer örmény hívő élt. 
Miután 1475-ben a törökök elfoglalták a genovai telepeket a Krímben és deportálták lakóikat, véget ért az örmény fénykor a Krímben. Sok örmény kivándorolt innen Konstantinápolyba, Bulgáriába és a Lengyel-Litván államba. A megmaradt örmény közösségeket 1778-ban Nagy Katalin cárnő áttelepítette a Rosztov am Don régióba. Ezek többsége később visszatért, mivel 1783-ban Oroszország elfoglalta a Krím félszigetet.
A Lengyel királyságban Lvov volt az örmények központja, az itt lévő örmény püspöki székhely miatt. A 17.század elején 2500 örmény élt a városban. Az itt élő örmény kereskedők fontos szerepet töltöttek be a Törökország, Perzsia és Oroszország felé irányuló kereskedelemben. 
1689-ben Lvovban az örmény püspök csatlakozott a katolikus egyházhoz, de az örmények régi ritusai megmaradtak. Ekkoriban gazdaságilag is lehanyatlott Lengyelország, tehát a vallási és gazdasági okokból sok örmény kivándorolt ( akik nem fogadták el a vallási uniót ) Oroszországba, Konstantinápolyba, Havasalföldre és Perzsiába. Miután a 18.század végén felosztották Lengyelországot, egy részük orosz, a másik rész osztrák uralom alá került.
 1783-ban a Krím orosz uralom alá került, később visszatért a 1778-ban kitelepített örmények többsége és sok örmény érkezett a Török birodalomból is, ezek új településeket hoztak létre.
1944-ben deportálták a szovjet hatóságok a Krímből az itteni örményeket, csak az 1960-as években térhettek vissza.

2015. december 25., péntek

Szentendrei örmények

Az Erdélyi Örmény Gyökerek folyóirat 2010. novemberi számában jelent meg Száva Alex cikke a témában. 1690-ben történt a nagy szerb bevándorlás Csernovics Arzén szerb pátriárka ( Pec ) vezetésével, egy részük Budára, Szentendrére, Csobánkára települt. A törökök elöl menekültek a szerbek, 1690-ben a törökök visszafoglalták Szerbiát a Habsburg hadseregtől és közeledtek Belgrád felé, amit el is foglaltak a menekülés után. Szentendre ekkor Zichy István birtoka volt, 6000 szerb települt ide 1690-ben, itt volt a pátriárka székhelye is. Az itt letelepültek többsége Belgrádból menekült keresztény volt, nemcsak görögkeleti szerbek voltak köztük, hanem görögkeleti bolgárok, római katolikus dalmátok ( horvátok ) és örmények. Belgrádban a 17.században egy örmény kolónia volt, az örmények többsége közvetlenül Örményországból vándorolt Belgrádba. A Szentendrén és Budán összeírt örmények többségénél Armenia vagy Persia volt megadva szülőhelyként, pl: 1706-ban Martin Aramir Perszian esetében, Erevan, Persia lett leírva, Jereván perzsa uralom alatt állt akkor. A másik jellemző születési hely Moesia volt, ez a mai Bulgária területe. A belgrádi  örmények többsége római katolikus volt, saját papjuk volt Belgrádban, a domonkosrendi Jakob Cosaivich, egy részük maradt a régi örmény hitnél, monofizita keresztény volt, a többiek görögkeleti ortodoxok voltak. A katolikus örmények beolvadtak a dalmátok közé, az ortodoxok a szerbek közé, a monofiziták pedig áttértek idővel a görögkatolikus vagy római katolikus hitre. Ezekre két példa. Isak Muratovic ( eredetileg Szahag Muratian ), 1689-ben Belgrádban még örménynek írták össze, 1696-ban Szentendrén egy iratban Perszian-ként szerepel, 1697-ben már Rácz-nak  ( szerb ) vallotta magát, eredetileg monofizita örmény volt, aki beolvadt a szerbek közé. A második Szagarovic Jakab ( Hagop Zakarian ) , 1690-ben Belgrádból költözött Szentendrére, 1697-ben örményként írták össze. A leszármazottai a szerb közösség tagjai voltak.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csernojevics_Arzén
Pec pátriárkátus

Csenovics Arzén