Georg Peller és Anna Maria Ziegler

Georg Peller ( 1838-1881 ) Vörösváron született 1838.04.07-én Johann Peller ( 1795-1846 ) és Catherina Mannhertz ( 1796-1856 ) fiaként.
Anna Maria Ziegler ( 1841-1885 ) Vörösváron született 1841.12.08-án, Johann Ziegler ( 1802-1875 ) és Elisabeth Guth ( 1808-1856 ) lányaként.
1861.11.27-én kötött házasságot Georg Peller 337.szám alatti lakos és Anna Maria Ziegler 161.szám alatti lakos.
1881.10.20-án Peller György zsellér, 89.szám alatti lakos, tüdőbajban halt meg.
1882.11.16-án Weiszer Lipót özvegy zsellér ősapám elvette feleségül Ziegler Anna Mária özvegyet, a 89.szám alatt laktak.
1885.02.11-én meghalt Ziegler Mária zsellér, 89.szám alatti lakos, tüdőbajban.

Lublin és Cholm/Chelm környéki németek 1795-1940

Lublin lengyel terület volt, Lengyelország felosztásakor Ausztria kapta meg 1795 és 1809 közt. Napóleon 1809-ben a Varsói Nagyhercegségnek adta, 1815-ben Oroszország kapta meg. A területre elsőként svájci mennoniták érkeztek. A francia Montbeliard településről 1791-ben költöztek Podoliába, majd onnan 1795 és 1800 közt a Lublin környéki Urzulin és Michelsdorf falvakba. 1797-ben csatlakozott néhány Galíciából jött svájci mennonita család a többiekhez, ezek előtte az ukrajnai Vyshenka településen éltek. A mennoniták egy része 1807-ben áttelepült a volhíniai Eduardsdorfba, a többiek 1837-ben telepedtek át Volhíniába. A helyükre porosz mennoniták költöztek, ők előtte az ukrajnai Molotschna telepen éltek. 1833-ban 717 német élt a területen, 1864-ben 28 településen éltek németek itt. Az itteni németek túlnyomó többsége 1864 és 1885 közt érkezett, a legtöbben 1864 és 1874 közt. A bevándorlás oka az oroszországi jobbágyfelszabadítás volt, eredményeként munkaerőhiány jött létre a területen. A lengyel földbirtokosok a Visztula vidékén toboroztak német telepeseket ide. 1868-ban 6224 német telepes élt a területen. A telepesek főleg Babiak, Dabie, Gostynien, Kolo, Lipno, Sompolno és Varsó környékéről érkeztek. A vallásuk evangélikus volt, három plébániájuk volt, 1784 óta Lublin, 1876 óta Chelm-Kamien, 1925 óta Cycow. 1897-ben elrendelte az orosz állam a kizárólagos orosz nyelvű oktatást a területen. Az első világháború kitörése után a német férfiakat besorozták az orosz hadseregbe, a többieket 1915-ben deportálták Belső-Oroszországba, innen a háború után tértek vissza. 1918-ban a helyreállt Lengyelország része lett a terület. 1939-ben elfoglalta Németország, az itt élő 32 000 németet áttelepítették a Wartheland területére.

A fehér vonalak jelzik a területre érkező németek származási területeit

A nagy piros pontok a terület központjai, a kis piros pontok német lakta települések

Tagscherer József és Scheller Katalin

Dédapám nagynénémmel Tagscherer Ágotával 1950

Dédapám 1930-as évek

Anyai nagyapám Tagscherer József (1925-1991) szülei Tagscherer József (1885-1952) és Scheller Katalin (1890-1963) voltak.
Tagscherer József dédapám 1885.11.16-án született Martin Tagscherer (1854-1916) zsellér és Catherina Nick (1862-1946) fiaként Vörösváron 268.szám alatt.
Scheller Katalin dédanyám 1890.11.21-én született Johann Scheller (1864-1915) zsellér és Maria Peller (1867-1945) lányaként Vörösvár 161.szám alatt.
Tagscherer József dédapám először egy 1907-es sorozási iratban szerepel, itt nőtlen, kocsis a foglalkozása, 163 cm magas, gyenge testalkata van, hiányzik a jobb kis ujja, ezért nem sorozták be, hadpótlék lett.
Tagscherer József dédapám 1911.02.21-én vette el Scheller Katalin dédanyám, ekkor szénbányászként dolgozott. 1914-ben kezdte építeni dédapám Vörösváron a Pozsonyi utca 27. szám alatti házát, ami 1997-ig családunk tulajdona volt.
1914-ben elvitték katonának az első világháborúba. 1914-ben vagy 1915-ben orosz hadifogságba esett. 1920-ban vagy 1921-ben tért haza a fogságból, 1917-ben Turkesztánban ( ma Kazahsztán ) volt hadifogoly, a Szir Darja terület Perowsk ( ma Qysylorda ) városában, a fogságba esése idején a 32.gyalogezred helyettesítő  tartalékos honvédja volt.
A két világháború közt kőport bányászott dédapám. Ekkoriban a kőport használták a mosáshoz, a mai mosópor helyett. Dédanyám a földjükön megtermelt virágot adta el Budapesten.
Dédapám 1952.08.04-én halt meg szívinfarktusban Pozsonyi utca 27-ben, ekkor agyagbányász volt a foglalkozása. Dédanyám 1963.03.14-én halt meg szívinfarktusban, szintén ott.