Anton Isaak és Eva Maria Peller

Anton Isaak 1737.december 19-én született Tiberius Isaak ( 1701 - 1763 ) és Maria Neuhardt ( 1699 - 1765 ) fiaként Vörösváron. 

Eva Maria Peller 1734.január 29-én született Johann Georg Peller ( 1705 - 1773 ) és Theresia Fischer ( 1712 - 1760 ) lányaként Vörösváron. 

Anton Isaak és Eva Maria Peller 1758.január 26-án kötöttek házasságot Vörösváron.

Anton Isaak colonus - telkesgazda és kovács volt. 

Anton Isaak 1789.január 31-én halt meg Vörösváron.

Eva Maria Peller 1789.augusztus 15-én halt meg Vörösváron.

Az Oroszországi németek bevándorlása 1763 - 1859

A térképen azokat a bevándorlási útvonalakat lehet látni, amelyek Németországból és Poroszországból, Rigán, Szentpéterváron, Varsón és Magyarországon keresztül vezettek a mai orosz és ukrán területekre.

Mennoniták Ukrajnában Chortitza

Chortitza volt az első németek lakta település Ukrajnában, amit Nyugat-Poroszországból jött mennoniták alapítottak 1789-ben.

A mennoniták a 16.század óta éltek Poroszországban, eredetileg holland származásúak voltak, de elnémetesedtek Poroszországban. Nagyjából 15 000 mennonita élt ott 1780 körül és gyorsan nőtt a számuk. A 18.század végén véget ért eddig zavartalan életük, a vallásuk tiltotta a katonáskodást, ezt a militarista porosz hatóságok nem nézték jó szemmel, mivel egyre több katonát akartak a hadseregbe sorozni, ezért megtiltották számukra új földek vásárlását és egyre több pénzt kellett fizetniük a katonai szolgálat megváltásáért, ezért egyre elégedetlenebb lett a közösség. 

Még 1763-ban hívott német telepeseket Oroszországba Katalin cárnő, ezek után folyamatos volt a német bevándorlás Oroszországba. Az egyik telepestoborzó, Georg von Trappe 1786-ban Danzigba látogatott és kapcsolatba került a mennonita közösséggel. A mennoniták két követet - Jakob Hoeppner és Johann Bartsch - küldtek Oroszországba tárgyalni az orosz hatóságokkal, a következő kedvezményeket érték el: 

- vallásszabadság 

- nem kell katonáskodniuk

- földet kapnak

1788-ban 228 család indult el Oroszországba, Dubrowno ( Belorusszia ) településen teleltek át és 1789 tavaszán érték el a Dnyeper partját, az eredetileg kiszemelt hely közelében háború folyt, ezért egy új helyre kellett menniük, a Dnyeper egy szigetének közelébe, Chortitza településre, ez Zaporozsje város közelében volt, a kolóniára folyamatosan jöttek az új mennonita telepesek 1797-ig összesen 400 család. Idővel 21 falut alapítottak az innen jött telepesek a környéken.

1870 után a kedvezmények elvesztése miatt komoly kivándorlás indult innen Kanadába.

A településen mezőgazdasági gépgyárak jöttek létre. Az első világháború idején a férfiakat besorozták az orosz hadseregbe. 1918-ban egy időre jobbra fordult az élet, amikor a német hadsereg elfoglalta Ukrajna területét. Utána ukrán fegyveres bandák fosztogatták a településeket, a leghírhedtebb Nestor Mahno anarchista vezér bandája volt. Majd szovjet uralom alá kerültek, akik rekvirálták a parasztok élelmét, sokan éhen haltak és járványokban is sokan meghaltak. 1920-ban sokan kivándoroltak Kanadába, majd később Paraguayba, az itt létesült településük neve Fernheim volt. A 20-as évek végén kezdett mezőgazdasági kollektivizálásnak sok halálos áldozata volt. 1941-ben Szibériába akarta őket deportálni Sztálin, de a német hadsereg gyorsabb volt. 1943-ban Lengyelországba telepítették át őket. Azonban 1945-ben utolérte őket a szovjet hadsereg Németországban, néhányan el tudtak rejtőzni a nyugati hatalmak megszállási területén. A többieket Szibériába és Kazahsztánba deportálták, sokan meghaltak közülük közben. Az életben maradtak utódai az 1980-as évektől Németországba vándoroltak Kazahsztánból.

A Fekete-tengeri németek 1789 - 1810

A Fekete-tengertől északra élő németeket nevezték így. A területet nyugatról a Bug folyó, keletről az Észak-Kaukázus határolta.
1765-ben indult meg a német bevándorlás nyugat és Délnyugat Németországból Oroszországba.
1789 óta érkeztek a Fekete-tenger vidékére nyugat-poroszországi mennoniták.

Új-Oroszországban Odessza vidékén sok új település jött létre. 

II. Katalin cárnő idején az oroszok legyőzték Törökországot ( 1768 - 1774 ) és 1783-ban elfoglalták a Krími kánság területét. A Jassy békében megkapták a Bug és a Dnyeszter közti területen, sok bolgár, görög, román települt ide a Török birodalomból. 

I.Sándor idején 1803-ban érkeztek ide az első bevándorlók délnyugat-Németországból: Baden, Württemberg, Pfalz, Elzász, Lotharingia. A telepesek Ulmból jöttek hajón Galatz kikötőjéig. Onnan kilenc csoportban 1100 ember jött szárazföldön Dubossary településig, innen a karantén letöltése után Odessza városába mentek, itt az Újorosz Jóléti Hivatal fogadta őket. 

Odessza városából küldték őket az új lakóhelyeikre, ahol megkapták földjeiket. 1804 tavaszán alapították Gross és Kleinliebental falvakat. Azután alapították Neuburg, Peterstal és Josefstal településeket. 1805-ben Alexanderhilf, Frankfeld, Mariental és Lustdorf falvakat. 1806-ban Frudental falut. 1808-ban jött egy új bevándorlási hullám Baden és Elzász területéről, ők Glückstal és Kutschurgan kerületekben telepedtek le. Ekkor jött létre Neudorf, Bergdorf és Glückstal település. Az orosz kormány csökkentette a fogadott bevándorlók számát, hogy elég támogatást tudjon adni a régieknek. Richelieu kormányzó az új bevándorlókat Kutschurgan körzet Liman folyóhoz küldte. Itt jöttek létre Kandel, Selz és Strassburg falvak. 

1808-ban még 500 új német bevándorló jött, ők a Beresan folyó mellett kaptak földet. 1809-ben itt jött létre Landau, Speyer, Rohrbach település. 1810-ben Worms, Sulz, Karlsruhe, Rastadt és München. Az így létrejött német településhálózat nem volt összefüggő mint a Volga-vidéken, de láncolatba rendeződtek a koloniák. 

Johann Stehly és Julianna Huffnagel

Johann Evangelist Stehly ( 1789-1838 ), 1789.11.18-án született Johann Evangelist Stehly ( 1750-1819 ) és Anna Maria  Moser ( 1759 -1827 ) fiaként Vörösváron. Julianna Huffnagel ( 1791-1837 ), 1791.01.08-án született Adam Huffnagel ( 1751-1799 ) és Francisca Kolhoffer ( 1764-1832 ) lányaként Vörösváron. Johann Stehly és Julianna Huffnagel 1812.02.11-én kötött házasságot Vörösváron. Julianna Huffnagel 1837.02.21-én halt meg Vörösváron gangranában/üszkösödés. Johann Stehly 1838.01.20-án halt meg Vörösváron ideglázban.

Jakob Higler és Eva Wild

Jakob Higler (1714-1796) 1714.07.15-én született Neibsheimben, ez 1972 óta Bretten része, a Karlsruhe körzetben, Karlsruhe kerületben, Badenben. Jakob Higler apja Johann Georg Higler ( ?-1734), anyja Maria Magdalena Almann (?-1742) volt. Jakob Higler civis-polgár volt Neibsheimben.
Eva Wild (1713-1789) szintén Neibsheimben született 1713.09.20-án , apja Sebastian Wild (?-1757), anyja Katherina Eva Lengle (?-1739) volt.
Jakob Higler és Eva Wild 1735.02.01-én kötött házasságot Neibsheimben.
A gyerekeik közül Neibsheimben született: 1735.09.30 Jakob, 1736.11.26 Johann Anton, 1740.04.26 Balthasar ( Szentivánon halt meg 1783.01.06-án), 1743.11.20 Anna Maria, 1747.07.29 Margareta - meghalt Neibsheimben 1750.08.04, 1751.02.22 Kaspar.
A család 1755.09.10-én már Szentivánon élt, ekkor született Maria Margareta. Utoljára ősanyám Anna Maria született Szentivánon 1758.10.21-én.
Eva Wild 1789.09.08-án halt meg Szentivánon.
Jakob Higler 1796.01.03-án halt meg Szentivánon.

Joseph Krivinka és Anna Maria Ziegler

Joseph Krivinka (1788-1856) 1788.04.15-én született Vörösváron Mathias Krivinka (1756-1827) és Theresia Moser (1757-1799) fiaként.
Anna Maria Ziegler (1789-1847) 1789.11.29-én született Vörösváron Martin Ziegler (1749-1797) és Barbara Wippelhauser (1753-1819) lányaként.
1810.01.30-án kötöttek házasságot Vörösváron.
Joseph Krivinka az 1828-as regnicoláris országos adóösszeirásban mint inquilinus és uradalmi hajdú szerepel.
Anna Maria Ziegler zsellér 1847.12.27-én halt meg vízkorban Vörösváron.
Joseph Krivinka zsellér 1850.01.15-én elvette második feleségét Anna Maria Mauterer 50 éves özvegyet Vörösváron.
Joseph Krivinka domiliatus 1856.12.12-én halt meg vízkorban Vörösváron a 26.szám alatt.

Joseph Schäffer és Eva Heiss

Eva Schäffer (1789-1847) szülei Joseph Schäffer (1744-1808) mészáros és Eva Heiss (1752-1824) voltak.
Joseph Schäffer 30 éves és Eva Heiss 22 éves korában 1774.11.17-én kötött házasságot Pesthidegkúton.
Eva Maria Heiss 1748.12.19-én született Möhringenben, ez 1973 óta Tuttlingen része, Tuttlingen körzetben, Freiburg kerületben, Badenben, Ferdinand Heiss és Anna Maria Susann lányaként.
Eva Heiss 1770.03.27-én vándorolt apjával, mostohaanyjával és testvéreivel Möhringenböl Pesthidegkútra.
Joseph Schäffer és Eva Heiss Pesthidegkúton született közös gyerekei: Anna Maria 1775.09.17, Anna Maria Eva 1776.04.20, Joseph 1778.12.09, Georg 1780.05.13, 1785.03.27.
Dorogon éltek 1786-ban, itt született Adam fiúk 1786.11.03-án az 58.szám alatt.
Később Vörösvárra költöztek, Eva lányuk, 1789.12.27-én itt született, a születésénél szerepel az apa mészáros foglalkozása. .
Joseph Schäffer 1808.05.12-én halt meg Vörösváron.
Eva Heiss 1824.07.02-án halt meg Vörösváron.

Mathias Tagscherer és Eva Schäffer

Johann Tagscherer (1812-1855) szülei Mathias Tagscherer (1785-1855) és Eva Schäffer (1789-1847) voltak.
Mathias Tagscherer 1785.02.05-én született Vörösváron Johann Tagscherer (1749-1806) és Magdalena Botzheim (1763-1824) fiaként.
Eva Schäffer 1789.12.27-én született Vörösváron Joseph Schäffer (1744-1808) és Eva Heiss (1752-1824) lányaként.
Mathias Tagscherer 1807.01.21-én kötötte első házasságát Vörösváron a 17 éves Elisabetha Zieglerrel.
Elisabetha Ziegler halála után 1810.02.28-án vette el Eva Schäffert Vörösváron.

Mathias Tagscherer 1828-ban esküdt volt Vörösvár tanácsában.
Eva Schäffer gazda 1847.08.08-án halt meg epelázban Vörösváron.
Mathias Tagscherer colonus 1855.08.13-án halt meg tifuszban Vörösváron 82.szám alatt.