A bronzkori Európa

A cikkben a keltákról is szó van, akinek a előkultúrája a Halstatt kultúra volt, a mai Németország déli részén, Ausztriában, Csehországban, a Dunántúl nyugati részén, Franciaország egy kisebb nyugati területén. Ehhez a kultúrához tartozott Heuneburg ( Hundersingen része ) Kr.e 6.századi települése is.

http://sciencemeetup.444.hu/2017/01/28/migracios-kavalkad-a-vaskori-karpat-medenceben

Kelta sír Heuneburg településen Kr.e 583-ból

2005-ben találták a sírt a régészek Heuneburg településen, ez Hundersingen része, ahonnan származott Johann Peller ősapám.
Két nő volt a sírban, egy úrnő és szolgálója. Megmaradt a sír padlója, tölgy és jegenyefenyő deszkákból készült, a vizsgálatok szerint Kr.e 583-ban vágták ki a fákat. A sírban feltárt leletek hasonlóak a korabeli itáliai, görög és ciprusi leletekhez.

A sírban borostyán, arany és bronzékszereket találtak, szőrméket és textileket, vaddisznó agyarból készült díszt, faragott faládikákat, fekete kőből karkötőket, egy bőrből és bronzból készült övet és egy bronzcsengőt ami egy ló nyakában lógott előtte, erről berakok képet.

http://24.hu/tudomany/2017/01/27/lenyugozo-kincseket-talaltak-egy-duna-parti-vaskori-sirban/

A bronzcsengő

Örmények a román fejedelemségekben

A 14.század óta éltek örmények Moldvában, 1350-ben épült az első templomuk Botosani településen, 1395-ben Iasi városában épült a második. 1401-ben Sándor fejedelem engedélyezte örmény püspökség létrehozását Szucsáva városában. 1475-ben sokan menekültek ide a Krímből a törökök elől. A 16 és 17.században lecsökkent a létszámuk, a török deportálások, a lengyel támadások és a vallási üldözések miatt. 1790-ig nagyjából 4000 örmény távozott Oroszországba.

Havasalföldre 1475-ben érkeztek örmény menekültek, 1620-ban épült meg első templomuk Bukarestben. Itt is fontos szerepet töltöttek be a kereskedelemben. 

Az egységes román államban fontos szerepük volt, a szellemi, művészeti és politikai területeken.

1946 és 1948 közt a szovjet hatóságok egy részüket a szovjet Örményországba szállították.

A 1950-es és 1960-as években sok örmény kivándorolt Romániából Nyugat-Európába és a Közel-Keletre. 1956-ban még 6400 örmény élt Romániában, 1992-ben már csak 2000, főleg Bukarest, Constanza és Tulcea városokban.

Örmények a Krímben és Ukrajnában

Már a 10.században éltek örmény kereskedők, kézművesek és zsoldosok a Kijevi Rusz állam területén. A 11.században elfoglalták a szeldzsuk törökök Örményországot, egy nagy csoport örmény menekült telepedett le a Krímben. Főleg Kaffa, Szudak és Solcati városokban telepedtek le.

Kisebb örmény közösségek alakultak örmény menekültekből a 12 és 15.században Kijevben, Podoliában, Volhíniában és Galíciában, ahol Lvov volt a központjuk. Lvovban 1364-ben létrejött egy örmény egyházmegye. 

1340-ben III.Kázmér lengyel király Volhíniát és Galíciát Lengyelországhoz csatolta, Az ott élő örmények megkapták a zsidók jogállását, szabadon gyakorolhatták a vallásukat és saját bíráik ítéltek felettük. 

A Krím fontos kereskedelmi központ volt, itt ért véget a keleti karavánkereskedelem az Arany Horda területén, tovább nőtt a jelentősége amikor 1267-ben a genovaiak átvették a déli kikötőket. 

Az örmények fontos szerepet töltöttek be a genovai kereskedők szolgálatában mint kereskedelmi ügynökök és katonák. A 14 és 15.században több tízezer örmény menekült ide Örményországból és Oroszország déli fejedelemségeiből a mongolok elől. Ekkor egyes nyugati krónikások Armenia maritima néven emlegették a Krím félszigetet.

A Krímben a 14.század közepén alakult egy örmény egyházmegye, csak Kaffa városában 44 örmény templom és 46 ezer örmény hívő élt. 

Miután 1475-ben a törökök elfoglalták a genovai telepeket a Krímben és deportálták lakóikat, véget ért az örmény fénykor a Krímben. Sok örmény kivándorolt innen Konstantinápolyba, Bulgáriába és a Lengyel-Litván államba. A megmaradt örmény közösségeket 1778-ban Nagy Katalin cárnő áttelepítette a Rosztov am Don régióba. Ezek többsége később visszatért, mivel 1783-ban Oroszország elfoglalta a Krím félszigetet.

A Lengyel királyságban Lvov volt az örmények központja, az itt lévő örmény püspöki székhely miatt. A 17.század elején 2500 örmény élt a városban. Az itt élő örmény kereskedők fontos szerepet töltöttek be a Törökország, Perzsia és Oroszország felé irányuló kereskedelemben. 

1689-ben Lvovban az örmény püspök csatlakozott a katolikus egyházhoz, de az örmények régi ritusai megmaradtak. Ekkoriban gazdaságilag is lehanyatlott Lengyelország, tehát a vallási és gazdasági okokból sok örmény kivándorolt ( akik nem fogadták el a vallási uniót ) Oroszországba, Konstantinápolyba, Havasalföldre és Perzsiába. Miután a 18.század végén felosztották Lengyelországot, egy részük orosz, a másik rész osztrák uralom alá került.

 1783-ban a Krím orosz uralom alá került, később visszatért a 1778-ban kitelepített örmények többsége és sok örmény érkezett a Török birodalomból is, ezek új településeket hoztak létre.

1944-ben deportálták a szovjet hatóságok a Krímből az itteni örményeket, csak az 1960-as években térhettek vissza.

Olaszok a Krímben 1804 - 1944

A 19.század elején főleg Liguria, Campania és Puglia olasz tartományokból jöttek olasz bevándorlók, a Fekete és Azovi-tenger melletti városokban ( Odessza, Nyikolajev, Szevasztopol, Mariupol, Bergyanszk, Taganrog ) telepedtek le. Feodoszija ( a régi Kaffa ) városában nagy genovai közösség jött létre.

A bécsi kongresszus, 1815 után, I.Sándor cár toborzókat küldött a Nápolyi királyságba, különösen Bari tartományban voltak sikeresek. A bevándorlókat gazdag halállománnyal, termékeny földdel, 10 adómentes év ígéreteivel toborozták.

1820-ban főleg tengerészek ( halászok, hajósok, hajótulajdonosok, hajógyári munkások ) és gazdák ( kertészek, gyümölcstermesztők ), főleg olívaolaj és bortermelők jöttek Pugliából ( Trani, Bisceglie, Molfetta, Bari város ), ezek főleg a Kercs-félszigeten telepedtek le. A gazdák paradicsom és szőlőtermesztésbe fogtak. 

Érkeztek más bevándorlók is: tanárok, jegyzők, orvosok, mérnökök, építészek, kereskedők és művészek. 

A bevándorlók közt sok volt a hajótulajdonos, nekik fontos szerepük volt a tengeri szállításban a térségben, ők megtartották az olasz állampolgárságukat. A gazdák és hajógyári munkások számára kötelező volt az orosz állampolgárság. 

Kercsben 1000 fős olasz kolónia élt 1884-ben, akik hajózással foglalkoztak főleg. 

1870-ben egy új kivándorló hullám jött Pugliából Kercs tartományba, csatlakoztak az itt élő kolóniához, őket a cár által felkínált olcsó föld vonzotta. A Kercsben élők közül később sokan hazatértek, akinek sikerült vagyont gyűjteni itt.

1893-ban 1500 olasz élt Kercs tartományban, 1897-ben a lakosság 1,8 %-a volt itt olasz, 1921-ben 2 % - 2000 ember. 

1917 után, az orosz polgárháború elöl sok olasz hazatért, 1922-ben 2000 olasz élt a félszigeten.

A kollektivizálás idején, a 20-as évek végén az olasz parasztok földjeit kollektivizálták, a kereskedők, vállalkozók tulajdonát államosították. A 30-as évek terrorja során olaszok is áldozatul estek. 

1941 végén, 1942 elején, az itt élő 2000 olaszt deportálták Kazahsztánba két család kivételével, őket 1944-ben a bevonuló szovjet hadsereg Szibériába deportálta, sok halálos áldozata volt a deportálásnak.

Olaszok a Krímben, Ókor és Középkor

Az ókorban a Kr.e 1.századtól a Kr.u 4.századig, a területet uraló Boszporoszi királyság Róma vazallus állama volt.

A középkorban a keresztes hadjáratok nyitották meg a térséget az olasz kereskedők számára, két városállam Genova és Velence hoztak létre a Krímben kereskedelmi telepeket.

A genovai és velencei telepek Cembalo ( Balaklawa ) , Caulita ( Jalta ) , Lusta, Soldaia ( Szudak ) , Kaffa ( Feodoszija ) , és Vosporo ( Kercs ) városokban létesültek. 

A velenceiek 1260 körül hozták létre Soldaia városában telepüket és 1340-ben kapták meg Vosporo városában az engedélyt a krími tatár kántól egy kereskedelmi telepre.

A genovaiak 1266-ban hozták létre Kaffa városában a kereskedelmi telepüket a kán engedélyével, később Cembalo, majd Vosporo városában is hoztak létre telepeket.

1475-ben a törökök fennhatósága alá került a krími kánság, ezzel megszűnt a genovai jelenlét, a törökök elfoglalták Kaffa városát, az ott élő genovai kereskedőket Konstantinápolyba hurcolták, kaptak egy városnegyedet, ahol fejadó fizetése fejében élhetek. Ezzel megszűnt az olasz jelenlét a Krímben a 19.századig.

A Boszporoszi vazallus királyság 117-ben, lila szín

A Krím a 15.században, a vörös rész genovai terület

Belowesch

Ez a kolónia Ukrajnában Csernyigov ( ukrán Csernyihiv ) közelében feküdt. Katalin cárnő 1763-as nyilatkozata után jött első német bevándorlási hullám tagjai hozták létre 1767-ben. A lutheránus bevándorlók Hessenből és a Rajna-vidékről érkeztek, 1766-ban jött 147 család. Ekkor hat települést hoztak létre: Belowesch, Gorodock, Gross-Werder, Kaltschinowka, Klein-Werder, Rundewiese.

A túlnépesedést leánykolóniák létrehozásával oldották meg.

1802-ben a közelben hozták létre Kreschtschatick ( Kreschatten ) kolóniát. 

1831-ben 131 család hozott létre 5 új falut Mariupol közelében, ezek a nevüket az anyatelepülésről kapták: Belowesch, Gross-Werder, Kaltschinowka, Klein-Werder, Rundewiese.

1861-ben a Krím félszigetre ment egy csoport, létrehozták Byten falut.

1878-ban az Észak-Kaukázusba vándorolt egy csoport, létrehozták Deutsch-Chaginsk települést.

A századfordulón 40 család kivándorolt Kazahsztánba, a Turgai régióba, itt hozták létre Orenberg települést.